Rész
1 1| szivünkre balzsamot hozol. ~Már mint gyerek csodáltam, lám
2 1| fuvalom,~kábult szemem a fényt már meg se látja. ~A többiek
3 1| elmulandó,~tisztább alakba az már mind övé,~s az eszmehonból
4 1| bágyatag mosollyal~nézhet ma már e változás-világra,~hol
5 1| köztársaságát,~kiknek ma már nem lüktet az erük,~nem
6 1| könnyeket.~Aludni látszott már az édes élet,~nevettek a
7 1| földön is,~meg sem halál, már ott valál te,~még mielőtt
8 1| menyasszonyom. ~Zokogva már hülő keblére fekszem,~s
9 1| éjjel,~ s jól tudta már, hogy ott nincsen remény,~
10 1| kínzanak. ~Felhagytam én már rég minden reménnyel.~Az
11 1| sírva rája!~Ottan halad már a hűlt föld-lakós.~A tagja,
12 1| mienk: olyan,~de pang erébe már a vérfolyam,~amely zengette
13 1| léha cimbora.~Az éj sötét s már rég lejárt az óra,~eltört,
14 1| befed hideg, könnyes fodrába már... ~2 ~Szegény poétám! Nem
15 1| méla estet,~mely rám suhan már nesztelen. ~S avart söpör
16 1| az ágyba,~ s reggelre már mások vagyunk.~Mind változunk
17 1| szárnyán.~Egy pillanat, s már száll, mint hogyha látnám~
18 1| jön a derűs ma, s meghalt már a tegnap. ~Múl az idő, s
19 1| A mi tüzünk is hamvadoz már,~szád is hideg és hallgatag
20 1| mondtad: újra vért köpsz,~s már várod a halált. ~Kályhád
21 1| adsz én koldus álmaimnak, ~már látom is hajlott, dacos
22 1| fejed,~bűvös közelléted már most is érzem:~te jössz
23 1| titok,~ mi mákonyával már elbóditott;~setét sikátoron
24 1| szivünk. ~Megyünk, megyünk már a pokol felé,~nagy háztetőkre,
25 1| sikon. ~Az ünnep előtt ~Már itt vagyunk. Ez a pokol-torok.~
26 1| lovagod. ~Lenn ~Menjünk le már, menjünk le a pokolba,~szél
27 1| kinézek, lámpámat kioltva,~már nem piros az égnek széle
28 1| sötét borúbol:~a láng, a már füstfogta drága bútor,~a
29 1| ők,~s a vérszemű szörny már liheg feléjök. ~Remegve
30 1| vagyonja,~az is szinetlen már s kopott.~Hamvadt szemekkel
31 1| Közelgő vihar~Egy kép alá ~Már háborog zajló, sötét habokkal~
32 1| kósza mozdony. ~Húsvét ~Már kék selyembe pompázik az
33 1| felénk a nyár,~az éj meleg s már perzselő a reggel,~bolygunk
34 1| ritkán találunk hűvös árnyra már. ~Az ég fakó, az éjjel is
35 1| házak még csendben alva,~de már lángtól vörös az égnek alja,~
36 1| fütyül, a tűzlöveg foszol már,~hangos sziven ráng a puskák
37 1| szerteszéjjel,~az útra csörrentek már a tüszők. ~S vastrombitával,
38 1| holtak vonatja~Láttátok-e már a holtak vonatját?~Az éji
39 1| batyunkra; megremeg a szivünk,~már a határ felé megyünk és~
40 1| övé a föld, a kormány~s már híre ment; hogy eltűnt lopva
41 1| hős nép szónokol még,~ma már az ifju is öreg~s nem jár
42 1| A "zenekar" munkába fog már~s helyéből mindenkit kitúr~
43 1| mely napot rég nem mutat már,~fönn a kályhán szerteszéjjel~
44 1| Nyugszik a kedvem napja már,~a szél busan dúdolva jár,~
45 1| kéklő virágok,~felkelt-e már hű kedvesem?" ~A kék virágok
46 1| szerelmemér',~ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj~s pirosra
47 1| int a pálya orma,~nekem ma már minden hiába,~jőjj, ciprusok
48 1| tekintek az éji mezőkre,~hol már az örömteli munka zajog. ~
49 1| Gizella akkor lett beteg. ~Már búcsuzott az élet,~eltávozott
50 1| s az égbe röppenek vele.~Már int a lángoló dicsőség,~
51 1| csillag. ~Bús éjszakáimon, már mint gyerek,~vágyó reménységgel
52 2| kékszemű húgom, szegény,~már régesrég ismertem én.~Csupán
53 2| élete nem élet,~és meghalt már, bár alig született meg.~
54 2| Már néha gondolok a szerelemre.~
