Rész
1 1| beteg ajkán a bús mosoly,~te vagy, aki a napnak alkonyatján~
2 1| lámpával, tört cseréppel. ~2 ~Te vagy napom, nagy sárga lámpa,~
3 1| nagy sárga lámpa,~ te vagy mezőm, rideg szoba -~
4 1| oroztatok száz életet, -~te csak tüzes lázálmaidban~
5 1| a porba néked hódolok. ~Te vagy királyom, én a szolgád,~
6 1| bölcs... én, én a költő...~a te első alattvalód.~ ~
7 1| Erdőben~Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjel~boruljatok
8 1| meg párás, gőzölő föld~s te márciusnak fűszeres szele. ~
9 1| földanyám, én mindenem,~te szültél egykoron!~S viharszavad
10 1| viharszavad bús intelem:~te rengeted porom. ~A föld
11 1| pirító, tisztakezű gonosz -~te hallgatál kővé meredten,~
12 1| mennybe volt,~s bizony mondom, te itten a földön is,~meg sem
13 1| sem halál, már ott valál te,~még mielőtt letörék a térded. ~
14 1| merevült a gyász-fán. ~Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb~
15 1| dőlt le, büszkén,~és akihez te sosem könyörgél.~ ~
16 1| lobban az éjszínü fátyol,~s te gondtalan jársz-kelsz, s
17 1| sugárát összetépem,~derítsd te föl, borongó éjszakám:~szétpattanó
18 1| zúgva~egy tompa jaj. ~2 ~Te vagy az éjjel és az örvény,~
19 1| viharcsapott verébfi~omoltam a te lábaidhoz,~mert tudtam,
20 1| lábaidhoz,~mert tudtam, a te szíved érti~költőszivem,
21 1| s könnyezve hallgattál te ottan. ~S elmondtam, ó rejtélyes
22 1| hogy lelkem gyötörted,~te sápatag, gonosz cherubja~
23 1| titkokat beszéltek mind a fák,~te mosolyogva mondtad: újra
24 1| majd találkozom veled,~s te lángot adsz én koldus álmaimnak, ~
25 1| közelléted már most is érzem:~te jössz s egymásba villan
26 1| Utolsó versek~1 ~Ki vagy te? Gyakran felsikoltok,~
27 1| Ki vagy fiúrabló lidérc te,~ ki mint egy lázas
28 1| nem fog átok, néma vád,~te, akit minden férfi csókol~
29 1| tollam, lángom is lohad,~ te vagy dicsőségem s a célom. ~
30 1| lámpák fényük gyéren adják,~te ellesed az alvók gondolatját,~
31 1| néha von csak. ~És hidd, te is szeretsz még~ én
32 1| szűzi, gyenge gyermek,~s te szent, te bűntelen, te boldog,~
33 1| gyenge gyermek,~s te szent, te bűntelen, te boldog,~szivembe
34 1| s te szent, te bűntelen, te boldog,~szivembe felrázod
35 1| a mosdón, egész halom. ~Te nézed e szines kavargást,~
36 1| lopta titkos lelkedet. ~Te voltál leghivebb barátja~
37 1| elsápadt, kigyulladt,~ s te láttad őt csak, senki más. ~
38 1| dalnok...~Állj meg hamar, te prüszkölő vasút.~Bús áhitatban
39 1| lépett s kérdé: "Mit keressz te?"~És Dante lelke elszállt
40 1| tünődöm, merre felé sietsz,~te szende és mégis igéző -~
41 1| hősi költő,~zord hadvezér, te rettegett, te nagy,~ki a
42 1| hadvezér, te rettegett, te nagy,~ki a tiport magyarság
43 1| a gyáva cenk zavart, ~s te a jövendő századokba zúgva~
44 1| megtör is majd aggkorom,~te majd felismersz akkoron~
45 1| fehér, hideg leánya,~ te gyenge, halvány hóvirág!~
46 1| hisz amikor reggel letűnsz te,~haló sugár - én is megyek!~ ~
47 1| sok hazugság véget ér!~s te megszeretsz szilaj szerelmemér',~
48 1| véres nyilását,~s omolj te csendbe zúgva rája,~ó ciprusok
49 1| éjszakája! ~Borulj reám, te enyhe béke,~haljak be a
50 1| Szálljunk előre! Csak te légy itt,~álomvilágom istene.~
51 2| év évre, percre perc,~s te egyiptomi gráciával~csak
52 2| éjeken hányszor nézlek, te Térkép,~Mély éjeken hányszor
53 2| éjeken hányszor nézlek, te Térkép,~ hogy sistereg
54 2| kérdezem: anyácskád gyászolod te~úgye-úgye, hogy nem jő róla
55 2| Arcodon mély magány jegye.~Te félreültél,~hogy mulatott
