Rész
1 1| s fölém végetlenül~tágul ki, mint egy kék üvegharang,~
2 1| fagyott dac, szótalan óriás,~ki meghalál szégyen-keresztfán~
3 1| véres, összeköpött zsidó,~ki néma fejjel dőlt le, büszkén,~
4 1| bömbölve marj hát,~csavard ki csak a festett szajha kardját,~
5 1| segítek én,~a boldog őrült, ki mindent leront.~ ~
6 1| bűnöst mégsem siratja,~ ki lenn a jégbe vérkönyűt folyat. ~
7 1| szemgolyótok,~fulladva törjön ki az elfogódott,~karmolja
8 1| egy pohárra hív, s nem dől ki százig... ~Aztán, midőn
9 1| kancsalul.~Fagyos fuvallat száll ki ajakán,~s egyszerre néma
10 1| küszködöm,~keresve valakit,~ki újra lángra szit -~s nem
11 1| Vergődöm a szorult sikátoron,~ki nyújt barát-kezet,~ki az,
12 1| sikátoron,~ki nyújt barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből -
13 1| nyújt barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből -
14 1| legyűr a vész,~mint a hajós, ki tűnő partra néz?...~ ~
15 1| nem is emlékezem? ~Ki tudja... Mostan is gyakorta~
16 1| Utolsó versek~1 ~Ki vagy te? Gyakran felsikoltok,~
17 1| árva, szent asszony sirat. ~Ki vagy fiúrabló lidérc te,~
18 1| fiúrabló lidérc te,~ ki mint egy lázas látomány~
19 1| lámpafényes, bús szobán? ~Ki vagy, ki sohse fogysz ki
20 1| lámpafényes, bús szobán? ~Ki vagy, ki sohse fogysz ki csókból,~
21 1| Ki vagy, ki sohse fogysz ki csókból,~ kin nem fog
22 1| vérivó, halvány, szelíd,~ki szép szavával ront meg itt~
23 1| halk síri nesz... ~Ne nézz ki az árnyfödte ablakon!~Künn
24 1| nyakaddal, kék gyermekszemeddel,~ki, hogyha megjelensz vad álmaimban,~
25 1| kereslek, titkoslelkü gyermek,~ki szembe ülsz le a vonatba
26 1| előjön,~és szívdobogva néz ki a redőkön.~"Tűz van!" kiáltja
27 1| füstfogta drága bútor,~a nő, ki tördeli fehér kezét,~a rémülő
28 1| morajjal álmodik ma róla,~ki máshol alszik, - isten tudja
29 1| éjjel,~sáppadt fejek néztek ki szerteszéjjel,~az útra csörrentek
30 1| faludba hű szeretőd sirat,~ki vágyva szállott szűzi lakod
31 1| pusztaságból~zöldes sörénnyel tört ki a Duna. ~Száz meztelen tündér
32 1| ha tábori tűz gyulladott ki estve,~nagy, durva vértjét
33 1| te rettegett, te nagy,~ki a tiport magyarság szívbetöltő~
34 1| férfi sok, de több a nő,~ki összejő s mint holmi zsúrnál~
35 1| gyönyörtől fuldokolva~megyek ki a körútra nyomba.~Kék és
36 1| fájdalmas-édes.~Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,~bánat és
37 2| áldozok,~és megsiratom Őt, ki elment.~ ~
38 2| kacagása hegedű-zene.~Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.~
39 2| össze-vissza,~az élceit ki sem veszi zokon.~Vén nőcsábító,
40 2| modern szalonkabátban,~ki elbukott a szerelem csatáján. ~
41 2| zászlók feszülnek ki a sárga parton.~Az óceánon
42 2| festett vízből hínárt emelek ki. ~Az ablakon fehért fehérre
43 2| szólítom: menjünk a kertbe ki,~s lengő fülét lassan leengedi.~
44 2| a napra, úri kedvesére,~ki részeg, s izzik, mint a
45 2| bársonya.~Az ablakokon át ki is hat~a patikai furcsa-friss
46 2| búsan~az ódon sípokat. ~Ki tudja, mért, s ki tudja,
47 2| sípokat. ~Ki tudja, mért, s ki tudja, hogy mióta?~Zenél,
48 2| hogy mióta?~Zenél, zenél,~s ki tudja, hova jut? ~Az ablakon
