Rész
1 1| küszködtem a csillagokra én. ~Most tört a lámpám s nincs lámpafény.~
2 1| rózsáitól kigyulladt:~s most bús, komoly fagy ül vonásain,~
3 1| zord vitézek~hódolni jönnek most neked... ~Aztán csalódva
4 1| Parancsot oszt királyotok most,~e szenvedő, szegény alak... ~
5 1| Gasse"-n~1 ~Itt senki sincs most... Lanyha őszi csöpp~áztatja
6 1| Keresztúton~ 1 ~Sürgöny ~Tán most esik meg éppen... Borzalom.~
7 1| éjféle néma bánatomnak. ~Most félve, kérve száll tehozzád~
8 1| szenvedésnek és gyönyörnek. ~Most menni kell. Nyujtsd csókra
9 1| azt is, hogy itt nyögök most szenvedőn. ~Fejem, mint
10 1| fejed,~bűvös közelléted már most is érzem:~te jössz s egymásba
11 1| engemet megátkozátok.~S most a szivemre kő gyanánt hull~
12 1| Romlott szivem vérével én most~sötétre festem a világot,~
13 1| volt a nagy végtelen~ s most porba roskadok le némán. ~
14 1| tükör~Szegény tükör!... Most búslakodva~ csak várod,
15 1| s fakó, hideg-tekinteted most,~ mint a halott megtört
16 1| tejsürű. ~Kik messze voltak, most mind összejönnek~a percet
17 1| Tüzelnek. - Tűz! - S most szól: Elég! ~Leengedi a
18 1| száműzetésem örök keservét. ~Most zúg a gőzmén s messze ragad
19 1| ezredévbe visszaérezett~s most megjelentek kósza, bús dalomba~
20 1| bolyongtam a rét iratos szövetén,~most fázva susog s piruló levele~
21 1| kék virágok integetnek:~"Most kel fel épp hű kedvesed,~
22 1| a büszke küzdelemben.~De most állok s nem moccanok ma,~
23 1| ajkukat ajkamon s itt van!:~most főmet az ablaküvegre nyomom.~
24 2| hét szilvafa alján~körötte most még mint tengermoraj zúg.~
25 2| furcsa zavarában~a sok között most én is egy vagyok.~Ez más,
26 2| Nézzetek rám, húgaim,~éjjel most nem alszom,~bámulom a holdvilágot,~
27 2| öregurak, kik messze estek~s most andalognak régi romokon.~
28 2| rózsája hova hullt?~És hol van most? - gondolkozom felőle.~És
29 2| Hipp, itt a vízen, hopp, most ott a földön,~
30 2| akár a győztes hadvezérek. ~Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.~
31 2| beteg és méla, szláv duda.~Most reszketek. Azt mondják,
32 2| iszalag,~elhagyta mind, most sír magában,~rí és a szörnyű
33 2| élet, a cipőm, az aszfalt.~Most mint a léggömb, szállani
34 2| húgomat a bánat eljegyezte,~és most csak ül, szelíden, csöndben
35 2| tiszta szívvel,~széttörte, s most olyan a sóhaja,~hogy néha,
36 2| Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,~
37 2| kapujánál,~Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,~
38 2| végtelenből hova-hova estek? ~Most oly sötét a házunk, mint
39 2| szobábul.~Elmúlt egy hét. Most a varrónő jön meg,~s a nagyanyáim
40 2| Menj, kisgyerek. ~ Most vége ennek is.~Menj, drága
41 2| kirabolva tiszta, kis koporsód,~most kinyitotta halott szemedet.~
42 2| szemedet.~Mondd, árva vagy és most lettél legárvább -~picike
43 2| koncert, zengő zeneverseny.~Most itt az ősz és én vagyok
44 2| világ fázlódva összerezdül. ~Most a ligetbe bolygok délután,~
45 2| őszi trillák. ~Intermezzo ~Most tetszenek nekem az üvegek,~
46 2| délutánban oly mélyen tüzelnek.~Most tetszenek a sárgahaju nők,~
47 2| sugárzásán szeptemberi tüzeknek.~Most tetszenek nekem a temetők,~
48 2| föld és mindenki, minden.~Most dalol az ősz, én is dalolok,~
49 2| lalláz az ősz lassú litániát.~Most dalol az ősz, dalol a szivem,~
50 2| dalol a szivem,~dalolni kezd most az egész világ. ~A fák: ~
51 2| föllobban a langyos lámpavilág.~Most a cseléd is elborulva nótáz,~