56 2| gyermek, édes kisfiam.~A te utad a végtelenbe visz,~
57 2| álmodunk az elhagyott verandán.~Te hímezel, sötét arcomra bámulsz,~
58 2| cikázó újjaid iramja gyors.~Te vagy, ki oldva-kötsz és
59 2| oldva-kötsz és kötve oldasz,~te vagy a sors, a sors. ~Makrancos
60 2| tükrözi.~Oly messze vagy te s e galambi játék,~fehér
61 2| szemedbe az ő bús szemét,~a te hajadba az ő dús haját,~
62 2| karodba,~s most mind a pompa~a te szegény testedbe suhan át. ~
63 2| meg ő. ~A nő szól: ~Ó jaj, te félsz,~kiről beszélsz? ~
64 2| csergedez.~Hozzá hasonlít a te főd~s a levegőben érzem
65 2| szótalan. ~A férfi szól: ~Te egy vagy azzal, ki mindnyájunk
66 2| csillagokba nézve mereven.~Te szent vagy és dal és harmónia,~
67 2| kell és sírni, sírni,~de a te némaságod szónokol. ~Virág
68 2| üvegszekrénybe kincs, üvegcsokor.~Te bútora vagy elhagyott szobámnak,~
69 2| szobámnak,~én gondolat-kaosz.~Te élsz, ahogy a csillagok
70 2| nem vagy se jó, se rossz.~Te szép vagy és nő vagy, hevítő
71 2| közt meztelen didergek,~de te mezítlen vagy királyi-gazdag.~
72 2| mezítlen vagy királyi-gazdag.~Te néma vagy s úgy nyúlik el
73 2| bor.~Ó, én tudom, ki vagy te és mi vagy te,~a te dalod
74 2| tudom, ki vagy te és mi vagy te,~a te dalod rezgő rezedaillat,~
75 2| vagy te és mi vagy te,~a te dalod rezgő rezedaillat,~
76 2| Intermezzo ~Gyümölcsös ősz, te vérző, koszorús,~én hódolója
77 2| kép - táncos tünemény -~te látod még a régi, részeg
78 4| korhadt rúdakon,~s ó könny, te élet mély esszenciája,~megölt
79 4| reszketőn.~Sötét hajam te, - csókoló piros szám -~
80 4| márványhideg az arcom,~s mikor te alszol, én nem alszom. ~
81 4| remény,~mi is akarjuk, mert te akarod. ~Szivünk oly gyáva
82 4| rég,~akkor megértem majd, te vagy a kezdet~s te vagy
83 4| majd, te vagy a kezdet~s te vagy a vég.~Némán lefekszem
84 4| az életem eltűnő dallama.~Te hallgatod, mint bölcsőnél
85 4| földre dobta -~ó szív, te vérző, gyenge szív! -~Aztán
86 4| Farsangi pálma!~Rogyásig-tánc, te álmok álma!~Csak álmainkban
87 4| szemsugárán. ~Napsugár ő. És te alkony.~Alvó arany árva
88 4| Temetkezik a csillag is fenn.~De te ne félj, aludj csak, édes, -~
89 4| ágyban fehérlő rózsa! -~A te csokrod hajnalra kész lesz.~
90 4| virágokkal borítlak,~és a te rózsalelked áldom~vakon,
91 4| a lelkem úgy riad.~S te istenem, fogd fáradott,~
92 4| cigarettához~és a szalonkabáthoz te vagy a hit.~Az én szemem
93 4| között, arcodhoz epedezve,~te vagy az éjjel asztalán a
94 4| köré kötöm keserü tested.~Te légy nekem a diadalmi ének,~
95 4| Kedves~Te meghalsz, kedves, s nem
96 4| utcán fújni fog a szél.~Te sírva szólitod a Véghetetlent,~
97 7| a hideg,~nem kellesz már te senkinek. ~Pléhkoszorú,~
98 7| és neked viszek koszorút,~te mindeneknél szomorúbb ~bús
99 7| sírban elrohad a hús,~de te azt mondod, nyílni bús, ~
100 7| bár merő~súlyos-bús, mint te, szent erő, ~és hallgatag
101 7| óda az élethez~Nagy vagy, te föld, te víz, te tűz az
102 7| élethez~Nagy vagy, te föld, te víz, te tűz az égen,~mellettetek
103 7| Nagy vagy, te föld, te víz, te tűz az égen,~mellettetek
104 7| olyan kicsiny vagyok,~s te élet, mely sötéten felkomorlasz,~
105 7| légy játékpuska csak, légy te is ujra gyermek. ~Ami golyó
106 7| kacagjon fel az élet,~s te Isten, akiben gyermekkoromban
107 7| ember...Ó fájdalmak Kútja...~Te vagy a szennyes óceánnak
108 8| szomorúnak~mutatod arcod, húga te a búnak,~beszéld el, mi
109 8| Csáth Gézának~Te sohase-jövő és sohase-beszélő,~
110 8| akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,~férgek gyűrűivel.