49 2| egy kis szerecsengyerek,~ki várja csak szerecsenanyját~
50 2| zengő tüzeket,~mint kisfiú, ki néma kedvtelésből~szappangolyókat
51 2| fölé,~s ha rózsa nyílik ki, nem az övé. ~Csöndes, komoly
52 2| előtt.~Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?~Figyelnek. ~
53 2| fekete és fekete az ablak. ~Ki itt, ki ott. Az élet olyan
54 2| fekete az ablak. ~Ki itt, ki ott. Az élet olyan olcsó.~
55 2| bánat,~hogy futni kellett, ki az éjszakának. ~Sápadt arccal
56 2| bocsáss meg a dalosnak,~ki mostan a színpadra kényszerít,~
57 2| panaszkodj, hogy az vitt piacra,~ki tégedet legjobban szeretett,~
58 2| beteg leszek.~Jő valaki, ki csendes és beteg,~megnő
59 2| újjaid iramja gyors.~Te vagy, ki oldva-kötsz és kötve oldasz,~
60 2| fonál puha pamutba tör.~Ki hal meg itten és miért e
61 2| szól: ~Te egy vagy azzal, ki mindnyájunk anyja,~és nem
62 2| mindnyájunk anyja,~és nem mint én, ki tőle idegen,~ki férfi-fővel
63 2| mint én, ki tőle idegen,~ki férfi-fővel komorlok a létbe,~
64 2| tiszta bor.~Ó, én tudom, ki vagy te és mi vagy te,~a
65 3| tántorgó és ájult szívbajos,~ki kétes életének óceánján~
66 3| az áldott,~ő gömbölyíti ki testté az álmot.~És hogyha
67 4| billen a tükör vize.~Beszélj, ki csókolt? Senki. Mondd, ki
68 4| ki csókolt? Senki. Mondd, ki értett?~ Mindenkinek
69 4| Tízezer leány, vagy százezer, ki tudja?~Kik féltek a hajnal
70 4| lengő, lepke-könnyű,~mint ki életét is sírva elhajítja.~
71 4| megyek az éjnek,~s sírok: ki tudja, miért, miért nem?~
72 4| merengve~szállok, futok, ki tudja merre,~hol árnyak
73 4| szomjúhozzák piros tűzcsókomat. ~Ki sejti, hogy a réz-szitán~
74 4| bús ringatója,~vad dajka, ki megvertél, hogyha sírtam,~
75 4| néma lány jár szerteszét.~Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~
76 4| gyerek~Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,~felül az ágyba,
77 4| perc habján csónak. ~Köss ki. Állj meg. Csendbe, lengve~
78 4| kinyújtod,~zsámolyul nyulok ki, hogy tapodjál. -~Messze
79 4| mosolyától,~és látta Őt, ki rá se nézett - távol -~de
80 4| maró szám,~fekete seb verné ki ajkad. ~Ma nagy vagyok a
81 4| Tán nem is jönne ki.~Szívná a reggeli pipát.~
82 4| bandzsal középkori szenté,~ki őrült és az Istenbe szerelmes.~ ~
83 4| meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,~álarcodat magadra
84 6| egy havas reggelen~Láttad, ki járkált itt az éjjel?~Mint
85 6| mint orfeumi csepürágó,~ki szappanhabbal fest tükörre,~
86 7| megvígasztalom majd,~ ki megbántott, azon még bosszut
87 7| darabbá.~Ó költők, hol van, ki az éj~tündéri tükrét összerakná? ~
88 7| batárja éji gyászmenetnek.~Ki a halottja? Nem tudom.~Hull
89 7| a szívem rég adósa volt,~ki rózsa volt s neve is Rózsa
90 7| Pillafesték!~Ó kisdiák, ki andalogva ballag,~s nyakkendője
91 7| mint síró, árva démon -~ki nem kap semmi gyöngyön,
92 7| akik egymásra leltünk,~én, ki indultam, ő, ki lefelé ment,~
93 7| leltünk,~én, ki indultam, ő, ki lefelé ment,~pihenni vágyó,
94 7| elalélt, szegény szent,~ki elvetette aranyát-ezüstjét,~
95 7| gondtalan,~és átkozott, ki gondba van. ~Nem jó kacagni
96 7| kézre vágyom~Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,~akárcsak
