Rész

 1    1|         vonásival~az életet jelképezi nekünk,~a változatlant, a tökéletest.~
 2    1|               azt a titkot,~     amit nekünk nem mert soha. ~Csókfergetegre,
 3    2|               fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,~tépázza gallérunk, ijedve
 4    2|               de sose mutat csillagot nekünk.~Csak nézem őt. Körötte
 5    4|            hol vagyunk mi? Ó jaj, jaj nekünk. ~Mi is megyünk - velük -
 6    4|            ennen-kezünk vet puha sírt nekünk,~s lábadhoz rakjuk csorba
 7    4|             is sírba dugják.~Jaj, jaj nekünk. Minden veszendő. ~Csak
 8    5|            tornyok~intettek csendesen nekünk,~bojtorján, nyár-, akác
 9    7| gyeplő-igazítók,~bocsássatok meg most nekünk, hogy élünk, ~s itéljétek
10    9|           helyett beszél a szív.~Volt nekünk is sajtharangunk és volt
11    9|               ki tudja azt megmondani nekünk?~Még a fabáb is összeborzadoz,~
12    9|              nékem és neked,~jaj, jaj nekünk.~
13   10|            mos rá, vasal és főz, mint nekünk azelőtt,~kedves és szelíd
14   10|          unokám lakodalmán~muzsikálod nekünk ősrégi bánatod~duhajul és
15   11|          unokám lakodalmán~muzsikálod nekünk ősrégi bánatod~duhajul és
16   12|            hisz végzetük egy nékik és nekünk, ~kik eldobáltunk minden
17   12|               két sor között - kinyíl nekünk az Ég. ~2. Költők ~Mint
18   12|         megfogja, ami ledöfi, a kést.~Nekünk a sorsunk ködből, gondolatból~