52 2| szegény, beteg ciklámen,~most haljatok meg. ~Az eső: ~
53 2| betegnek árt, jaj, árt a csók. ~Most itt vagy és vagy beteg-ápoló,~
54 2| alattomos, hisztérikus-merész.~Most sunnyogó, huncut, igénytelen,~
55 2| látod szőke fürtöm feketén,~Most sír vagyok én és halotti
56 2| eltemettem, édesem, beléd,~kit most borzongva hívok újra vissza,~
57 2| haját,~karját karodba,~s most mind a pompa~a te szegény
58 2| suhan át. ~De lásd, fejemen most a mult cikáz,~és lelkem
59 2| iszonyú. ~A férfi szól: ~És most megint elémbe jő -~egy pillanatra -
60 2| valóság,~félig szeszély.~Most párka, végzet, kezében orsó. ~
61 2| tagokkal, hallgatag.~Nézd, most húzódva messze távolodnak,~
62 2| húzódva messze távolodnak,~most összeér árnyék-kezük,~s
63 2| szobán.~Lábujjhegyen járjunk most mindaketten,~mert fájdalmas
64 2| tükörbe. ~Ez itt a korzó.~Most tekints körül,~s nézd a
65 3| kemény lakat.~Pörögjenek most gyorsan minden orsók,~
66 3| mutass nekem most bölcsőt és koporsót,~
67 3| de száz és százezer,~ő most szeret és ő most követel:~
68 3| százezer,~ő most szeret és ő most követel:~Diadal~Csóktól,
69 3| élet, roppant költemény,~most láthatunk mezítlenül, ragyogva - -~
70 3| A kártya papjai miséznek~Most így teszünk, most úgy, most
71 3| miséznek~Most így teszünk, most úgy, most újra másként,~
72 3| Most így teszünk, most úgy, most újra másként,~
73 4| motoz-motoz az éjjelen.~Most újra kezdi. Végtelen haja~
74 4| sem sírt, ahogy én sírok most.~ A téli éjbe magam
75 4| tükör titokzatos taván,~most eltemetlek, mostan elsiratlak.~
76 4| is ismeretlenül meredsz most,~ bámullak hidegen. ~
77 4| sipka. ~És mégis itt vagy. Most szólok veled,~fogom kezedet
78 4| hajnal hervadás-szagától,~most bejöttek - éj volt fejükön
79 4| lázadást kavar,~lázadni küldesz most, hogy verekedjem~világ csárdájában,
80 4| nyirka,~ az ember most üres szobában áll.~
81 4| halál. ~Nézd: víg hegyekbe most rakéta pattog,~
82 4| vigyázz-ban és meredten. ~De most virágzik mindegyik ajak,~
83 4| virágzik mindegyik ajak,~ most érzik ők, mindent viola
84 4| A ég törékeny, lágy üveg most.~A napra tartjuk sárga arcunk.~
85 4| karom, mely csupa rózsa,~most rózsa, rózsa, csunya rózsa -~
86 4| és elhitesse, hogy még most se sejti. ~Ám a szoba kigyúlt
87 4| éji harmat.~Ha megcsókolna most maró szám,~fekete seb verné
88 4| az unalom.~ Csak most maradj velem,~mert elreked
89 4| a gyászban ragyogót. ~Ha most lemennék. Most. Talán.~
90 4| ragyogót. ~Ha most lemennék. Most. Talán.~ A kerti
91 4| A gyertya égne még. Most jőjjetek, arkangyalok,~
92 4| vagy a hit.~Az én szemem most már sohase álmos -~és hallgatom
93 6| boát, marabut, hermelint,~most mint nyolcsarku csillag
94 6| mint nyolcsarku csillag ég,~most karperec, ezüst nyakék,~
95 6| karperec, ezüst nyakék,~most egy csiklandó pici rost,~
96 6| rost,~a tél fehér rózsája most,~nappal sportpálya, éjjel
97 6| allonge-parókás.~A kültelek most egy nagy asztal~terítve
98 7| volna éltem,~tán itt, ahol most élek észrevétlen,~köröttem -
99 7| az eget.~Sokszor megállok most hol ő lakott rég,~s alázatos
100 7| kacagtam s győzve-győztem,~most leülök~a sárga fejedelmi
101 7| fekszem, ha kell, bizonyisten~most.~ ~
102 7| sok férfit,~szívet ölt, ~most fázósan,~fényes tűvel~inget
103 7| Kis, kósza vágyak~Most úgy szeretnék egy párnát
104 7| mindent, csendben el.~Jó volna most mindent felejteni,~jó volna