97 7| messze útjainkra,~s mondd, ki lehet, aki e verset írta,~
98 7| lehet, aki e verset írta,~ki az a testvér és neki mi
99 7| utcaseprő, szegény, beteg ember,~ki fütyürész az ablakunk alatt?~
100 7| élni, élni szép.~Boldog, ki él és boldog, aki lép. ~
101 7| Golyózáporban haladok előre,~ki minden tűzzel, karddal ismerős,~
102 7| ragyog kiáltó-ismerősen.~Ki tudja, merre néz, ki tudja,
103 7| kiáltó-ismerősen.~Ki tudja, merre néz, ki tudja, hol világít~sok százezer
104 7| oly nyugodt, de oly setét,~ki tudja, megfordulna-e,~ha
105 7| papjaivá kentek,~gyalázatos, ki káromolni merte,~az élet
106 7| Szentbeszéd~Én, ki tavaly még könnyű szívvel
107 7| egy kutyám,~s nem vertem ki, mikor haragos éjjel~a hóvihar
108 8| intesz,~mint ama hitves, ~ki kőbe vésve áll a sírok ormán~
109 8| a kripta. ~Hitetlen én, ki senkibe se hittem,~beléd
110 8| tennen-magadnak,~szelíd barát, ~ki végtelent ittál s a lelked
111 8| gazdag, végzett, hatalmas,~ki célhoz értél már, kell,
112 8| hogy valamit adhass~annak, ki él, ~s álomtalan éjjel kétségbeesve
113 8| vagy, zarándoka az árnynak,~ki bátran indultál, kapudat
114 8| megyek feléd, halál,~s már ki se ejtem nevedet. ~Ifjan
115 8| megyek feléd, halál,~s már ki se ejtem nevedet.~ ~
116 8| szemmel, árva csecsemők,~ki szülte őket, ottan áll~kegyetlen
117 8| Mint~Mint a beteg, ki néha visszagondol~ egészségére,
118 8| útitársa,~ cigányhaján ki hordott lila fátyolt? ~Csak
119 8| régi-régi társát,~mint a beteg, ki forró és fanyar ~lázába
120 8| érte,~s szaladtam volna ki, a ködbe ki,~a nagy megindulást
121 8| szaladtam volna ki, a ködbe ki,~a nagy megindulást köszönteni. ~
122 8| aranyszív.~ Úgy nyújtja ki sápadt-arany fejét. ~Alvó
123 8| halk szomoruságok?~ Ki tudja, mért a fátylas gyászruha? ~
124 8| bátor, rongyos és szabad,~ki keserű poharát daccal issza~
125 8| jaj, micsoda bánat ez.~Ki hagyta rám, ki hagyta rám?~
126 8| bánat ez.~Ki hagyta rám, ki hagyta rám?~Úgy vesz körül,
127 8| körül, mint néma ház~s már ki se nézek ablakán. ~Már ki
128 8| ki se nézek ablakán. ~Már ki se nézek ablakán,~ezen az
129 8| elvonult nyár aranytrombitáit.~Ki tegnap állt, az fekszik
130 8| újra néma.~Szóljon neked, ki biztos erő vagy,~e tétova
131 8| daloltam. ~Ám nagyapám, ki honvédszázados volt~és verekedett
132 8| soha többet,~és unokája, ki költő leend majd,~magyarul
133 8| íme, éneklek őróla, híven,~ki homlokod láthatta glóriásnak,~
134 8| állítok a kedves aggnak,~ki szenvedett, s tenéked, óriásnak. ~
135 8| óriásnak. ~Méltatlan költő, én, ki a neveddel~e pillanat tüzében
136 8| szörnyü nagy,~hogy megijed, ki belenéz,~s szemük alatt
137 8| Ideges rímek~Reménytelen,~ki él, az mind reménytelen,~
138 8| sírunkon a szél énekel. ~Ki könnyet ont,~bíbor vért,
139 8| és a port. ~Reménytelen,~ki él, az mind reménytelen,~
140 8| legnagyobb jaj az enyém,~ki állok itt e bús özönben,~
141 8| csak segélysikoltás,~mely ki se hat a tűzön-poklon át,~
142 8| bolondok. ~Jajgatok, de nincs, ki hallja,~vizes a kalapom
143 9| Húsz évesen arról daloltam, ki kisgyermekként égre kelt,~
144 9| éneklem húsz éves másom, ki egykor erről énekelt. ~A
