Rész

 1    1|            reszketés fuvalma szállt oda,~s belésírt e homályos zűrzavarba,~
 2    1|             s amíg fanyar köd száll oda,~eltűnik egy sötét kupéban~
 3    2|          hidegen,~játékaim nem adom oda nektek,~mert véretek makrancos-idegen.~
 4    2|        gyógytár.~Sokszor benézek én oda.~Öreg karszéke oly kopott
 5    2|         zöld lámpa lángol biztatón,~oda, a sín felé tárom karom.~
 6    3|              az élet asztalára dobd oda,~          és hogyha aludt
 7    3| vasbordáival feszül meg a fedélzet,~oda se könnynek és oda se semmi
 8    3|        fedélzet,~oda se könnynek és oda se semmi vérnek,~hajrá,
 9    4|            arcomba bámul,~mit nézek oda? És a csend kiszáll,~és
10    6|            idillt,~besurrant ide és oda,~akkor történt meg a csoda.~
11    7|        sírok, újra sírok. ~Elutazom oda, hol sose jártam.~     Egy
12    8|              ebédidőn, s berontanak~oda, hol a fiuk lakott, ~s az
13    9|          nézek innen messze, hátra,~oda, hol hóban ível föl a Tátra~
14   10|            jövendő,~mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,~
15   10|        gondolna arra, miként került oda,~s nem gondol erre akkor
16   12|       roppant karaván, ~siess te is oda, igaz körödbe~s - égő kanóc -
17   13|         port saruimról~     ha néha oda elmegyek. ~Nem látom őket,
18   13|       odaadom a füleim~és lessetek,~oda a lábaim, hogy el~ne essetek.~
19   13|          kicsit. ~Nyugodtan járulok oda,~hisz ami vár,~csak ennyi
20   14|          könnyű len-dresz,~s kiálts oda a csüggedőknek:~rend lesz. ~