Rész

 1    1|            mégis nekem örök, sötét titok.~Vágynám bezúzni, ámde nem
 2    1|         találjuk - önmagunk. ~Ezer titok közt fázva, gyúlva~     
 3    1|         örvénybe ránt le a sok bús titok,~     mi mákonyával már
 4    2|             titkok tudója és csupa titok.~Gazdag, nyugodt. Nehéz
 5    2|             és a szobákban is ezer titok vár.~Dal zeng, ha megütöm
 6    4| messze-messze~csábítgatott száz új titok.~Csábítva gyulladott a lámpa~
 7    4|      felnevettem,~kitárult a ködös titok:~ott voltak a fán kusza
 8    4|           tudja senki, hogy voltál titok,~hogy voltál nékem ismeretlen
 9    4|            csöndbe, lopakodva,~élő titok egy még nagyobb titokba.~
10    9|         kívül is, mint ott benn, a titok. ~Közelbe vannak. Szinte
11    9|            Amerre jártak ők, ott a titok volt~és a Kelet, a százszor
12   12|         messze" hangja.~Most nincs titok és messzeség, lejárt már~
13   13|           fázó derü, hajnali kósza titok.~Bús ködbe nyiló jégharmatu
14   13|             és fúrta oldalam a bús titok,~minő lehet az ő kis élete? ~- - - - - - - - - - - - - -~
15   13|           az éjjelnél is titkosabb titok.~Valaki itt van, s a túlpartra
16   14|       erősség,~te láthatatlan nagy titok.~Intesz, s a földi munka