Rész

 1    1|    majd megcsókoltál a halotti csendben,~mint egy szelíd leány. ~
 2    1| keblére dőlve~átfogjuk egymást csendben, én meg ő,~mint két hűséges,
 3    1| haldokol,~pihennek a házak még csendben alva,~de már lángtól vörös
 4    1|  Nyújtózva puhán a nagy éjjeli csendben~az ember, a kő, a virág
 5    2|       és megtanulta, elfeledte csendben.~Jaj, mennyi vágy van benne,
 6    2|   szájamat, mint egy sebet,~és csendben eltol, ha csókot adok,~és
 7    4|        s amerre mentem,~az éji csendben~kigyúlt a részeg vigalom,~
 8    4|     állt a kálvintéri rendőr~a csendben, a farsangi csendben -~és
 9    4|  rendőr~a csendben, a farsangi csendben -~és én egy gázlámpát öleltem.~ ~
10    4|   valami félrerebben,~s a néma csendben, a pállott melegben~          
11    7| szeretem. A titkos zűrzavarban~csendben susognak hozzám, mint a
12    7|    esni,~és elfeledni mindent, csendben el.~Jó volna most mindent
13    8|        a sír hálószobáját nézi csendben~s szeme se rebben. ~Mondd,
14   13|  apácák, mint a vézna szentek,~csendben tipegnek elsuhanva túl,~
15   13|        A szellemóra ez. A néma csendben~a fátylas istennő körünkbe
16   13|       hattyúkról énekelni,~mik csendben úsznak álmatag tavon,~vagy
17   13|   kósza életemre,~s az alkonyi csendben teát kavargat.~De mit tegyek?
18   13|       összenőve,~míg elfelejti csendben a világot. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
19   13|                   És elfelejti csendben önmagát. ~1909 ~ ~
20   14|        fáradt,~inogva, lassan, csendben árad,~a kert meredten ég