55 2| néha gondolok a szerelemre.~Már néha gondolok a szerelemre.~
56 2| Alszanak a csengetyűk.~Alszanak már mindenütt.~A játékok, a
57 2| hullámozva, ringatózva.~Égig ér már~a kevély vár:~száz alak
58 2| mosolyog a rég letűnt fény,~de már nem úgy, mint hajdanán,~
59 2| fehér, mosolygó szépanyám. ~Már nem vakít ragyogva többet~
60 2| bámulom a holdvilágot,~véres már az arcom.~Nézzetek rám,
61 2| szédül a lánc, szédül a tánc,~már utam se látom.~Szeretem
62 2| végtelenbe réved. ~A lelkem már körötte szálldos.~ ~
63 2| néznek és mozdulni restek.~Én már tudom: ez a szelíd rokon,~
64 2| száll.~Nem győz terajtad már az élet,~sem a halál. ~Elébed
65 2| Künn álmosan borzongott már a hűs köd,~én megbotoltam
66 2| misére mennek. ~Az Istenük már várja őket~szagosan és aranyba
67 2| mázas tejesköcsög. ~Két óra. Már nem mozdul semmisem.~Minden
68 2| szalad,~szerelmese volt már a kóró,~a pipacs és az iszalag,~
69 2| volt benne,~és benne volt, már benne volt a bú.~ ~
70 2| Öreg karszéke oly kopott már,~és lóg és leng agg bársonya.~
71 2| Olajlámpája vérvörösen ég már,~lobog, lobog~és künn köd
72 2| cicák.~De estefelé fojtott már a füstszag,~csak a gyümölcs
73 2| keresett sóhajtón. ~És amikor már mindenütt sötét lett,~az
74 2| az esti óra,~s hajnalba már - csiklandozós nagyon -~
75 2| messzeszédül,~s a tegnapi szobát már láthatom,~ha fuldokolva -
76 2| a karom. ~Ez itt a part már.~ Ah, de szép,
77 2| kevély. ~Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.~Jegesvizet ivott
78 2| zongorás estek?~Kihullt a kép már. A keret üres lett.~ ~
79 2| végtelenbe visz,~de én előttem már a semmi van.~A semmiség.
80 2| szomjazom,~az életet, mely már csak félig élet,~a hervadt
81 2| is megered. ~A viharok: ~Már vérzik a nyár,~a hervatag
82 2| árnyék~és ő, a világszép~már festi magát. ~Az utcák: ~
83 2| hervadó kert,~mely érzi már a gyilkoló októbert~és sejtelmétől
84 2| gyümölcs mély szava bölcsebb.~Ő már a cél, a szín, a hervadás,~
85 2| öröm, valóvá semmisítve,~ő már a vég, az állomás, a nász.~
86 4| fájdalmam oly érett, mint a méz már,~és bölcs és mély és terhes
87 4| hallgat és vár, sehova se néz már.~Virágtalan bánat. De ez:
88 4| kancsal, gyenge színben.~S én már messze voltam, jaj de messze
89 4| ahol bú és hír nő.~S messze már mint álom, a ködön keresztül,~
90 4| búját a szelíd hajú lány. ~Már nem tudtam állni, csak repülni,
91 4| permeteznek,~és csak nézni tud már s bámul-bámul egyre. ~A
92 4| ismeretlen, bús halottat~keresek már egy élet óta.~Kezem elszáradt
93 4| vágy utasának,~és mindegy már, akárhová megyek.~A föld
94 4| bokák,~s e lány-pokolba~már fuldokolva~ugrálni kezdtem
95 4| merre jártam? Nem tudom már.~De ott volt sok tisztes
96 4| jött, bús arcú, halvány,~már véget ért a vad tivornya,~
97 4| hamuszínű köruton.~Vacogtam már a félelemtől,~s csodák csodája! -~
98 4| tartott feredőt.~Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,~és vékonyan
99 4| lány a sötét szobába megy~Már tudta, mit a másik tudni
100 4| ördög. ~Csupa piros seb már az arcom,~s megyek előre
101 4| a hit.~Az én szemem most már sohase álmos -~és hallgatom
102 5| este lett,~s a hegedű ha már rikoltott,~urak dobáltak
103 7| vágyom vissza, ami volt már,~akkor a szemek föl az égre
104 7| el a hideg,~nem kellesz már te senkinek. ~Pléhkoszorú,~
105 7| élet és a szomorúság. ~Én már kacagtam s győzve-győztem,~
106 7| vesztem~ s végére hajlik már emberfeletti~ nagy életem -
107 7| életemre,~ messze volt már s olyan furcsa volt.~Messze
