Rész

 1    1|    hatalmasabb és színesebb, miként~egy röpke emberélet eltünése!~
 2    1|   borult föléje,~unalmasabb, miként az éjek éje,~rítt a gyerek,
 3    1|    kürthang a tájat bejárja,~miként az éj sikongó vészmadárja,~
 4    1|       s ő nézte, sás-fürtjük miként lobog,~és mozdulatját is
 5    1|    orcámra a láz tüze száll,~miként a levélre az őszi, piros
 6    9|     a benne bolyongó. ~Ó, de miként kezdjem, fölocsúdva, a földi
 7   10| anélkül, hogy gondolna arra, miként került oda,~s nem gondol
 8   10|    itt ülök s előre károgok, miként a dőre~pusztulás vad hirdetője,
 9   11|    itt ülök s előre károgok, miként a dőre~pusztulás vad hirdetője,
10   13|   szemmel,~és lelke háborog, miként a tenger,~mely forradalmasan
11   14|    haraggal,~s mi hervadunk, miként a fű,~mit a kaszás vígan
12   14|  bánatomba folyton,~s képük, miként a szfinkszé, bősz, csudás, -~
13   14|     mégse mer.~Olyan vagyok, miként a néma tenger.~Nem tudva,
14   14|   viharzó és mily szertelen,~miként a bú az óriási szívben,~
15   14|      a bú az óriási szívben,~miként a tenger, mint a szerelem. ~
16   14|    csípős, mint az ánis,~nem miként a régi, mámis,~agg költészet,