105 7| mindent felejteni,~jó volna most mindent elejteni,~leszállani,~
106 7| összerakná? ~Csak köd kisért most és halál,~a kávéház égboltja
107 7| Tülkölnek. Temetnek. ~Hol vannak most az angyalok,~a színésznők
108 7| tájak!~Eltűntek egyszer! és most újra fájnak!~Ó lány, kinek
109 7| vagyok adósa,~hadd zengem őt most: rózsa, rózsa, rózsa. ~Hol
110 7| mellett,~akárcsak én itt, most rád gondolok,~s akármi vagy,
111 7| kétségbeesve nyúl egy kéz után. ~Most a kezed kell - nincs kéz
112 7| nappal együtt lángolok. ~Most kikiáltom, élni, élni szép.~
113 7| gyeplő-igazítók,~bocsássatok meg most nekünk, hogy élünk, ~s itéljétek
114 7| Ádám~Most gyakran gondolok arcodra,
115 7| színről-színre téged,~hogy most, mikor könny, átok és jaj
116 7| jártam,~forró sugárban,~most járok itt a sápadt, bús
117 8| szeretni és nem heverés.~De most tudom, szeretni szörnyű,~
118 8| hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem~és fájva fáj. ~
119 8| pupillád~szögezd felém. ~Most a palicsi tó úgy fénylik,
120 8| őrült morfiumnak,~adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,~
121 8| fejemre raktam a havad. ~Most már sírokra sem ülök,~mosolygok
122 8| régi...~Kibújt a hold. Most nékimennek~a vágyaim a végtelennek. ~
123 8| körmenet,~mért hoz elém most minden óra? ~Ó, jaj, mi
124 8| Reggeli áldás~Most kávé kellene. Pillés és
125 8| amely felcsörömpölt,~s most süketen vár és ver tétován,~
126 8| Egy bérkocsin rohanok most elébe,~ lihegve lesem,
127 8| decemberi deres virradat,~mely most szivembe, ahol minden átok,~
128 8| szívdobogtató és szürke hajnal,~mely most megindul sejtető robajjal,~
129 8| a zöld homályban árván -~Most a te szájad érezem,~egy
130 8| régi rőzse integet. ~De most, hogy itt van, még százszorta
131 8| én is, jaj, elhagytalak.~Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,~
132 8| szavak. ~De merre vagy? Most tán még mostohábban~élsz
133 8| rolót. ~2 ~Úgy fekszem itten most az ágyon,~ mint egy
134 8| ellenség~Én tettem ezt. Hogy most leestem,~ és szemfedő
135 8| mint egy cudar haramia. ~Most itt vagyok. A bús határnál,~
136 8| Szénrajz~Most gondolok az őszi vándorokra,~
137 8| tegnap állt, az fekszik most a földön,~ és sírni
138 8| katona tanyák körül bolyong most,~ hol rózsaszín láng
139 8| áldja az eget s a földet.~Most íme, éneklek őróla, híven,~
140 8| Nemző, aki sír a földön.~és most, mit kaptam tőle kölcsön,~
141 9| sápadt és vézna kisdiák,~most túl a harmincon ijedten
142 9| kisgyermekként égre kelt,~most éneklem húsz éves másom,
143 9| elmondtam, mint kezdtem el,~most elmondom, mint vesztem el. ~
144 9| az eget,~a gyermekkort, most rettegek. ~Sár és tűz az
145 9| szóra költ,~dalolj szivem most, mint a föld.~ ~
146 9| és bárha szent,~hiszem most őrületnek. ~Hogy éltek itten,
147 9| és elfagy tőle szátok. ~Most már az este lehajolt,~a
148 9| a bús, kopott vidéken. ~Most járok itten, tiszta, téli
149 9| ízével, Budapesten. ~Még most is ég a csillag, ahogy ottan,~
150 9| mellé,~mint hogyha benne most is hullám csobogna~s a nyugtalan
151 9| ág,~s nem múlanak, csak most kezdődnek el,~a völgybe
152 9| Lecsuklik minden pilla most~Lecsuklik minden pilla most,~
153 9| most~Lecsuklik minden pilla most,~nem is találsz több villamost,~
154 9| fölnevet. ~Ha volna nálam most méreg, talán~erőm is volna
155 9| fordítom újra vissza,~s most megpihen e régi, téli éjben~
156 9| napot,~a májusi eget. ~De most belé az árvaság,~a semmi
