Rész

 1    1| széjjelmorzsolna is. ~Menj! Ám ha rád letipró csüggedés lép,~és
 2    1|          s kínzó menyország nézni rád. ~Pokol-szemed halálitélet,~     
 3    1|          kel fel épp hű kedvesed,~rád gondol és a szíve úgy fáj,~
 4    7|    mellett,~akárcsak én itt, most rád gondolok,~s akármi vagy,
 5    8|  álomtalan éjjel kétségbeesve vár rád,~a múltnak koldusa és százszorosan
 6    9|         könnyel élünk,~úgy hasson rád, mint egy ódon fametszet.~
 7    9|       Arra, ami már sohasem nevet rád,~s arra, ami jő, az iszonytatóra.~
 8    9|         vonat,~csak így emelhetem rád arcomat. ~Gyermekkorom,
 9    9|           két kezem,~és koravénen rád emlékezem. ~Vagyok szegény,
10   10|       kezét, most lát legelőször,~rád néz,~és elviszi majd az
11   10|         téged,~amint te hordtál. ~Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,~
12   11|         téged,~amint te hordtál. ~Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,~
13   12|          furcsa ember néz bámulva rád,~nem üdvözöl téged, nem
14   12|          a lelkét sem alád, ~csak rád tekint fásulva, tompa hittel,~
15   13|             Az egyik félve nyitja rád szemét,~a másik a szoknyád
16   13|         sárgára festi a haját.~Ha rád tekint, megölt~e csillogó,
17   14|           nagy bús szemeddel,~míg rád tekintek s álmodok,~s forró,
18   14|          zokogva gondolok magamba rád,~s belé sírom a kongó vak