145 9| mély bánatát az elbukónak, ki majdnem hogy elégedett. ~
146 9| fák zúgnak: harmincöt év. ~Ki énekeltem az eget,~a gyermekkort,
147 9| és ha feketét láttok: ~"Ki halhatott meg?" kérditek,~
148 9| égbolt,~csak én nem égek már, ki úgy lobogtam. ~Álmos szemem
149 9| Ellenségesen, érthetetlenül~lesnek ki, mint a szem s a fül.~A
150 9| alatt sötéten állanak. ~Ki nézte meg, mit rejt szobájuk
151 9| mit rejt szobájuk árnya?~Ki leste meg, van-e ágyukba
152 9| meg, van-e ágyukba párna?~Ki látta, hogy mi a bús, pesti
153 9| semmi integet. ~Elmegy, ki látja itt magát,~a táj is
154 9| csönd, az éjszaka~s meghal, ki belenéz.~ ~
155 9| sokat ültem,~hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad
156 9| istennél szabadabban~mentünk ki hajnaltájt az elhagyott
157 9| A harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja,~keresem
158 9| adja,~keresem a barátot, ki gyakran itt marasztalt,~
159 9| Tantalusnak.~Árvábban ballagok ki, mint az az éji árús,~ki
160 9| ki, mint az az éji árús,~ki bádogbékát és csörgőt tesz
161 9| Elég a jaj. Ki innen a mezőre.~Elég a jaj.
162 9| innen a mezőre.~Elég a jaj. Ki innen a mezőre.~És dúlt
163 9| mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász~szinész, aki hazuggal
164 9| nem oly boldog,~mint én,~ki lassan~ringok a versem ütemén~
165 9| fájó, ócska kelmék.~Terítsd ki őket, lelkem, még ma emlék,~
166 9| parkettre, kart-a-karba-öltve,~ki csöndesen jöttél hozzám,
167 9| mi vagy te, s az a rongy, ki fennen~hordozza a fejét
168 9| tettél krisztusi lovaggá,~ki köntösét is megfelezi azzal,~
169 9| mind ijedve vágtatunk,~én, ki nézem, az, ki alszik, sajtharang
170 9| vágtatunk,~én, ki nézem, az, ki alszik, sajtharang és ingaóra,~
171 9| vidék kiholt.~Nem is sikolt.~Ki volt az anyja, istenem,
172 9| volt az anyja, istenem, ki volt? ~A haj dús, még minden
173 9| fejéből csörgedez a vér -~ki tudja, mér? -~bámulja őt
174 9| mindenki rég.~Nincs senki se,~ki itten él,~a csönd szive,~
175 9| régi pénz,~kancsal biró,~ki félrenéz,~megbolygató,~aszott
176 9| a szív, az élet.~Mondd, ki nagyobb? ~Vágytam vakon,~
177 9| kisdednek, a dacosan növőnek,~ki fölkanyarodsz új koroknak
178 9| törött keretbe a halott apa,~ki látta őt hajdanta, kiskorában,~
179 9| imádtam,~most egy dalt neked, ki az éjek éjén~vélem aludtál. ~
180 9| Egy vagy~titkaimmal is, ki tudod a percet,~melyben
181 9| kötéssel,~egyet akarva. ~Jaj, ki zeng rólad? Szemem ím körülnéz,~
182 9| mit törődik véle, mondja ki.~Legyen kedves s mégis legyen
183 9| feltekintett, egyszerűen,~és mint ki látta, amiről beszél,~kimondta. ~
184 9| egyedül, mint árva remete.~Ki értené, ha fölkiáltanék,~
185 9| itt egy ember,~testvér, ki rám hajolna könnyesen?~Csak
186 9| vasút és gépkocsi, hajó,~ki tudja azt megmondani nekünk?~
187 9| társalkodol a láthatatlan Úrral,~ki mint egyenlő néz szemedbe
188 9| légkört, a jajkiáltást.~Ki rám tekint, meglátja a jegyet,~
189 9| szobába,~s reménytelen jöttem ki újolag.~A kisverandán sírt
190 9| tűrő, öreg mosollyal, mint ki tudja,~hogy elrohan az élet
191 9| többé nem fülelt a Rém,~ki fölborított széket, ágyat,
192 9| halál fogant,~és láttam őt, ki újra az enyém,~megszülte
