Rész

 1    1|                Magas, sötétlő sírban alszik,~     s azt sem tudom, hogy
 2    1|           álmodik ma róla,~ki máshol alszik, - isten tudja hol. ~Nyár
 3    1|              hányva mormol. ~Az élet alszik, mindent tűz aszal,~     
 4    1|          nyargal el, mint tünemény. ~Alszik a törpe tengeri, a tarló,~     
 5    1|            haza lelkem,~itt szótalan alszik az élet, a lét.~Nyújtózva
 6    2| gyermek-ármádia.~Apámat hívnám, de ő alszik mélyen,~a messzeség zenél
 7    2|        messze-messze.~És a csend jő.~Alszik a homályos éjbe~künn a csengő.~
 8    2|    csengetyűk.~Az óránk is félve üt.~Alszik a cicánk s a vén szelindek,~
 9    2|              húszéves korában.~Azóta alszik elborulva, mélyen~a szabadkai
10    8|    beléndeken s a vad farkasbogyókon~alszik a fény. ~Ah, jól siess.
11    8|               fel ne keltsétek. Hisz alszik, alszik.~     Bús boldogságát
12    8|              keltsétek. Hisz alszik, alszik.~     Bús boldogságát eltemette
13    9|           fák alatt egy kerti széken~alszik szelíden feleségem.~A küszöbön
14    9|      vágtatunk,~én, ki nézem, az, ki alszik, sajtharang és ingaóra,~
15    9|         forrón piheg, mintegy sietve alszik,~nehéz zihálással. De majd
16   12|         szörnyű,~dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,~hogy a fülébe
17   12|           ébredj a valóra".~A ház is alszik, holtan és bután,~mint majd
18   14|            Oly mély a csend, a város alszik,~mind járjatok lábujjhegyen!~
19   14|              csendesen mereng ő,~nem alszik a forró nyáréjszakán.~Járása