Rész

 1    1|               Láncom lecsüng, utamba kósza szél jő,~     a hab fehér
 2    1|           nyilát,~s távolba leng egy kósza délibáb...~ ~
 3    1|              sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. ~Húsvét ~Már kék
 4    1|           ének búg a pusztaságba. ~A kósza szél sejtelmesen beszél,~     
 5    1|     visszaérezett~s most megjelentek kósza, bús dalomba~szent véreim,
 6    2|      bezárjuk ajtainkat,~figyelünk a kósza neszre,~egy vonatfütty messze-messze.~
 7    4|            temetőben~én, ismeretlen, kósza lélek,~keresztek közt, gyászdalt
 8    7|                                 Kis, kósza vágyak~Most úgy szeretnék
 9    9|          árva,~a láznak és aranynak, kósza lélek,~irgalmat esdek, a
10   10|          étlen és szomjan,~csak mint kósza vándor, ismeretlen senki,~
11   13|            szálltok,~mikor pihen meg kósza szárnyalástok? ~Vágytok
12   13|           didergő~fázó derü, hajnali kósza titok.~Bús ködbe nyiló jégharmatu
13   13|          éjfél.~Virrasztva vacogok a kósza szélnél,~s búcsúzó arcom
14   13|            újra?~Hogy lássam, mint a kósza szél~a lányok aranyos, finom
15   13| messze-messze innen~fejemre gondol s kósza életemre,~s az alkonyi csendben
16   14|              s tünők a portestek s a kósza bolygók,~és fínom ajka édesen
17   14|             te barnaarcú álmodó? ~Te kósza faj bús sarjadéka,~vaj'
18   14|           volt a jószagú~ibolya és a kósza bú. ~* ~Miért nézed te folyvást~