193 9| szállj énvelem.~Új másikom, ki régit visszabűvölsz,~kis
194 9| magam is, mert errefelé ki sem ösmert,~csak feledés
195 9| röpülhet. ~Utca nyilott ki. Szegény házacska. Fölötte
196 9| fülletegen-terhes szagokat gőzölt ki magából,~visszaidézve diákkoromat,
197 9| levelére,~s édesapámra, ki még meg sem született. Nyomorogva,~
198 9| fellegkaparó ház,~s én, ki figyeltem rá, elalélva,
199 9| És mit akarsz nagyapám, ki könyekre tanítsz, mikor
200 9| dalollak.~Megsiratom magamat, ki ma él, siratom ivadékom,~
201 9| emlékezem. ~Vagyok szegény, ki semmit sem akar,~harmincnégy
202 10| mint most~az ő kezében,~ki megteremt igazán,~fényből,
203 10| kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,~
204 10| megsimogattad szőke kisfiuk fejét,~ki azóta~ott porlad a tabáni
205 10| azonnal elhajtattam öcsémhez,~ki orvos vidéken~s dolgozik
206 10| közeledve,~mint a repülő, ki~már hull lefelé a gépből
207 10| tömörítve,~ragyogva szikráz ki ujjaid hegyén,~amint vered
208 10| Költő~Mint a mozdonyvezető,~ki szemével a messzeségben
209 10| kimondhatatlant, hogy most mondom ki először.~Csalóka bújósdit
210 10| Mit gondolsz te felőlem, ki ezt ide írtam,~messze barátom?"
211 10| gondoltam a messze barátra,~ki azt odaírta. Hallgatom a
212 10| hoz nekem,~hiszek benne, ki hisz még,~vele hancúrozom,~
213 10| Emberek ők mind, nincs egy se, ki ne volna érdekes, vagy nevezetes,
214 10| szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~ki meredező
215 10| szolgálja ki a szaktárs,~ki meredező fejek fölött röpül,
216 10| hátratekintenek, hogy nincs-e ki védje őket, hogy nincs-e
217 10| nincs-e mögöttük a férjük,~ki régen föld már a temetőben.~
218 10| körmöt, ~egy jámbor urat, ki fekete szalmakalappal áll,
219 10| bárhogy nevezzenek,~te, ki törvényt látsz és ítélsz
220 10| Egy hang~Tudod, ki vagyok én?~Meggyújtom a
221 10| fáklya,~rézkampóval vájom ki átkozott szemem,~fölvágom
222 10| egyrangú bolondja.~Tudod, ki vagyok én?~ ~
223 10| ásítás langyos unalma~lökött ki a földre?~Vidd a szerelmet.~
224 10| szól az én kétségbeesésem.~Ki mondja, hogy rövid az élet?
225 10| papír.~Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott
226 10| Nyúl ~- Bátor vadász, ki átlövöd acéllal~alázatos
227 10| százszor-szent gyávaságom,~ki meghalok, az életért zokogva,~
228 11| hoz nekem,~hiszek benne, ki hisz még,~vele hancúrozom,~
229 11| Emberek ők mind, nincs egy se, ki ne volna érdekes, vagy nevezetes,
230 11| szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~ki meredező
231 11| szolgálja ki a szaktárs,~ki meredező fejek fölött röpül,
232 11| hátratekintenek, hogy nincs-e ki védje őket, hogy nincs-e
233 11| nincs-e mögöttük a férjük,~ki régen föld már a temetőben.~
234 11| körmöt, ~egy jámbor urat, ki fekete szalmakalappal áll,
235 11| bárhogy nevezzenek,~te, ki törvényt látsz és ítélsz
236 11| Egy hang~Tudod, ki vagyok én?~Meggyújtom a
237 11| fáklya,~rézkampóval vájom ki átkozott szemem,~fölvágom
238 11| egyrangú bolondja.~Tudod, ki vagyok én?~ ~
239 11| ásítás langyos unalma~lökött ki a földre?~Vidd a szerelmet.~
240 11| szól az én kétségbeesésem.~Ki mondja, hogy rövid az élet?