108 7| után járhatok a holdban~már. ~Nézd, honi holdam, pénzem
109 7| sárga gallyakat idézni~soha már. ~Aki vén, az mint az ősz
110 7| hiába nézem~az éjszakát, már eltakar egészen.~Vadmacska-szemed
111 7| nagy, furcsa szájad? Vagy már vége, vége?~Forró fejed
112 7| puskás öreg, jól ismerem már~én. ~Néz.~A szeme kancsal,
113 8| Boldog, szomorú dal~Van már kenyerem, borom is van,~
114 8| néha magam köszönök még,~már sokszor előre köszönnek.~
115 8| vagyok itt e világban,~s már nem vagyok otthon az égben.~ ~
116 8| De egyre jobban szállnak már az évek,~fáradt szemünk
117 8| hatalmas,~ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass~
118 8| közelebb~megyek feléd, halál,~s már ki se ejtem nevedet. ~Ifjan
119 8| fejemre raktam a havad. ~Most már sírokra sem ülök,~mosolygok
120 8| lelkem nem riad,~nem vagy már szörnyü sem:~apa vagy és
121 8| közelebb~megyek feléd, halál,~s már ki se ejtem nevedet.~ ~
122 8| járuló pogány. ~Nem szörnyü már, nem is csodás,~nem őrület,
123 8| az utamba tér-e?~ Itt már az éjjel fátyola szakad.~
124 8| jégvirágot,~ nekem, kinek már semmi sem maradt.~Áldott
125 8| vesz körül, mint néma ház~s már ki se nézek ablakán. ~Már
126 8| már ki se nézek ablakán. ~Már ki se nézek ablakán,~ezen
127 8| 3 ~És néha úgy beszélek már magamról:~Ő szenved itten
128 8| szólok: Ő nyugodni tért már,~és mondom: Ő bánt engem
129 8| végtelennek.~Eső szitál és hervad már a nyárfa,~ csak pár
130 8| érem. ~Minek is élni? Halni már a célja,~ elég, elég
131 8| Anyák~Már a szemük oly szörnyü nagy,~
132 8| ököllel,~mely nem lehet övé már. ~Mert jaj, nem azok ölték,~
133 8| estünk, hogy nem hullhatunk már,~nincs is magas és nincs
134 8| szívihez,~mi földön ülünk már s szavak hamúját~kapargatjuk,
135 8| mi lesz? ~A versünk is már csak segélysikoltás,~mely
136 9| szegény fia,~mert nem veri már vissza versem a Kárpát és
137 9| Már elmondtam, mint kezdtem
138 9| elmondtam, mint kezdtem el~Már elmondtam, mint kezdtem
139 9| elfagy tőle szátok. ~Most már az este lehajolt,~a park
140 9| meg, jó lelkek, éljetek,~már nem lehetek véletek,~s nem
141 9| vagyok szabad.~Nem az enyém már a kezem, a lábam,~és a fejem,
142 9| égbolt,~csak én nem égek már, ki úgy lobogtam. ~Álmos
143 9| mondja szívem,~hogy nékem már a csillag is sötét folt. ~
144 9| hallali -~nem múl el soha már. ~Hallod?~Hogy zengenek
145 9| eget veri,~én hallgatom, de már nem nevetek. ~Esőköpeny
146 9| kedves-régi kéve,~a nagydiák már eltünt, mind a három.~Az
147 9| van,~s a harmadiknak púpos már a sírja,~fejfája elvész
148 9| aláfolyt,~s most csöndes újra már a párna és a pamlag.~A harcos
149 9| Mit járok erre még? Azok már mind alusznak,~kik álmosak
150 9| kisdedek az isten kebelében,~és már víz is jutott a szomjas
151 9| arcára könny esik, mert már mindenki unja.~ ~
152 9| Már néha ott ülök velük~Már
153 9| Már néha ott ülök velük~Már néha ott ülök velük.~Enyém
154 9| Mily messze van éntőlem már az ég~Mily messze van éntőlem
155 9| Mily messze van éntőlem már az ég.~Mily messze vannak
156 9| az ég.~Mily messze vannak már a csillagok,~az Üllői-út
157 9| Az éjszakai, vad előadást már~mondd, láttad-e s tudod,
158 9| leverten~sétáltam tegnap este,~már~a hajnal aranyosra festve~
159 9| villám,~Bűn-e,~hogy mostan már ezüst a villám?~Bűn-e,~hogy
160 9| polgári otthon,~olyan bitang már a költő kabátja,~éjjel két
161 9| ér. Aztán egyre feljebb.~Már államat és szájamat veri.~
162 9| föld, a tompa föld ilyen. Már egy hegycsúcs az orrod,~
