Rész

 1    1|               titok.~Vágynám bezúzni, ámde nem merem,~mert összetörni
 2    1|        kellett szállniok. ~Szeretlek! Ámde akkor voltál legnagyobb,~
 3    1|           hajlanak. ~Nem nézek hátra, ámde érzem,~     mögöttem áll
 4    1|              életem.~Ma barna fürtöm, ámde holnap~meglátom rajta a
 5    9|              ami jő, az iszonytatóra.~Ámde én, költő, az időre dörgök,~
 6    9|               szenderemet tovahajtsa,~ámde kezem nem nyúl a kanálhoz.
 7   10| Telefonhívásra~nyomban házhoz mennek. Ámde, bevallhatom,~végső benyomásom
 8   10|       zenészek.~Én nem tudok dalolni, ámde nézek.~Ha színeket rakétáz
 9   11|       zenészek.~Én nem tudok dalolni, ámde nézek.~Ha színeket rakétáz
10   12|   eltávolítani egy divatos~sebésszel, ámde erről lebeszélték.~Csak
11   12|        tökéletesség.~Jobb volna élni. Ámde túl a fák már~aranykezükkel
12   12|                a csók. ~Nincs semmim. Ámde mindez oly csodás.~Gazdag
13   12|           vicsorogva. ~Ijedve futnék, ámde hová lehet?~Nincsen menekvés,
14   13|         vagyok oka,~én büszke voltam, ámde szent te,~te nem hagyhattál
15   13|        felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett a gőzös;~s sírva
16   14|         Hangja gyenge, mint patakzaj,~Ámde én megértem. ~Azt dobogja
17   14|       áhitatban zeng a szent imádság:~ámde halk szózatát túldörgi a
18   14|      szeressetek. ~Nem voltam én hős, ámde több,~mint aki eggyel kérkedett,~