Rész

 1    1|             mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy
 2    1|   vasmarokkal legyűr a fekete sírba.~A temető minden kövére
 3    1|      éjjelen~tüzet vele! ~Míg sírba térek a föld rabjaként,~
 4    4|      és kendő.~Holnapra őt is sírba dugják.~Jaj, jaj nekünk.
 5    7|         tisztán és fényesen a sírba fekszem.~ ~
 6    7|      a csönd, nem jó a szó,~a sírba, tán még ott se jó. ~Jaj,
 7    7|    úgy csókolódzom és dülök a sírba,~mint bátor, büszke hős.~ ~
 8   12|       tíz éve, s anyjuk, ki a sírba régen,~egyszer milyen sápadt
 9   13|       álom,~mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy
10   13|      füttyel, sivítva~futok a sírba~a réten, a völgyön, a síkon.~
11   13|      nevem sem,~ha egykoron a sírba roskadok -??~Feleljetek,
12   13|      űz,~s azt mondja, lenn a sírba jó,~a mély, a hűvös sírba
13   13|     sírba jó,~a mély, a hűvös sírba jó.~A csókja tűz,~titokzatos,
14   14|   írva:~     "Korán ledőlsz a sírba."~Elhalni lassan! ~Tüdőm
15   14| ledönt nagykegyetlen a fekete sírba:~a temető minden fájára
16   14|     hullong,~és lassudan mind sírba tér.~Míg, mint kopár fa