111 8| ütőerem. ~Oly jó az, aki ad, s te élted odaadtad,~angyali
112 8| százszorosan árvább~a semminél. ~Te a halálé vagy, zarándoka
113 8| Árnyak fehér processziója.~Te titkos és halk körmenet,~
114 8| homályban árván -~Most a te szájad érezem,~egy lángkaréj
115 8| szegénység~Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,~
116 8| Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,~ elhagytál,
117 8| rajongva vissza-~ hívlak, te bátor, rongyos és szabad,~
118 8| árva, zord,~szegény dalom, te árva, zord,~dalold a semmit
119 9| hittem sorsnak, hazának, ~te álom voltál és regény,~poros
120 9| New York, te kávéház, ahol oly sokat
121 9| oly sokat ültem~New York, te kávéház, ahol oly sokat
122 9| fürtöm. ~Szentelt tanyája te szivemnek és szavamnak,~
123 9| mert azt kiáltod, légy te más.~Dal csöndbe. Zajba
124 9| fekélyes, úri~népség, mi vagy te, s az a rongy, ki fennen~
125 9| integet igézve:~de hittem a te két jó-jó szemedben,~a két
126 9| gőg meg az alázat,~de csak te tettél krisztusi lovaggá,~
127 9| Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi
128 9| ős-régi rúnát~Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi
129 9| fiunk, öcsénk, bátyánk, te bálvány,~oly mély vagy immár,
130 9| magasba fönt,~s eléd borul,~te csorba gömb,~ott csöndesen~
131 9| csak én,~virrasztalak,~te sanda fény,~rozsdás salak,~
132 9| fanyar, hideg,~mérges bogyó,~te édes és~lágy, szörnyü te,~
133 9| te édes és~lágy, szörnyü te,~kétségbesés~zöld könnyüje,~
134 9| tündér hajó,~kalóz varázs,~te holt világ,~sírhalmi érc,~
135 9| érzem,~hogy nagyra nősz. ~Te jó, te nagy,~ami akartam
136 9| hogy nagyra nősz. ~Te jó, te nagy,~ami akartam lenni,
137 9| régen, egykor,~most az te vagy. ~Igaz, egész,~mely
138 9| rajzolgatom a vígasztalan égen,~te egykor rátekintesz majd
139 9| hazádat.~Jaj, kismagyar. Te bénák közt tipegtél~a jodoform
140 9| csomagolom csöndesen a ládám.~De te maradj itt és beszélj helyettem,~
141 9| az én porom. ~Most már te vagy az én félelmem, élet.~
142 9| és tej. ~Mert az életé a te ízed. Egy vagy~titkaimmal
143 9| szitál az estebédre?~Csupán te futsz versenyt - tovább -
144 9| egy másik ember ő~és nem te vagy. ~ Otthon pedig
145 9| lábunk,~az úton, ahol most te tébolyogsz.~Tudván-tudod
146 9| kaszárnya, vagy egy parlament.~Te is ide kerültél, mindhiába. ~
147 9| hó,~légy áldott, régi hő,~te szívemet nyitó,~te lelkem
148 9| régi hő,~te szívemet nyitó,~te lelkem épitő. ~Légy áldott,
149 9| Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,~te hontalan, hozzád kiáltozom. ~
150 9| Ülj itt s vigyázz a házra,~te farkasok szelíd, fehér fia,~
151 9| légy szíves, és reájuk te ugass.~ ~
152 9| tudó ajtók!~Üvegharang! Te süket énekű! ~Hogy hallgattok.
