Rész

 1    1| diszítgetjük fel röpke éltünk,~hogy végre e kudarc megsemmisítse.~
 2    1| álomgyilkoló sovány legény. ~S hogy végre szürkül a ködös, borult
 3    1|       duzzadt ajkkal mindegyik,~míg végre az alkony elérkezik:~s ágyába
 4    1|     vesződünk viharzajos tusán,~míg végre a halál karján elalélunk~
 5    1|     árnyékvilág felett. ~S ha jönne végre a halálos óra,~együtt forognánk
 6    3|                    mostan történjék végre a csoda.~Vesztett csaták,
 7    4|          hogy lehet, hogy lázadozva végre~lerogysz a ravatal vak szőnyegére,~
 8    4|       bölcső közt~Anyám, ha egyszer végre visszatérek~és ott maradok
 9    7|            fönn az ég. ~Istenem, mi végre élek?~Dúdorászok, árva lélek,~
10    9|             beszél,~kimondta. ~     Végre elröpült a szó,~s vittem
11    9|        homloka,~mint kályha, hogyha végre hűlni kezd.~A házba többé
12   12|           maradj közöttük, állj meg végre itt,~nem kérve semmit és
13   12|            és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg. ~Ki téphet
14   12|             remekmű,~     bennem mi végre épited? ~Titokzatos, örök
15   12|         kérdezem. ~Nem kérdezem,~mi végre kell,~csak figyelem,~csak
16   13|          gerincünk összeroppan,~míg végre elnyűtten, megrothadottan~
17   13|       ételem. ~Rabságomnak ki látja végre végét?~S ki látja meggyalázott
18   14|    küszködve várt még,~s azt mondta végre, hogy való az árnyék,~s
19   14|        borús dalába. ~* ~Falábú,~ki végre majd a föld alá bú. ~* ~