157 9| békült medrén aláfolyt,~s most csöndes újra már a párna
158 9| megvacog.~Előre néz, megáll, most visszanéz.~Egy vaskorlátra
159 9| én, remegve, mint gyerek.~Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,~
160 9| messzeségbe leng el,~a tengeré most a szived,~kezed a tengertől
161 9| percre boldog~vagyok?~Hogy most~csak álmodó szemed nézem
162 9| kisfiam, ezt mind neked adom most~Lásd, kisfiam, ezt mind
163 9| kisfiam, ezt mind neked adom most,~ legyen tiéd örökre
164 9| tenéked,~ s koldus apád most tétovázva áll,~mert nincs
165 9| vidám-viharzó~menyegző. ~ Most szerteszórva bujdokolnak~
166 9| Most harminckét éves vagyok~Most
167 9| Most harminckét éves vagyok~Most harminckét éves vagyok.~
168 9| szájba - kis piros ajtó,~most nevető, most bánatos-sóhajtó -~
169 9| piros ajtó,~most nevető, most bánatos-sóhajtó -~a karba,
170 9| a lélekbe-szembe hittem,~most is hiszek, megálltam, várok
171 9| a szenvedés, a bú vagy.~Most is megmozdul e polgári otthon,~
172 9| vigasszal.~Világok lázát mérik most a népek -~s én egy higany-pont
173 9| Most az álom vizébe gázolok~Most
174 9| Most az álom vizébe gázolok~Most az álom vizébe gázolok.~
175 9| míg aludtunk, gyermekek.~Most, álomtalan kesergő, nézem
176 9| Milyen közeli most a nyári ég~Milyen közeli
177 9| a nyári ég~Milyen közeli most a nyári ég~s ily messzi-kék~
178 9| Semmi más.~Egy surranás.~Most két erős, gyors puskadurranás. ~
179 9| hol van ama méhes,~amelyre most a déli csönd alászáll,~mind
180 9| és sötét, és érezem,~hogy most a semmiség gyötör.~Én várom
181 9| árnyakat, a levegőt ugatják.~Most leharapják, hallod-e, a
182 9| hull a könny~és hull a vér.~Most zúgni kezd~ütőerem,~s a
183 9| akartam lenni, régen, egykor,~most az te vagy. ~Igaz, egész,~
184 9| bús, skárlát plakátok. ~Most tudd meg ezt és tudd meg,
185 9| por és por, az én porom. ~Most már te vagy az én félelmem,
186 9| hold-udvar őszi éjen,~olyan volt most a lámpa nékem,~oly hallgatag. ~
187 9| könnyű nő mosolyát imádtam,~most egy dalt neked, ki az éjek
188 9| Most elbeszélem azt a hónapot~
189 9| elbeszélem azt a hónapot~Most elbeszélem azt a hónapot,~
190 9| nap egy piciny követ. De most~megváltozott - egyszerre -
191 9| a lábunk,~az úton, ahol most te tébolyogsz.~Tudván-tudod
192 9| mint egyenlő néz szemedbe most,~mint egy emberre, mint
193 9| a halhatatlan-égőt.~De most a lecke megtanít örökre,~
194 9| szájamat és orromat.~Mert most nyilalt belém a vad öröm,~
195 9| diákkoromat, szivemet nehezítve.~Most sebesen kúsztam, föl, a
196 9| valóra riadva felültem. ~Most a teám gőzöl, hogy a szenderemet
197 9| bölcs, magyar kuvasz. ~Most jöjj ide.~ Leckét adok
198 10| leszek. Adj hát~vetkőzni most erőt, érezni e kevés~időre
199 10| bemutatkozik,~már tárja kezét, most lát legelőször,~rád néz,~
200 10| remegjen által a tudat,~hogy most történhet valami,~ami még
201 10| reszketett úgy~sáranyagod, mint most~az ő kezében,~ki megteremt
202 10| szórakozottan. ~De a szegények még most is tudják,~mit mondtál te
203 10| kit távoli, pesti~éjeimen most is úgy érzek, karikával,~
204 10| karoktól~vallok,~nők, rokonaim.~Most már elmondhatom, hogy oly
205 10| Figyeld inkább e pillét,~mely most erre röpül, egymásra ájult,~
206 10| leányaim, kedves vejeim is,~s most egyedül~teszem meg ezt az
207 10| Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott~kabátja gombja