153 10| időre magamat s a világot, te nagy~igazság, szeretet s
154 10| nagyobb igazság,~fájdalom. Te adj a szemeimre könnyet,~
155 10| fényből, szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad, Istened. ~
156 10| szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad, Istened. ~Nézz rá,~
157 10| Ne félj.~Röpítsd feléje a te életed~s egyedülvalóságod,
158 10| Szegények~Te elfelejted, hogy délben
159 10| most is tudják,~mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,~
160 10| Pille~Te mindig hátratekintesz, vagy
161 10| hirtelen~egybefutottak, és te összefogtad~művészi kézzel,~
162 10| ijesztve:~"Mit gondolsz te felőlem, ki ezt ide írtam,~
163 10| Légy is mellettem, örökre, te csodák csodája,~aki azt
164 10| cserében, az enyém a tiéddel,~s te tarts meg erősen, mindig,
165 10| Piac~Hadd mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet
166 10| mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet az ünnepi szónok~
167 10| magyar-bucsúztató, testvéri magyar te,~süllyedő világban utolsó,
168 10| mindig, bárhogy nevezzenek,~te, ki törvényt látsz és ítélsz
169 10| lobog,~beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~
170 10| beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~
171 10| malomban, hombárban aludtál,~te lisztes molnár?~Tízperceink
172 10| fájó lelkemben téged,~amint te hordtál. ~Rád gondolok,
173 10| édenemből,~Éva leánya. ~Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~
174 10| beszéde~Smaragd ~- Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?~Mi
175 11| Piac~Hadd mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet
176 11| mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet az ünnepi szónok~
177 11| magyar-bucsúztató, testvéri magyar te,~süllyedő világban utolsó,
178 11| mindig, bárhogy nevezzenek,~te, ki törvényt látsz és ítélsz
179 11| lobog,~beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~
180 11| beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~
181 11| malomban, hombárban aludtál,~te lisztes molnár?~Tízperceink
182 11| fájó lelkemben téged,~amint te hordtál. ~Rád gondolok,
183 11| édenemből,~Éva leánya. ~Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~
184 11| beszéde~Smaragd ~- Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?~Mi
185 12| már elég, ne szépítgesd, te gyáva,~nem szégyen ez, vallj -
186 12| roppant karaván, ~siess te is oda, igaz körödbe~s -
187 12| ellenvélemény. ~3 ~Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,~
188 12| semmit se várva:~ezek a te igaz testvéreid, ~idézd
189 12| megéled a sok néma lárva,~a te szavad ők még megérthetik. ~
190 12| disznó-agyarával~a porba alázva téged, te magasztos.~Nem hagylak el
191 12| Nem hagylak el sohasem te legelső~asszony a földön,
192 12| bilincs, forró bilincs, te~szeretet. ~Bilincsbe jár
193 12| köszöntök. ~Ó ősi világrész,~te régi, te rücskös, te szent,
194 12| ősi világrész,~te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,~
195 12| világrész,~te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,~lelkek
196 12| régi, te rücskös, te szent, te magasztos,~lelkek nevelője,
197 12| innen,~ki téphet el engem a te kebeledről?~Nem voltam-e
198 12| ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,~s nincsen füled sem,
