Rész

 1    1|     hársvirágos sírból~hazajáró lélek!...~ ~
 2    4|        aggódó, gyönge lelkek,~a lélek, amely a csodákba hisz.~
 3    4| temetőben~én, ismeretlen, kósza lélek,~keresztek közt, gyászdalt
 4    4|      magányos őszi éjek!~A fázó lélek önmagába réved,~s a lámpa
 5    7|      mélyein, korábban,~mikor a lélek nyílt, a jóság, s nem ma,~
 6    7|    végre élek?~Dúdorászok, árva lélek,~egymagam. ~A mesék arany
 7    8| akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,~férgek gyűrűivel. Ha a
 8    9|       láznak és aranynak, kósza lélek,~irgalmat esdek, a karom
 9   10| hüvelyében~lelkemet, és egészen lélek leszek. Adj hát~vetkőzni
10   10|       arcod, a hangod,~s őrzi. ~Lélek csak az ember a többi~emberek
11   12|        szellem-fejedelmek,~hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,~
12   12|       nagy vagy, mint az űr, te lélek,~s nincsen füled sem, látod,
13   12|       közöttünk. Áldott, szende lélek.~Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla
14   12|        oly csöndes bennem már a lélek~s éjjel, ha járok künn a
15   12|       égben,~s élj addig, míg a lélek,~szépség, vagy a szeszélyek,~
16   13|         és rájuk se nézni,~mert lélek van az ő szemükbe, lélek.~
17   13|        lélek van az ő szemükbe, lélek.~Én féltem tőlük kisgyerekkoromban,~
18   14|        tépj rongyra mindent, mi lélek, szemérem,~törd össze álmaim
19   14|     amelynek minden egyes szeme lélek~és minden kapcsa szív, e
20   14|    éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!~Csupa test!~Kávéház! Mámor!