241 11| papír.~Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott
242 11| Nyúl ~- Bátor vadász, ki átlövöd acéllal~alázatos
243 11| százszor-szent gyávaságom,~ki meghalok, az életért zokogva,~
244 12| oktalan,~ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,~vagytok
245 12| egész nem-osztható egészét:~ki senkié sem, az mindenkié. ~
246 12| senkié sem, az mindenkié. ~4 ~Ki adna másképp inni a betegnek,~
247 12| hívő, vértanú, eretnek,~ki egy rögeszmén részegülve
248 12| vénlányt, kit félrevetnek,~ki sírna, ha nem hallaná fülünk,~
249 12| Mi lenne máskép a világ s ki lenne~az állatok irgalmas
250 12| állatok irgalmas társa benne,~ki lenne hűség és mi lenne
251 12| hűség és mi lenne ír, ~s ki lenne az, ki száguld éjjelente~
252 12| lenne ír, ~s ki lenne az, ki száguld éjjelente~a lámpa
253 12| fia holttestén az anya, ki barbár~jaját okádja - iszonyú
254 12| kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,~kis gyáva sunnyogó,
255 12| erős,~hitvány rokonja az ki ismerős,~határa kertfal,
256 12| Láng és korom, megtébolyul, ki~belenéz. ~Sírtam miatta
257 12| hogy végre szeress meg. ~Ki téphet el innen,~ki téphet
258 12| meg. ~Ki téphet el innen,~ki téphet el engem a te kebeledről?~
259 12| fáknak és ereknek,~neked, ki nagy vagy, mint az űr, te
260 12| a semminek beszélek. ~S ki hajdanán lettél a fájdalomból,~
261 12| az emlék,~ te vagy, ki küld és hívogat~futnék tetőled
262 12| Titokzatos, örök művésznő,~ ki ezt a sorsot rótta rám,~
263 12| Az én koromban:~nem volt, ki szegény sziveket melegítsen. ~
264 12| napokon azt se tudja, hogy ki volt~az apja-anyja, és keresztnevükre~
265 12| lebeszélték.~Csak vakbelét vetette ki, előre,~ezenkívül néhány
266 12| nevettek~tíz éve, s anyjuk, ki a sírba régen,~egyszer milyen
267 12| vagyok, mint a vén uzsorás,~ki rongyba jár és vigyorog,
268 12| cikázva, szerteszéjjel,~ki és be, nappal-éjjel,~s mindent,
269 12| halál-veszéllyel,~s kacagd ki azt a buzgót,~kinek a mély
270 12| népiesség ~Paraszti múzsa,~ki hajdanán oly üde voltál,~
271 12| magány, halálos elhagyottság.~Ki egyedül van egy hotelszobában,~
272 12| és örömtől. ~40. Anyám ~Ki a halált legyőzted hajdanán,~
273 12| boncok,~a ferde vajákos, ki cifra regéknek~gőzébe botorkál,
274 12| nekem, ő kell,~őt szeretem, ki érzi a földet,~tapintja
275 12| testét.~Hős kell nekem, ő, ki~déli verőben nézi a rémet,~
276 12| pára-~lelkem tefeléd most,~ki jöttem a pannón~halmok alól,
277 12| akarta anyja hajdanában,~ki kínban-vérben a világra
278 12| kékét. ~Rendet,~apám kezét, ki engem el nem enged. ~Ámbra~
279 12| esetleges váz, élő gőztülök,~ki hogyha gyorsulsz, lassulsz
280 12| züllött kártyás, a hajós,~ki a viharra bízza kincseit.~
281 12| születtem,~eltemettem azt, ki voltam~s játszottam, hogy
282 12| Sigrid fölébred és - hahó -~ki áll a pályaudvaron? -~a
283 12| nem él sok-sok szeretted,~ki éjjel élt, s szivedbe bánat
284 12| összevissza-párzott,~vemhet vetett ki és bogárzott,~és rémet-szörnyet
285 12| megvastagult vartól dagadt sebünk.~Ki tudja, hogy milyen ház a
286 12| milyen ház a mi házunk,~ki tartja számon, hogy mit
287 12| megyek sötét,~nem-járt uton. ~Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~szólítani~
288 12| megértem.~Nekem jutalmat hát ki adhat?~Nem zöld kölyök vagyok.