199 12| ennék, egyre innék,~ s te a mulót megfékezed,~ígérve
200 12| kongó reményekkel etetsz. ~A te kegyed áldása megvert,~
201 12| kegyed áldása megvert,~ a te oldásod megkötött,~s lihegve
202 12| és bárhová nézek, te vagy. ~Te vagy, mi van,
203 12| bárhová nézek, te vagy. ~Te vagy, mi van, te vagy az
204 12| vagy. ~Te vagy, mi van, te vagy az emlék,~ te vagy,
205 12| te vagy az emlék,~ te vagy, ki küld és hívogat~
206 12| Mert amikép ábrándozol te arról,~hogy egykor a saját
207 12| kerengni,~légy mint a minden,~te semmi. ~Ne mondd te ezt
208 12| minden,~te semmi. ~Ne mondd te ezt se, azt se,~hamist se
209 12| életet fesd,~azt, ami vagy te, tettesd,~királyi ösztönöddel~
210 12| feledtesd. ~Hát légy üres te s könnyű,~könnyű, örökre-játszó,~
211 12| színben,~légy mint a semmi,~te minden.~ ~
212 12| csacska~nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,~oly észrevétlen-lopva,
213 12| Szánts tollam, villogó~eke te. ~11. Lengyel táncosnő ~
214 12| Lengyel táncosnő ~Ó nő, te drága lengyel,~olyan vagy,
215 12| Hol vagy, apám,~hol vagy, te nagy.~Nem vagy sehol,~de
216 12| halált legyőzted hajdanán,~te életet adó, legtitkosabb
217 12| mint véres oroszlán,~s te fönn lovagolsz még~a Capitolium
218 12| gyermekkorom reggeljét hozd te vissza. ~Kristály~gyémánt-havat,
219 12| kezébe, s földre sújtható.~Te, mindenem, rejtélyes szerkezet,~
220 12| gyerek szeretnék lenni, mint te,~nem fáradt, elsőosztályos
221 12| Ezer darabra törtelek, te tág,~elbírhatatlanul-zavart
222 12| koppan a szándék. ~Csupán te állsz itt, kedvesem, árny
223 12| és hazug~vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos~józan
224 12| szerettem önmagamat soha.~De te szerettél. Egyszerű és igaz~
225 12| előzve: "meghűlsz",~már te kimondtad. ~Lásd, így dicsérlek
226 12| ez,~mert köznapi voltál te mindég,~mint a verőfény. ~
227 12| nyildos,~és ölnek, ölelnek,~te drága, te gyilkos. ~Nem
228 12| ölnek, ölelnek,~te drága, te gyilkos. ~Nem látni a végét~
229 12| kezdjem, hogy magyarázzam?~Te ismered a házam,~s ha emlékezni
230 12| Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél~ezen a földön,
231 13| íme estig." ~2 ~Nem, nem te vagy a gyenge s bűnös,~búmnak
232 13| büszke voltam, ámde szent te,~te nem hagyhattál el soha. ~
233 13| büszke voltam, ámde szent te,~te nem hagyhattál el soha. ~
234 13| Zeneszónál~Te vaslovag!~Jöjj és tusázva,~
235 13| lökve~taszíts a táncba,~te vaslovag!~Csodás lovag!~
236 13| szívem dobog~a szerelemtül,~te vaslovag!~Te tánclovag,~
237 13| szerelemtül,~te vaslovag!~Te tánclovag,~nyújtsd vaskezed
238 13| tánclovag,~nyújtsd vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~
239 13| szalag-~s hajförgetegbe,~te vaslovag,~te csóklovag,~
240 13| hajförgetegbe,~te vaslovag,~te csóklovag,~lobogva lángol~
241 13| szemem golyója~az ifjúságtól,~te szent lovag!~Te szívlovag!~
242 13| ifjúságtól,~te szent lovag!~Te szívlovag!~megejt az álom,~
243 13| véleményem,~s gunyolva szólt: "Te gyönge bolygó,~te könnyü,
244 13| szólt: "Te gyönge bolygó,~te könnyü, csélcsap napraforgó."~
245 13| hullámtalan, nyugodt, hideg... ~2 ~Te, aki folyton lázban égtél,~
246 13| tudod-e, mi a jaj? ~Te, akit oly dőrén magasztal~
247 13| tudod-e, mi a bú? ~Te, ki sosem voltál magadban,~
