Rész

 1    1|   csendességen át,~s míg véres ködbe meghal künn az alkony, ~     
 2    1|      setét sikátoron befutsz a ködbe,~     hol legnagyobb a fojtó
 3    1|      túl zajba veszve,~fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,~küzdve,
 4    1|     iramlik előre a mozdony,~a ködbe sivít remegő kebele,~ó látom,
 5    2|  halálra-szánt csapat,~a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán.~A pici
 6    2|    kalyiba.~A tó, a tó is őszi ködbe búvik,~és döng a szúnyog
 7    4|      ordas farkas ordított.~És ködbe veszve~lenn messze-messze~
 8    4|         És mentem újra~a hóba, ködbe, éjbe fúlva,~és egy hatalmas,
 9    7|        merre van? ~Nem merek a ködbe nézni,~sárga gallyakat idézni~
10    7|       egy élet rémlik a távoli ködbe. ~Ahányszor néztük, remegett
11    8|        s szaladtam volna ki, a ködbe ki,~a nagy megindulást köszönteni. ~
12    9|     Kossuth-utcán porzó, ~zöld ködbe jár az úri nép,~hallgatja
13    9|       csodálná, hogy unokája a ködbe barangol~s koldusi mezbe
14   12|  tekintenek föl~a messze mámor ködbe fúlt fokáig~boldogtalan
15   12|     mily tündéri kor volt:~egy ködbe olvadt álom és való,~ha
16   12|      Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt~egyszerre itt van,
17   12|     kéz,~mely a kimondhatatlan ködbe vész~kővé meredve,~mint
18   13|       hajnali kósza titok.~Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,~
19   13| álmokat. ~A napszekér is dörgő ködbe jő,~és harsonáz a vörös
20   13| reggelen~hahotázó hózivatarba, ködbe,~gyászfüstölőt lógázva,