Rész

 1    1|             páriák némán viharzanak túl,~     de sóhajuk egész hozzám
 2    1|            s mégis messze,~a folyón túl zajba veszve,~fénybe, ködbe,
 3    1|             csöndes ágyba,~     ott túl a fájdalmat nem érezed." ~
 4    2|          lelkem száll, a végtelenbe túl,~száz idegem megint feléje
 5    4|         hold. ~És messze Óperencián túl~egyszerre rózsaszín világ
 6    7|           resten,~s télen táncolni, túl, a kicsi Pesten.~Ma, hogy
 7    8|          azt akarta, ott a tengeren túl,~hogy ne legyen rongyember
 8    9|       sápadt és vézna kisdiák,~most túl a harmincon ijedten hallottam
 9    9|     kanyarogva, fogyó türelemmel,~s túl, a kopár folyosó végén,
10    9|       jöjjenek át soha a falon.~Ott túl úgyis az utca van, az utca,~
11   10|         hogy szinte mozdulatlan,~és túl a bolond időn áll, mint
12   12|            védjen örökre és az időn túl~fölrakja fejedre fényes
13   12| tökéletesség.~Jobb volna élni. Ámde túl a fák már~aranykezükkel
14   12|            De ő mutatta, hogy amott túl~két gyertya ég,~s ekkor
15   13|         csendben tipegnek elsuhanva túl,~és sápatag szemmel reánk
16   13|             a semmi s ott a minden,~túl, túl az ajtón zúg az élet,~
17   13|          semmi s ott a minden,~túl, túl az ajtón zúg az élet,~álmok
18   13|     mondjátok, a minden itt van,~és túl a kapukon a semmi,~mely
19   13|           kelj ki, ember,~s kiáltsd túl testvérőrülettel~a végzetet,
20   14|           viadal.~Kis bordélyházam, túl az óperenciákon,~hadd lássa