248 13| szívemhez~Verj, verj szivem, te gyáva lázadó~saját véredbe
249 13| szegény szívem, aludni vágyol,~te, ki zajongni nem tudsz semmiért? ~
250 13| misére,~a papod vagyok s te az éjkirálynő.~ Fekete
251 13| hiéna-ember,~mikor érted meg te egyszer~a mi lajhár-bölcsességünk? ~
252 13| tarkuló tavaszi páholyokba!~Te tarka kép, te kikeleti álom,~
253 13| páholyokba!~Te tarka kép, te kikeleti álom,~borulj el
254 13| Zongora-dal~Óh, zongora, te néma zongora,~ébredj a csendes,
255 13| lány-szobán. ~Ó, zongora, te síró zongora,~ha a szobákba'
256 13| mind alszanak. ~Ó, zongora, te zengő zongora,~süvölts az
257 13| hangszere. ~Ó, zongora, te dörgő zongora,~tüzes szerelmek
258 13| gyötrő éjjelén. ~Ó, zongora, te fekete madár,~tárd szét
259 13| ábránd-lepkét sosem űztem.~Te voltál barátom,~álmodóknak
260 13| vak álom. ~Most vezess te...~és hogy útam meg ne lássák,~
261 13| előttem,~fönn a ködben,~hisz te elvezethetsz,~szent delejtű,~
262 13| a rozsdás mese-kútnál. ~Te az enyém voltál, enyém,~
263 13| rám a vér és a zsarát. ~Te voltál a menyasszony,~s
264 13| idejöjj az álmok kertjein te. ~A csűr teli, tej és méz
265 13| Koldulni nem mer tőled, ám te érted,~reáhajolsz, s megcsókolod
266 13| susogva: akarom.~Miért kötődsz te makrancos valóm?~Miért vagy
267 13| Az én tüzemnél melegedsz te,~ s magam rongyokkal
268 13| hazudj szelíd holdfényt, te zöld gömb.~Lázaktól égjenek
269 13| színes álma mind aranyszemét,~te százszor áldott, százszor
270 13| áldott, százszor átkozott,~te szép és szörnyű, kiöntöm
271 13| Leány~Ó, bánatom, te édes fiatal lány,~ki ittmaradtál
272 13| zúg rekedten.~Bús életem, te fájó és kopár,~mi lett veled,
273 13| pillér és vasgerenda reszket.~Te rengeteg.~Fő és szem és
274 13| várfoka: a színház. ~Tömeg, te óriás,~munkától és könnyektől
275 13| testem, lelkem hol leszel te? ~1926 ~ ~
276 13| Erős, lehetsz ily gyönge te,~hogy így heversz,~minden
277 13| minden férfiak gyöngye, te. ~Még hallalak, mint zivatart,~
278 13| hallalak, mint zivatart,~te óriás,~ki nemzett engem
279 13| ennyi lesz és nem csoda. ~Te én vagyok és te vagy ott.~
280 13| csoda. ~Te én vagyok és te vagy ott.~Most elhiszem,~
281 13| lobogtál föl a csillagokra,~te csillagoknál gőgösebb, sugárzó~
282 13| Maradj, maradj itt. Voltál te nékem~kamasz-dicsőség, szívdobogtató,~
283 13| Mi is lennél már nélküle,~te modern ember? Kell ez a
284 14| rózsákként hullj az éjben~reá, te szálló, tiszta hó! ~1905 ~ ~
285 14| Hogy csupán anyádért élsz te~Angyalom, szerelmem. ~Hát
286 14| remegve a homályba hal.~Beléd te pompás, bús borongás,~Mely
287 14| Fáradt, beteg virágokat.~Te lengve tűnő, jószivű nő~
288 14| szabad. ~Légy csak magad te, a magány igazság,~szakítsd
289 14| süllyedő hajóra? ~Menj el, te átkozott, te rémes,~másutt
290 14| Menj el, te átkozott, te rémes,~másutt keresd, amit
291 14| reád tekintek,~költészetem, te hű arám,~ó, öntsd a tiszta
292 14| anyámnak keblin immár~nyugszom te rajtad hallgatag... ~1905 ~ ~
293 14| Hatalmas úr, sziklás erősség,~te láthatatlan nagy titok.~
294 14| dörgő szavaddal elhivod. ~Te fenn a csillagoknak ormán~
295 14| életünk, mint a folyam. ~Te tündökölsz a másvilágon~
296 14| a kaszás vígan levagdal,~te végtelen vagy s tiszta,
297 14| magasztos vagy mindenkoron.~Te född be kék selymeddel a
