Rész

 1    1|         karmolja rongyossá virágos arcát~a gyáva gazság, s sírjon
 2    1|          híg kéje eltorzítja lomha arcát,~kocsikra kap föl, fut,
 3    1|           magyar leány. ~A pásztor arcát égő vér lepé el,~s paraszt-szivének
 4    2|     magamba a hideg halált.~Imádom arcát. Olyan régimódi.~A nyakkendő,
 5    2|            tolja fel lélegző, néma arcát~egy vértelen, halálsápadt
 6    2|       Tükrökbe nézte furcsa-gonosz arcát,~mély tükrök mélyiben,~és
 7    4|          szív! -~Aztán belétemette arcát~és letörölte könnyeit. ~
 8    9|         tűnő időt figyelte,~     s arcát nem látta a tükörben. ~Ő
 9    9|           és lázra bujtott,~sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyújtott,~
10    9|     langyos pityergés. Ő lázas kis arcát~felénk emelte, mintha mélybe
11   10|             együtt a fákkal,~emeli arcát s nézi az eget,~fönn-fönn
12   12|            szeretetről?~Láttátok-e arcát és kék szeme tündér-~fényét
13   13|           s más csókolgatta hamvas arcát,~míg ünnepeltem dalaimban. ~
14   13|         mit olvasok már,~csupán az arcát néztem én. ~Szórakozottan
15   13|            Szórakozottan néztem az arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~
16   13|      néztem az arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~mint ki tükörben
17   14| Megborzadott; érezte hűlni lelkét,~arcát belepte a halálverejték,~
18   14|           regényfaló s istenhivő. ~Arcát szünetlen rizsporozza,~s