Rész

 1    1|             itten senki engemet. ~A táj az ismeretlen mélybe kékül,~
 2    1|             zajló, sötét habokkal~a táj felett a kék légóceán.~Egy
 3    1|          légóceán.~Egy pillanat - a táj sötét azonnal,~s az ég tüzet
 4    1| lehelletével~leng tejszinűn az alvó táj felett. ~Merengve megy előre,
 5    1|            meg a lelkemet,~bús őszi táj, siró szél...~Gizella akkor
 6    2|         csupa gyász a fényes, enyhe táj,~és szája vérzik (ez a gyenge
 7    2|             est a csapzott, tarlott táj fölé. ~Kis ujjaimmal csendesen
 8    2|     angyalkák citeráznak. ~Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.~Villám
 9    2|              szüretre zendül minden táj körötted,~csiklandja orrod
10    4|             délutáni álmát.~Alföldi táj, vulkáni szörnyü róna,~olvadt
11    7|          fáj,~mint a hervatag, esős táj~s a halál. ~Ó, a múlt nem
12    8|             a sűrü lombban~és sír a táj? ~Én tudtam, hogy közöny
13    9|           és szép, mert téboly ez a táj,~s álarc alól mártír-szemek,~
14    9|       Elmegy, ki látja itt magát,~a táj is elenyész. ~Övé a csönd,
15    9|             régi arc, egy régi-régi táj is,~Eszembe jut a kisgyermek
16   12|      Nirvána-ködben ír? ~5 ~Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,~
17   12|           csak élete. ~15. Októberi táj ~Piros levéltől vérző venyigék.~
18   12|            melytől gyöngyös a friss táj. ~Békét,~anyám szemének