Rész

 1    1|                          Byron ~Sosem vagyok én boldogabb,~mint
 2    1|       le, büszkén,~és akihez te sosem könyörgél.~ ~
 3    4|       és éreztem, éj van, aminő sosem volt.~Fönn a menny ivén
 4    9|        s megostoroz. ~Az ostora sosem hever.~Mindig ördög-keményre
 5   12| kérdezni, szabad-e, nem szabad,~sosem kimélni a könnyet se, vért
 6   12|   bárgyú hadvezérek vallomását,~sosem regényt, vagy verseket,
 7   12|   feléje nyújtják~sovány kezük, sosem ad alamizsnát,~de mindegyikkel
 8   12|       csenevész,~s apad, tünik,~sosem enyész. ~Most gőztülök,~
 9   13|  a-mollban udvaroltam;~nem volt sosem merész frivolság,~pajzán
10   13|       tudod-e, mi a bú? ~Te, ki sosem voltál magadban,~     ha
11   13|       déli tűzben~ábránd-lepkét sosem űztem.~Te voltál barátom,~
12   13|        hűvös erdő~oly nyugalmat sosem ád, mint a nagy, a kevély
13   14|       kopár,~ki sose küzdött és sosem bukott el,~kié sosem volt
14   14|         és sosem bukott el,~kié sosem volt az ürömpohár, ~ki a
15   14|       hogy céltalan kalandoz,~s sosem jut el a lángsugaru naphoz.~
16   14|       sötét éj rózsaszála,~akit sosem köszönt a hála. ~Szeretlek,