Rész

 1    1|        a mennybe volt,~s bizony mondom, te itten a földön is,~meg
 2    2|   öngyilkos leszek...~          mondom kesergőn.~Csak nézzen rám
 3    2|  vezetem a tollam~          azt mondom csöndben: itten nyugalom
 4    2|     itten nyugalom van,~sápadva mondom, hol kékebb a festék:~          
 5    8|       az utcán~lógó karokkal, s mondom: vége, vége.~És néha látom:
 6    8|         Ő nyugodni tért már,~és mondom: Ő bánt engem s mondom:
 7    8|       és mondom: Ő bánt engem s mondom: Ő sír.~ ~
 8    8|    szemfedő vár és kereszt.~Azt mondom innen mégis: ámen.~     
 9    9|       felelsz-e énnekem,~ha azt mondom még egyszer: ifjuság? ~Nem
10    9|        céltalan. ~A semmiségnek mondom a neved,~s a szájamon a
11    9|        rejtve,~reggel pedig azt mondom róla: Ő.~ ~
12    9|        és egyik se jobb.~Bizony mondom, testvére vagy ezeknek. ~
13   10|      kimondhatatlant, hogy most mondom ki először.~Csalóka bújósdit
14   10|        tél: fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem lenne~unalmas se talán.~
15   11|        tél: fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem lenne~unalmas se talán.~
16   14|         még ma késő.~Légy! - én mondom tenéked ezt! ~1905 ~ ~
17   14|         magyarul írok,~magyarul mondom ámuldozva: tej,~s magyarul
18   14|      ámuldozva: tej,~s magyarul mondom a halálos Áment.~Ha ingadozva
19   14| porondon,~s kormos neved ámulva mondom:~London. ~11 ~Fülembe kardok