163 9| hőbe-hóba,~s az életemnek kedve már hunyóba,~szeretnék el-kivándorolni
164 9| Ha este fáradt~s már nincsenek sokan a kocsiban,~
165 9| neszt~alig merem~számlálni már -~százhúszra hág -~és a
166 9| gyakorlat.~Halkabbra vált már a szívem verése,~a vérem
167 9| por, az én porom. ~Most már te vagy az én félelmem,
168 9| oly hallgatag. ~Ádám fiunk már álmodott rég,~s én mintha
169 9| dudorássza egyre, nem vagy~már fiatal.~ ~
170 9| a torokgyík ~fojtogatta már csecsemő-fiunkat,~lázmérő
171 9| arra, mi elment. ~Arra, ami már sohasem nevet rád,~s arra,
172 9| közt, és az éjbe néztem.~De már a ház nem volt a régi többé.~
173 9| óriás,~és nem segíthet ő se már terajtad.~Mert csak hazudtunk,
174 9| tartjuk és~egymásra nézünk. Már a rosszat is~úgy elfogadnánk,
175 9| és vágyom újra a borúba már,~hol mardosás van, rettegő
176 9| nefelejcs-koszorúval.~Messze lehettem már. Oly messze, akár az örökre~
177 9| vezetőim~elkalaúzoltak, hova már a madár se röpülhet. ~Utca
178 9| hozzám~mély-azonos búddal, már nem-fiatal unokádhoz,~aki
179 9| mi a síri porokba gurult már.~Annyi idő múltán, új gond
180 9| Mert gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem,~a nagyvilágon
181 10| parádé.~Úgyse soká tart már számomra e földi~vándorlás,
182 10| jön feléd, bemutatkozik,~már tárja kezét, most lát legelőször,~
183 10| nagy időben~tőlem, fiam.~Már idegesen kelsz föl az ebédtől,~
184 10| mely az ő csöndje volt már, csak az övé. ~Álltam a
185 10| vallok,~nők, rokonaim.~Most már elmondhatom, hogy oly közel
186 10| idegen világ is,~ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.~ ~
187 10| is,~ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.~ ~
188 10| selyemszoknyádban~s a fehér kötényeddel,~már az ajtóban azonnal tizenöt
189 10| nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt, minden-tudó,~
190 10| közeledve,~mint a repülő, ki~már hull lefelé a gépből kiesve,
191 10| jóság. ~Beszélni se tudsz már arról, ami érdekel,~vagy
192 10| rossz költő mily megindító. Már évekig~nem beszéltek felőle,
193 10| komisz gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~hanem én,~a csontja,
194 10| Morgen! mondták, de másnap már: Bon jour!~s egy furcsa
195 10| Vágy eltévedni~Én már unom azt, hogy azért szeressenek,
196 10| pirosló~zavaros vizében,~s már fogja az ember, két szemét
197 10| föl az égbe, oly közel már hozzá, hogy nemsokára tenyerükkel
198 10| mellyel úgy összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik
199 10| a férjük,~ki régen föld már a temetőben.~Nincs senkise
200 10| próbálok~emlékezni reája.~De már nem értem, idegen.~Csodálkozásom
201 10| komisz aggastyánok,~kik már mindent tudnak,~kik már
202 10| már mindent tudnak,~kik már mindent ettek,~és bő ebéd
203 10| még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~Derék mulatság
204 10| még tartóztattok.~Nekem már elég volt,~lassan hazamennék.~ ~
205 10| hirdet valamit~rajongva.~Ha már megszokták és rá se figyelnek,~
206 10| milyen bölcs,~majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám,
207 10| csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,~s ismétlés
208 10| sorsot.~Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a
209 10| Rég dalolt meg engemet már híres versében Poe Edgár,~
210 10| fej.~Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
211 11| pirosló~zavaros vizében,~s már fogja az ember, két szemét
212 11| föl az égbe, oly közel már hozzá, hogy nemsokára tenyerükkel
213 11| mellyel úgy összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik
