Rész

 1    2|       halál. ~Elébed állok, s néha mintha~az idő szárnya csapna rám.~
 2    2|                     a kis vasút is mintha zengene.~A mély s a messze
 3    4|        előrehajtanak? ~Sokszor meg mintha koporsó szoritna,~hűvös
 4    9|     gépkocsiban, autó-szemüveggel,~mintha az egész világ ura volnál,~
 5    9|       fiunk már álmodott rég,~s én mintha messze-messze volnék,~a
 6    9|           kis arcát~felénk emelte, mintha mélybe volna,~egy kútba,
 7    9|      ablaka,~valami baljós jellel, mintha ottan~fölfordulás lakozna
 8    9|         olyan szigorú figyelemmel,~mintha csodálná, hogy unokája a
 9   10|          sírdomb,~s fölötte viola, mintha rajta nőne,~gyászolva valakit.~
10   11|          sírdomb,~s fölötte viola, mintha rajta nőne,~gyászolva valakit.~
11   12| asztalodhoz hívsz naponta,~     és mintha rútul játszanál,~a dús teríték
12   12|    rászorítva~útiálarcom keményen,~mintha mindig köztük élnék,~titkaik,
13   12|         cérnahang,~nyápic zene,~de mintha ég-~föld zengene. ~Sír,
14   13|        iszik. S az arca oly setét,~mintha az élet gyászos gyógyszerét~
15   13|          vajudó felhő oly szomorú,~mintha robbanna a tüzes patak már -~
16   13|          utcát álmodozva egymagam,~mintha csak magamba járnék, tűn
17   13|           feszítve,~olyan magasra,~mintha egy hosszú~végtelen-hosszú~
18   14|     ércszavától a mindenség remeg.~Mintha égne a menny - lobban a