298 14| homályosan a rengeteg. ~Te vagy napom, égbolt, te tiszta
299 14| Te vagy napom, égbolt, te tiszta pompa!~Költőszivem
300 14| érdekes ott semmi hang:~érzed te, ki gyűjtéd silány eszednek~
301 14| felkiálték: "Ismerős vagy!~Te a Halál vagy."~ "Az
302 14| Fázva a kékülő homályban,~te meggyötört, szegény fiú,~
303 14| fáj a dal, hogyha ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~
304 14| hogyha ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~Itt az
305 14| hogy vetődtél e világba,~te barnaarcú álmodó? ~Te kósza
306 14| világba,~te barnaarcú álmodó? ~Te kósza faj bús sarjadéka,~
307 14| leánya, bájoló parasztlány,~te tisztalelkű, vidám, egyszerű,~
308 14| aztán,~de ülj ölembe most te gyenge, hű. ~Egy percre
309 14| hogy óvj, vezess, ints -~te nemtőm! ~Az úrhoz száll
310 14| elmondva néki,~mi vagy nekem te -~te égi! ~Ott elrebeghetem,~
311 14| néki,~mi vagy nekem te -~te égi! ~Ott elrebeghetem,~
312 14| kivánok,~csupán neked nem -~te áldott! ~Hímezzék útadat~
313 14| rózsák,~amerre jársz csak -~te jóság! ~1905 ~ ~
314 14| Imádunk s megvetünk, de velünk~te nem törődsz sokat. ~Mást
315 14| mámorittas, röpke perc,~te nem örülsz s busongasz,~
316 14| kedvbe hívsz gyönyörcsatákra,~te gyásznak násza, holtak élete.~
317 14| éled a víz, lomb s a láng. ~Te jársz e fátyolos, sötét
318 14| viharzó, mennydörgő szavad. ~Te vagy a mélység, a halál,
319 14| fel, s együtt sír veled,~te adsz bújának ékes, fönti
320 14| fönti nyelvet,~az éjszakába te vezéreled. ~Nincsen vigasztalás
321 14| Nincsen vigasztalás a te honodban.~A nap kihűlt,
322 14| Küzdtem sokáig ellened,~te gyászruhás, halvány leány,~
323 14| gyászruhás, halvány leány,~te éjhajú, te reszketeg. ~Szivem
324 14| halvány leány,~te éjhajú, te reszketeg. ~Szivem minden
325 14| bilincset raksz reám. ~Győztél te rajtam, életem,~s most már
326 14| hogy győz a gonoszság:~te páholyod bíbor homályán~
327 14| porba ér a hősi homlok,~te felkacagsz; "Ó, mily bolondok!" ~
328 14| De mégis, ó, elismered te,~hogy érdekes egyén vagyok! ~
329 14| gyermektelen s finom gyerek-nő,~te lányosarcú, buja, meddő! ~
330 14| mert mégis anyja vagy te soknak,~kik néked a kéjről
331 14| Szeretlek, terméketlen asszony -~te, a sötét éj rózsaszála,~
332 14| szeretsz magadnál,~úgy, hogy te néki mindent odaadnál,~a
333 14| cigányt! ~Finomkodás ~Ne mondd te: morfinista.~Mondd inkább
334 14| is langy alom~csak hálj te vélem angyalom. ~Koprománia ~
335 14| Hiába csábít~Madame L.~Te kellesz nékem,~dadamell. ~
336 14| förtelem! ~Ligeti nőszés ~Te kedves,~te tetves,~rongyos
337 14| Ligeti nőszés ~Te kedves,~te tetves,~rongyos kicsi angyal,
338 14| népek és elülnek,~de, Hős, te akkor is leendsz,~vad óceánok
339 14| egynemű. ~Kiáltás ~Lírám,~te légy a~a bírám! ~Holnap
340 14| kósza bú. ~* ~Miért nézed te folyvást~e ronda golyvást? ~* ~
341 14| emancipál~e Manci Pál~miatt. ~* ~Te sóhereknek sóhere~itt van
342 14| Szerelem,~a vágyamat te feléd~terelem. - ~Nyelvész,
343 14| gyűjtenék veled, egyetlenegy te,~szorgalmasan dolgozva,
344 14| termelt. ~* ~Naptár,~megtelsz te is, bútól roskadozva,~mint
345 14| Ezrek csatája. Berlin. ~9 ~Te régi századok lelence.~Azúr,
346 14| Boszporusz tündére, messze távol,~te védted az öregapám, mikor~
|