214 11| a férjük,~ki régen föld már a temetőben.~Nincs senkise
215 11| próbálok~emlékezni reája.~De már nem értem, idegen.~Csodálkozásom
216 11| komisz aggastyánok,~kik már mindent tudnak,~kik már
217 11| már mindent tudnak,~kik már mindent ettek,~és bő ebéd
218 11| még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~Derék mulatság
219 11| még tartóztattok.~Nekem már elég volt,~lassan hazamennék.~ ~
220 11| hirdet valamit~rajongva.~Ha már megszokták és rá se figyelnek,~
221 11| milyen bölcs,~majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám,
222 11| csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,~s ismétlés
223 11| sorsot.~Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a
224 11| Rég dalolt meg engemet már híres versében Poe Edgár,~
225 11| fej.~Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
226 12| Számadás~1 ~Most már elég, ne szépítgesd, te
227 12| írsz, ha sorsuk írva van már,~hol tiltakozhatsz és hogy
228 12| azt mondják róla, hogy már öregasszony,~ráncos a homloka,
229 12| egykor a gyermek, kis lovagod már~öklét mutogatta, ha bántani
230 12| igéje szivembe lopódzott? ~Már értik azóta az én gügyögésem,~
231 12| megvert Dárius,~és nem reméli már, hogy újra győz. ~Köröskörül
232 12| ég,~fülébe súg, elég volt már, elég,~s ő bólogat, mert
233 12| nem embereknek,~hogy vége már, eltűntek a veszélyek. ~
234 12| egymást,~mint akik nem látták már ezer éve,~dajkálva lassan,
235 12| földszínű. Megérett~a földre már. Nem értem, mire vártok?~
236 12| ezzel is~könnyebb legyen. Ma már tehát egészen~üres, akár
237 12| ami semmivé lett,~s nincs már, fejükbe csöngetyűz a kába~
238 12| volna élni. Ámde túl a fák már~aranykezükkel intenek nekem.~ ~
239 12| Ezért oly csöndes bennem már a lélek~s éjjel, ha járok
240 12| titok és messzeség, lejárt már~a régi ábránd úri rangja.~
241 12| szent apáca, úgy vágyja már a mennyet,~hogy csak bélpoklost
242 12| Vidék ~Mióta vágyakoztam már reátok,~s most végre-végre
243 12| s ekkor a régi üvegajtón~már láttam végtelenül-ismert~
244 12| másik is: a semmibe alélni,~már látom a partját csillámlani. ~
245 12| Daltalan fa ~Rég elröpült már kisfiam kacajja,~állok magam.~
246 12| szomorúság. ~Messze vagyok már, messze röpültem,~messze
247 12| szemüvegemmel~Messze~lát már szemem, áldott ködökbe veszve. ~
248 12| föl-föl a magasba. Várta már a hóhér,~hátul a létrán,
249 12| hogy rajongnak,~mikor eszed már unva fontol,~csodát remélnek
250 12| elterüljek,~az idegen életekben.~Már futottam is a lépcsőn~a
251 12| a közönynek.~De a szobám már ismer, s a falak,~mihelyt
252 12| mihelyt belépek, halkan már köszönnek. ~Stockholm ~Dalol
253 12| lélegzetet se véve.~Nem is mozdul már rajta a levél,~nem is beszél
254 12| néma, lassú~hálók.~Képek,~már megmeredtek és örökre~szépek.~
255 12| mindennapos föltámadás,~már megtudod, nem él sok-sok
256 12| élet áldomása,~nincs semmi már, mi lángra gyújtson.~Nézd,
257 12| nevetésnek rég nem örülünk már,~és a síráson sírnunk nem
258 12| mosva, sápatag és merőn,~már mint az özvegy, kit halott
259 12| önzésem is előzve: "meghűlsz",~már te kimondtad. ~Lásd, így
260 12| locsog, fecseg. ~Alig virrad,~már belekezd,~és hajnalig~nem
261 12| bőszen betör,~s nem idegen. ~Már várom is,~mihelyt kiállt,~
262 12| tologatnak,~megcsendül egy ének,~már vége a dalnak,~bámulnak
263 12| sok-sok sohajtás.~Sejted-e már mi,~pedzed-e, pajtás? ~Nincs
264 12| Már megtanultam~Már megtanultam
