Rész

 1    1|      éledez,~egykor mosolygott, sírt, haragra torzult,~és az
 2    1|  madárraj felriadt. ~A csecsemő sírt anyja mellin alván,~feldőlt
 3    2|  pluviále és a szolgák,~vörösre sírt orrokkal a rokonság,~a gyászszegélyes
 4    2|     élet,~a hervadt holdat és a sírt,~s a hűs napot, mely a holdnál
 5    4|        a tükörben~Így senki sem sírt, ahogy én sírok most.~          
 6    4|  csügged,~ennen-kezünk vet puha sírt nekünk,~s lábadhoz rakjuk
 7    4|   szomorgó, oly mosolygó,~félig sírt, félig nevetett.~A haldokló
 8    4|    lassan dalolva ballagott.~És sírt. És sírtam én is, én is,~
 9    4|        betyárok.~Menyegző jött. Sírt a menyasszony~és kacagott
10    4|       imádtam az örök ködöt~s a sírt, a sírt. ~Én felzokogtam,
11    4|       az örök ködöt~s a sírt, a sírt. ~Én felzokogtam, felnevettem,~
12    8| emigráns - rozoga dereglyén.~És sírt, hogy a newyorki kikötőbe~
13    9|   ketten mentek: az élet és ő. ~Sírt és dalolt bús mátkaságán,~     
14    9|     onnan nézne föl reánk.~Majd sírt, a fénytől és a félelemtől.~
15    9|        ki újolag.~A kisverandán sírt az anyja és~dajkája, én
16   12|       szív piros.~Még csöppeket sírt a tapasz alatt is.~Egy falikarra
17   13|     szeme ragyog -~kilenc éjjel sírt - ő a legszegényebb,~és
18   14|      Tört szemem sugára~Várja a sírt, várja...~     A végért