Rész

 1    1|       árva, bús menyasszonyom. ~Zokogva már hülő keblére fekszem,~
 2    1|         vagyunk.~Mind változunk zokogva, vágyva~     és nem találjuk -
 3    1|                 Egy átok~Míg én zokogva elrobogtam,~ti engemet megátkozátok.~
 4    1|       megjelensz vad álmaimban,~zokogva és riadva rettenek fel. ~
 5    1|       dőlnek le az agg vitézek,~zokogva, átkozódva és~rázván öreg,
 6    1|   vértelen harc véres áldozatja~zokogva keresi az Ádriát. ~Bús társaik
 7    1|         ami gyenge, színlett,~s zokogva zengem, hogy magyar vagyok. ~
 8    1|         a fergetegben a kürtszó zokogva búg. ~Vizen van a győző,
 9    1|      lelkem oly árva, halott.~S zokogva tekintek az éji mezőkre,~
10    2|      Óriás kalapban.~És arcomat zokogva eltakartam.~A keze, lába
11    4| méltóságos alak~verejtékezve és zokogva~a roskadt asztalok alatt.~
12    5|        a titkoktól terhes esten~zokogva vén kezére estem,~és azt
13   10|         ki meghalok, az életért zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
14   11|         ki meghalok, az életért zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
15   12|    magukra,~keresztet csókoltak zokogva.~A szentmiséken sírdogáltak,~
16   13|       és néma csendbe fátylasan zokogva~verj bús szivem, s ne kérdd,
17   14|     szörnyü hajsza,~amelyre sok zokogva néz.~Bút adj, a szenvedés
18   14|     november tenger pusztaságán~zokogva gondolok magamba rád,~s