265 12| Már megtanultam~Már megtanultam nem beszélni,~
266 12| szivünkhöz közel álló.~De nincs már.~Akár a föld.~Jaj, összedőlt~
267 12| jövőben~akárki megszülethet már, csak ő nem.~Többé soha~
268 12| égbolt gazdag csodáit,~hogy már pirkadt is keleten, s a
269 12| női suttogás,~mint amikor már vége van a bálnak,~s a kapusok
270 12| is itt-ott egyre többen -~már ötven éve tündököl fölöttem~
271 12| most, se holtan.~Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,~úgy
272 13| megjegyezte, hogy e szesz már~meggyógyított több bús költőt. ~
273 13| Demosthenes~Hajnalban kel már és izzadva, küzdve,~dadogva
274 13| véle is versenyre kél,~s már félve hallja a hab, mint
275 13| elő,~tavaszruhában andalog már~az álmodó járó-kelő. ~A
276 13| karszéke régi és kopott már,~de oly hívó és otthonos.~
277 13| érdemkereszt fityeg nyakában,~ma már okos s kegyelmes úr. ~A
278 13| Titőletek egy perc, egy óra~már elrabolja,~de én birom,
279 13| különc szivébe,~holnapra már nagy testvérérzelem,~mely
280 13| napsugárban~könnyű lesz válni már nekem.~Meghajlok kesztyűsen
281 13| s látták, a gyermek arca már mosolyg. ~Aztán felugrott,
282 13| áttetsző, magányos árnyak,~s már nem félnek, ha jő az éjszaka. ~
283 13| vacogó ajakkal.~Szobám dereng már, itt talál a hajnal,~és
284 13| Érzem, nem alszom benne már soha...~Óh jaj, a lelkem
285 13| nincsen út, mely arra vinne már, ~szivében kínok és fájdalmak
286 13| a gyertyánk üszkösen ég már,~s sóhajba halnak az éjjeli
287 13| felel. ~Szállok, kilőttek,~s már soha többet~nem apad el
288 13| viharja,~számomra nincsen béke már.~Akár a csúcsra~visz a magasba,~
289 13| a második strófa végén már intim félhomály) ~Legyen
290 13| zongora,~ha a szobákba' már mind alszanak,~riaszd fel
291 13| árnyamat,~ha a szobákba' már mind alszanak. ~Ó, zongora,
292 13| magasba réved,~s a szende szél már szendergő vihar.~Üres levegő,
293 13| rövid az élet!~Holnapra már tán ott leszek alul,~s ti
294 13| álmomat megáldja. ~Érzesz-e már? A homlokom borong,~mezítlen
295 13| Majd, hogyha egyszer már a mécs sem ég,~és várunk,
296 13| mintha robbanna a tüzes patak már -~s csak vár. ~Mostan cikázik
297 13| át fejem felett,~dadogva már a nyelvemen lebeg,~mind
298 13| tenélküled -~a végtelenség már felém üget.~Terhes fejem
299 13| ülök a lábaidnál,~ s már úgy érzem, nem is vagyok. ~
300 13| ennen-magamba zsibbadok,~s már meg sem értem künn a harcot. ~
301 13| megint éj. Béke. Csend. ~2 ~Már senkisem tud majd felőlem,~
302 13| kétségtelen, nem érdekes ma már -~divatja-múlt sujet, rossz
303 13| mint ki megszokta, hogy már rá se néznek.~Télen pedig,
304 13| álmából búsan riadt,~és már előre viszketett a talpa,~
305 13| herceg is halottas ingbe bújt már,~és lelke mindjárt messze
306 13| fegyverszünet! ~Nincs munka már, de a mező terem,~nő a virág,~
307 13| sötét lepel,~de most tudom már, kicsoda megy el,~s hogy
308 13| összeesküvők.~Egy kisfiú, ki már tanulni fáradt~s viaskodik
309 13| méltatlan szemembe. ~Nézd, már a nap fényes fejét leszelte.~
310 13| nem értettem, mit olvasok már,~csupán az arcát néztem
311 13| ott.~Most elhiszem,~most már tudom, hogy meghalok. ~Apám,
312 13| szellemek fölött. ~Az életem már régen másoké lett,~s most
313 13| énnekem, mert mérgez a falat már,~és fojtogat koldusi köntösöm. ~
314 13| élet helyett élet, mert már a téli~holdfény inog a háztetőkön,~
315 13| emberek szeme is. ~Most már nem tudok elaludni, de ébren
316 13| rágyujtsz.~Mi is lennél már nélküle,~te modern ember?
