Rész

 1    1| vagyonja,~az is szinetlen már s kopott.~Hamvadt szemekkel néz a
 2    2|       én oda.~Öreg karszéke oly kopott már,~és lóg és leng agg
 3    2|         és künn köd és homály. ~Kopott ezüstbillentyűkön az újja,~
 4    4|      lánc, kigyófarok,~mind oly kopott, olyan balog.~És fekete. ~
 5    7|         anyám. ~Ezüst órája oly kopott.~Még a nagyapja vette meg.~
 6    9|    estem -~a csillagfény a bús, kopott vidéken. ~Most járok itten,
 7    9|      leányaik, kiket szeretnek,~kopott árvácskák, fáradt, vézna
 8    9|     álmosan a gőzfürdői habban,~kopott kabátunkon a fagy csillaga
 9    9|         melyben angyal száll le kopott szobámba,~s rezzen a hárfám. ~
10   10|  emlékezik,~mindenre, ami volt. Kopott és megdicsőült.~Szórakozottan
11   12|         ibolya talárok,~térdtől kopott, süppedt kövek ti,~hosszú
12   12|    kerestél~ezen a földön, mily kopott regéket,~miféle ringyók
13   13|         doboz;~karszéke régi és kopott már,~de oly hívó és otthonos.~
14   13|         elfakultak,~ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,~
15   13|                 Kabaré nagyhete~Kopott ruhába, lomha kedvvel~fekete
16   14| hatalmas gondolat,~de a fánkról kopott dió hull. ~A gyertyalángunk
17   14|        Ismerjük a vendégeinket!~Kopott, komor~nyomor,~s kéjéhes
18   14|         eszem. ~Nincs nyugtom e kopott világon,~egy más honért