289 12| nem.~Többé soha~nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.~
290 12| volt... "~Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,~mint
291 12| élő, fényes égi szomszéd,~ki látja, hogy könnyem mint
292 13| otthonos.~A nagy üveg-ajtón ki is hat~a furcsa, gyógyszertári
293 13| gomboltkabátú ősz tudósod,~ki egy betű, hangjel miatt~
294 13| vagyok!~Száguldva rontok ki szoros körömből,~s szétszórom
295 13| lelkünket is vihar söpörje ki. ~És jöjjenek seregbe mind
296 13| tudod-e, mi a bú? ~Te, ki sosem voltál magadban,~
297 13| szívem, aludni vágyol,~te, ki zajongni nem tudsz semmiért? ~
298 13| Ki tudja...~Ki tudja?... Mostan
299 13| Ki tudja...~Ki tudja?... Mostan is gyakorta~
300 13| fekete vér. ~Hiába nyílt ki a bűvös kehely,~az éj virága
301 13| futok. ~Az Ismeretlen~lökött ki engem,~s az Ismeretlen méhe
302 13| várakozz, ujjongva törj ki~sötétedő sírbörtönödből,~
303 13| égre lázad a kemény ököl. ~Ki szolga volt, ma fényes glóriás,~
304 13| volt, ma fényes glóriás,~ki törpe és rab, bátor, óriás. ~
305 13| fújja. ~Hogy várjam azt, ki eljövend,~egy lány, vagy
306 13| egy lány, vagy nem tudom ki,~oly jó álmodni tétlenül,~
307 13| tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. ~Kezed kezembe markol reszketeg,~
308 13| Aztán remegve surranok ki,~ sietve zárom a kaput,~
309 13| ég bús szeme,~ha nem tör ki az égiháború,~s a vajudó
310 13| és lesz, megjelen -~mondd ki, hiszen meghal tenélküled -~
311 13| őszt és temetőket,~tündért, ki a ligetbe lebben,~csókot,
312 13| festék,~ocsudj, az űrből kelj ki, ember,~s kiáltsd túl testvérőrülettel~
313 13| magamban,~hol láttam őt? Ki ő? És mit csinál?~Töprengve
314 13| ünnepelni~a bús leányt, ki messze-messze innen~fejemre
315 13| rikácsoló torkából dal szakadt ki,~csak így hajnalba jár a
316 13| alázattal, oly lomposan,~mint ki megszokta, hogy már rá se
317 13| kövön;~egy végtelenség, ki a kapuig,~hol kék havon,
318 13| Ki vette észre? Úgy-e senkise.~
319 13| vette észre? Úgy-e senkise.~Ki szólott hozzá csendesen:
320 13| szólott hozzá csendesen: ki vagy?~Ki kérdte tőle, hogy
321 13| hozzá csendesen: ki vagy?~Ki kérdte tőle, hogy mikor
322 13| éjszakát piszkos kis életének?~Ki nézett egyszer e fátylas
323 13| szemem,~s a holnap, jaj, ki tudja, hova fú? ~Kilenc
324 13| márványba vésve messze temetőn,~ki tragikus pózzal előregörbed,~
325 13| bánatom, te édes fiatal lány,~ki ittmaradtál vélem egyedül,~
326 13| szép és gonosz anyádnak,~ki tégedet - és engem - elhagyott. ~
327 13| maga se tudja, hol pihen. ~Ki a dicsőség: árnyak árnya.~
328 13| dicsőség: árnyak árnya.~Ki a világfény: béna, vak.~
329 13| a világfény: béna, vak.~Ki az ige: most hallgatag. ~
330 13| csönd-vázájában mint nyílik ki néma,~mély szenvedésem gőgös
331 13| igazságot ne ossz,~mert ki játékban igaz, az gonosz,~
332 13| zajára~téglák közül ugrálnak ki a békák,~úgy rebbennek ki,
333 13| ki a békák,~úgy rebbennek ki, gyorsan és ijedten,~mikor
334 13| összeesküvők.~Egy kisfiú, ki már tanulni fáradt~s viaskodik
335 13| egy régi pincér szolgált ki engem,~sok éve nem láttam,
336 13| arcát az enyémben,~mint ki tükörben nézi magát! ~1926 ~ ~
337 13| mint zivatart,~te óriás,~ki nemzett engem és akart. ~
338 13| az ostoba anyag cselédje,~ki úr voltam a szellemek fölött. ~
339 13| én ételem. ~Rabságomnak ki látja végre végét?~S ki
340 13| ki látja végre végét?~S ki látja meggyalázott arcomat? ~
