Rész

 1    1|          állt meg a hideg kövön,~ahol magasba szökkent a kolostor,~
 2    2| szivünknek,~s a márványasztalok, ahol régen-halottak ültek,~úgy
 3    4|      életemtül,~pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.~S messze már
 4    4|    homályos tükrü, vak szalonba,~ahol minden rokkant, régi, foltos,~
 5    4|          ismeretlent. ~Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,~
 6    7|      folyt volna éltem,~tán itt, ahol most élek észrevétlen,~köröttem -
 7    7|   bolyongani, kivert ebül. ~Ott, ahol senkise tanyáz,~bámulni,
 8    7|          elkalandoz a magasban, ~ahol a nap dalol, gondoljatok
 9    8|    virradat,~mely most szivembe, ahol minden átok,~világot gyújt
10    9|            New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem~New York,
11    9|      ültem~New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem,~hadd nyissam
12    9|          e költemény. ~A kerten,~ahol leverten~sétáltam tegnap
13    9|     ráaléltál végül a kilincsre,~ahol az orvos volt, s megáhitottad~
14    9|         tehet a lábunk,~az úton, ahol most te tébolyogsz.~Tudván-tudod
15   12|       föl-föltekintenek az égre,~ahol a hold tányérja zöldel~és
16   12|    ilyenkor innen a Logodi-utca,~ahol lakom.~Tárt otthonokba látsz
17   14|      villámot szikrázó~nyilokat, ahol csak~jártak, a csatatér~