208 10| gyermeke az én fiam volt,~s most gyermeke a gond. ~A gond
209 10| ne értené meg az embert?~Most emlékezem az út kezdetére,~
210 10| olyan kimondhatatlant, hogy most mondom ki először.~Csalóka
211 10| közben elmúlt fél életem. ~Most ezt vallom utolszor: csak
212 10| pikkelyeit,~és meghal a hal most~vakon és véresen, ezüst
213 10| édes vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~Kit csókoltam
214 10| haragudtam?~Mindent elborít most~cigarettánk füstje. ~Ismerem
215 10| nézem egyre, nézem a szemed most,~az ismerős, víg,~régi szemed,
216 10| gyöngeséged mázsás~bilincseit. ~Most hordalak fájó lelkemben
217 10| a nagyszerű sorsot.~Ám most nincs csoda már. Csak a
218 10| nem múlt el egy sora sem.~Most is itt ülök s előre károgok,
219 11| pikkelyeit,~és meghal a hal most~vakon és véresen, ezüst
220 11| édes vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~Kit csókoltam
221 11| haragudtam?~Mindent elborít most~cigarettánk füstje. ~Ismerem
222 11| nézem egyre, nézem a szemed most,~az ismerős, víg,~régi szemed,
223 11| gyöngeséged mázsás~bilincseit. ~Most hordalak fájó lelkemben
224 11| a nagyszerű sorsot.~Ám most nincs csoda már. Csak a
225 11| nem múlt el egy sora sem.~Most is itt ülök s előre károgok,
226 12| Számadás~1 ~Most már elég, ne szépítgesd,
227 12| mertek,~úgy zördülök én most a vadkani-aljas~életre,
228 12| boldogság~Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.~Szeretnek
229 12| halál vas-ajtain dörömböl, ~most megszületsz belőlem és dalomból,~
230 12| csak én maradtam itt,~és most a hit~porukkal egy lett,
231 12| kincs, arany,~elásta, és most a határtalan,~mély földbe
232 12| kedves "messze" hangja.~Most nincs titok és messzeség,
233 12| vágyakoztam már reátok,~s most végre-végre visszatértem
234 12| megrohanja?~Nő, légy velem most, alkoss, szülj meg újra,~
235 12| Nézlek és átélem életed most,~gyenge szűz.~Szived a melled
236 12| Szétváltunk, mint peres felek,~de most, tündökletes alak,~magányomban
237 12| meghatározás) ~Emlékezet,~most azt hiszed, volt, most meg
238 12| most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy~nem
239 12| emberi pára-~lelkem tefeléd most,~ki jöttem a pannón~halmok
240 12| apad, tünik,~sosem enyész. ~Most gőztülök,~éppúgy sivít,~
241 12| gőztülök,~éppúgy sivít,~most csak csipog,~mint csitri
242 12| mihelyt kiállt,~ő benne most~lelkem kiált. ~Halál-hívó~
243 12| vad aether-szagát. ~Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál
244 12| érdemet,~mi vérzik és fáj most mellem megett,~azon lehet
245 12| Nem élt belőle több és most sem él,~s mint fán se nő
246 12| nézték Hannibál hadát~s most néznek engem, aki ide estem~
247 12| minden este bál van,~és most világolt föl értelme ennek~
248 12| és annyi rest éj,~s csak most tűnik szemedbe ez az estély? ~
249 12| annak, kit nem lelek se most, se holtan.~Bizony ma már,
250 13| meg~elhervadt kezemben. ~Most a fejük lehajtják,~s mind
251 13| nékem elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút, mit~
252 13| egykor bosszantott nagyon,~de most babérjuk meghagyom,~hüvös
253 13| Miért e széles dáridó most,~kedvedbe hát mi sem zavar?~
254 13| akit szerettem,~aki szeret most is szünetlen:~érette mindnek
255 13| lázongó érzeményimet,~és most szivem, mint befagyott tó,~
256 13| való-e, álom?~de táncukat még most is egyre látom,~elém lebegtek
257 13| Óh, hogyha látnál!... Most is itt ülök,~és nézem, mint