341 13| tartozom,~úgy nézek rá, mint ki idegen csillagról való. ~
342 13| Charing Cross ~Hogy önti ki a dél e sok embert~alagutakból,
343 13| testvérré avatnak. Életük lóg ki~rongyos zsebükből. Ne nevesd
344 13| Freud ~Zavart költők, ki meri őt dícsérni,~ki élettani
345 13| költők, ki meri őt dícsérni,~ki élettani bábként látja mindünk~
346 14| tüdővészes beteg~kedvese, ki őt végtelenségig híven ápolja. ~
347 14| Hogy ágyunk vetetlen...~Eh! ki tölti éltét~ Örökös
348 14| nem lesz kinek,~ Mert ki azt köhögve~Kérte, most
349 14| 8 ~(Epilógus) ~Oh, jöjj ki, lányka, gyakran,~ S
350 14| peregjen~ Holt szívedér'...~Ki mint az őszi rózsa,~
351 14| fájdalmas-édes.~Ura a végzetnek, ki ezt eltanulja,~csüggedés
352 14| ítéld...~Ó el ne ítéld azt, ki élte végén~sötét szemekkel,
353 14| De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,~kinek világa
354 14| világa meddő volt s kopár,~ki sose küzdött és sosem bukott
355 14| sosem volt az ürömpohár, ~ki a szemét nem is gyújtotta
356 14| úgy, mint a hajótörött,~ki fuldokolva csap le a habokra. ~
357 14| habokra. ~S egy óceánnal száll ki zordonul~s büszkén vesz
358 14| a zúgó viharban,~boldog, ki szózatát meg tudja érteni.~
359 14| lávacsók kihalt.~Oltsuk ki hát hamvadt tüzünket,~mint
360 14| Szárnyát zúgva verte,~mint az, ki véres háborút izen,~s egy
361 14| Szünetlenül másom kerestem,~ki öntelen szeret s megért,~
362 14| ott semmi hang:~érzed te, ki gyűjtéd silány eszednek~
363 14| csengő,~de mégse pattan ki a nagy talány.~Pihegve nézi,
364 14| mint aki félve fél,~nyitám ki a dobozt, van-e levél? ~
365 14| sokszor merengve firtatám, ki ír most,~s küzködtem a reménnyel,
366 14| kérdező, a bölcs bolond,~ki titkok útvesztőjén elbolyong? ~
367 14| Minek rohanjak éppen én elő,~ki napjaim fáradtan járva hordom? ~
368 14| nyomor,~s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,~siet felénk
369 14| vasas~pachache,~ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,~elengedem
370 14| nő.~Nem tudja senki, hogy ki ő.~Két tág szobát bérel
371 14| nő,~nem tudja senki, hogy ki ő. ~1905 ~ ~
372 14| idő. Percek, órák, napok?~Ki tudja? Láz csap által árva
373 14| áldott. ~Még nem tudod, mi nő ki majd belőle,~De szent e
374 14| Alázatos tollal merítsd ki vérét~És áldd meg őt és
375 14| törjön a láng akkor lelkemen ki! ~Boldog múlás, örvényes
376 14| virágos bárkákon,~kacagjatok ki engemet,~és menjetek lobogós
377 14| ember a mélységbe dőlt le,~ki szenvedett, akár a legszegényebb. ~
378 14| nyíljék kapuja~s lépjen ki onnan százezer buja~kislány
379 14| szeressetek. ~- - - - - - - - - -~ki önmagának sose lett~- - - - - - - - - -
380 14| éjfélkor bezörgessen a párod,~ki áldást hoz, s minden jajt
381 14| Ki hallja én nagy jajgatásom~
382 14| hallja én nagy jajgatásom~Ki hallja én nagy jajgatásom?~
383 14| hónapba mindég~olyan, mint ő, ki felemelte ingét~elszánt
384 14| fejed.~Mint szállásmester, ki előre ment,~apám, segíts
385 14| Felszólítom amaz úri~embert, ki a ramazúri~alkalmával a
386 14| folyvást~e ronda golyvást? ~* ~Ki nem ölel,~lelket öl el. ~* ~
387 14| borús dalába. ~* ~Falábú,~ki végre majd a föld alá bú. ~* ~
388 14| Konstantinápoly. ~15 ~Mint egy titán, ki láztól és a bortól~részeg,
389 14| Nincs senki, költő és iró,~ki ne szeresse stílusod,~guláidat
390 14| Lhewine ~Úgy ült le, mint ki nem tud zongorázni,~szerényen
391 14| elfogódva, mint a kezdő~fiúcska, ki nem érti, mit jelent~a szárnyas
|