Rész

 1    1|        Jön a menet, s nem sejted mégse, mégse,~hogy ez királyodnak
 2    1|       menet, s nem sejted mégse, mégse,~hogy ez királyodnak megérkezése!! ~
 3    4|     Csendes, édes aranyóra.~Ugye mégse, mégse jőnek?~Fényes álom.
 4    4|       édes aranyóra.~Ugye mégse, mégse jőnek?~Fényes álom. Az időnek~
 5    8|         éjszaka. ~Süt a napfény, mégse látnak,~a magyar a nagyvilágnak~
 6    9|        halált,~s unatkozom, hogy mégse jő,~mint mikor késik a vonat~
 7    9|      mert vágytam őt meglátni, s mégse mertem. ~Ott künn az élet
 8   10|          de a reggelt, a reggelt mégse felejtem.~Emlékezem rá akkor
 9   11|          de a reggelt, a reggelt mégse felejtem.~Emlékezem rá akkor
10   12|    egészen~"eszméinek élhet". De mégse boldog.~A termetét kissé
11   13| füstgomoly.~Ártatlan arcán lázak mégse nyílnak.~Sohasem ily józan,
12   13|          mintegy ezt tagadta.~De mégse ölte a szerelmi bőjt.~A
13   13|      hajnalra vágyó éjszaka. ~És mégse lobban tűz belőle,~bár mélye
14   14|         berreg künn a csengő,~de mégse pattan ki a nagy talány.~
15   14|          Fél tudni, és nem-tudni mégse mer.~Olyan vagyok, miként
16   14|      aszalja,~de a szemünk, főnk mégse lángol,~és a szobor bámul
17   14|         csengőit aggatom,~lelkem mégse rút kanális,~melyben tört