317 14| meghalok. ~3 ~Nem hiszek már, Ella lelkem,~Ugy zihál
318 14| Örökös könnyekben?~Ő már nincs közöttünk,~ Nem
319 14| bölcs előre,~eltűnt előtte már a bú, a kín:~s elmélkedett
320 14| kibonták,~mert bénaság nyügözte már a testet. ~De a falon az
321 14| elmélve könnyezek. ~Akkorra már nem értem,~mire valók ezek;~
322 14| lelkem~a szenvedés letörte már,~elhalt a kedvem, életórám~
323 14| trónotok:~a jog bosszút liheg már, nem zokog,~és győzni fog,
324 14| futott.~Szárnyáról olvadt már a lágy burok,~és léghasító
325 14| végtelen volt még az út.~Érezte már, hogy céltalan kalandoz,~
326 14| kapzsi össze-vissza bolyban~már lantom is feledtem én.~Élesztgetém
327 14| duzzaszták a lelkét,~és rázta már galyát a tubafa. ~Érezte,
328 14| fönséges égbolt!~Bölcsőmben is már gyermeked valék,~s csipkém
329 14| vaskapcsos fordulónál,~holnapra már gőzmén rohan velem,~vár
330 14| pályán nyögve prüszköl. ~S már látom a zöld lámpást künn
331 14| A vén kutyánk is lusta már bolyongni,~elnyúl a langyos
332 14| dalol.~De ketrecét megszokta már,~a fütty, a trilla, nóta
333 14| csillagos, meleg magány.~Már azt hiszem, hogy látok is
334 14| dal, hogyha ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~Itt
335 14| hogyha ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~Itt az ezüst
336 14| mennyivel vagy boldogabb,~hogy már becsülik szűzi nótád,~s
337 14| kitör szivemből a bú árja már,~s zajgó keservvel és kétségb'
338 14| látom, mit építék régente, már rom. ~Arcom tüzét hűs könnyel
339 14| karomból az erő,~a nagy tusákra már ásítva nézek,~másé a rózsakedv,
340 14| nyomor,~s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,~siet felénk
341 14| tüzekben~sötétre égett.~Nincs már könyűje,~se csókja, bókja,~
342 14| pirosra festve,~szód hallgatám már mint kicsiny gyerek.~Úgy,
343 14| csendes éjszaka,~s átlengi már a kertet~a hold sugárzata. ~
344 14| te rajtam, életem,~s most már tied vagyok, tied,~imám
345 14| Vége.~ Hullám moraj már a szerelmünk.~Húzzuk szemünkre
346 14| Mindez való... de énnekem már,~hidd el, nagyon nem érdekes. ~
347 14| ó, őrület,~álmos vagyok már rég, és mégsem alszom~-
348 14| Tüzet, tüzet! ~Főmhöz kapok, már látom, itt nem áll más,~
349 14| dijába~bút adnak néked, kit már sírlepel fed,~könnyek császárja,
350 14| feslett~s útszélre vágta már a viadal.~Kis bordélyházam,
351 14| életem elrongyolom,~olyan már mint egy rongy gyalom,~de
352 14| nem malícia,~hogy mostan már Galícia~táján jár a milícia,~
353 14| öl el. ~* ~Esztéta?~Érzi már vesztét a'. ~* ~Az ember~
354 14| mód, hogy búdon átláss: -~már ott a gátlás. ~Új rím ~Hogyha
355 14| kezdem, Mária~oly hosszú már ez ének, Mária~mint végtelen
|