258 13| Naenia~Most semmi sincsen. Elmúlott
259 13| vérzik a szemem,~de viselem most az egész világot,~az égtől,
260 13| vagyok puzdrám ölén? ~De most köd-ülten~sziszeg körültem~
261 13| mámorok. ~Az élet csókolózik most velünk,~orgona-királynő
262 13| sajka,~céltalan, vak álom. ~Most vezess te...~és hogy útam
263 13| vérrel~hideg, viaszos arcom. ~Most egymás keblin ébredünk,~
264 13| énekek~A dalaim úgy mennek most feléd,~mint sírdogáló, sápadt
265 13| Poharát szertartásosan emelve~most úgy iszik, akár egy áldozár. ~
266 13| iszik, akár egy áldozár. ~Most úgy iszik. S az arca oly
267 13| termékenység - csókos hatalom -~most - most ölelj át és mostan
268 13| csókos hatalom -~most - most ölelj át és mostan hajolj
269 13| vagy önmagadnak ellene? ~Most úgy érzem, hogy sírni kellene,~
270 13| mind a könnyem.~ (És most fakó-vak a szemem.)~Mint
271 13| néked ölelésem.~ (És most lehervadt a karom.)~Az én
272 13| néked mind a csókom.~ (S most csóktalan, fehér a szám.)~
273 13| Van-e, van-e ily elhagyott?)~Most itt ülök a lábaidnál,~
274 13| A szívem is alig dobog.~Most siratom az életünket, ~az
275 13| Zola-téma -~s mi engem illet, most is jobb szeretnék~lebegni
276 13| tegyek? Úgy fáj az élete,~és most e percben, most, hogy észrevettem,~
277 13| élete,~és most e percben, most, hogy észrevettem,~bús líra
278 13| mint egy fenegyerek.~De most kinyúlik két széken merengve,~
279 13| Párizs~Most itt vagyok az aranykapunál.~
280 13| öröm, a csók.~Légy mása most szép és gonosz anyádnak,~
281 13| dobták,~ és nem mehetek most haza.~Egy tenger lett a
282 13| kulcs, e kulcs a babona.~Most kriptakulcsa életemnek,~
283 13| hogy ég aranyló élete.~Most néma ő is. Fekete. ~Ott
284 13| világfény: béna, vak.~Ki az ige: most hallgatag. ~Fény-álom árnyék-szemfedője,~
285 13| Az életemen érlelő tüzek.~Most itt a dél.~Ó tűz! ó szélcsend!
286 13| A sötét szobában~Most újra itt vagyok. Jaj, ideértem~
287 13| Előttem újra a sötét lepel,~de most tudom már, kicsoda megy
288 13| beszélne úgy, ahogy akarja.~és most rekedten lázadásra hív,~
289 13| és könnyem, berekedtem. ~Most lenne ideje a víg szüretnek,~
290 13| legyőzzön orvul.~Egy kéz mutat most. Fölfelé a porbúl,~magyarok. ~
291 13| tőlük kisgyerekkoromban,~és most is félek. Egyre-egyre félek. ~
292 13| kezembe~e sok-sok semmi most mégis ereklye.~Ő, mondja
293 13| hogy a nagy idő letelt-e,~s most fölremeg~az emberek előtt
294 13| nem látta ezt,~de látom én most egy rövidke percre ~a halvány
295 13| lenne, hogyha élne kisöcsém most~s én ott feküdnék lenn,
296 13| én vagyok és te vagy ott.~Most elhiszem,~most már tudom,
297 13| vagy ott.~Most elhiszem,~most már tudom, hogy meghalok. ~
298 13| már régen másoké lett,~s most másoké lett az én ételem. ~
299 13| vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.~Maradj, maradj
300 13| lett az emberek szeme is. ~Most már nem tudok elaludni,
301 13| mégis csak történik vele.~Most könyvel. Hideg vízben mosdik.~
302 13| Madártalan és lombtalan fa,~most látom én is az egykori fészket,~
303 14| képeknek dehogy~lelhetni most mását. ~Oh, hogy felébredtem~
304 14| Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék...~
305 14| lennék...~Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék,~közétek
306 14| Mert ki azt köhögve~Kérte, most örökre~ Néma lesz, s
307 14| A vég siet." ~3. Most nyíl' az őszi rózsa,~
308 14| az égbe száguldott velem.~Most vas-nehéz bilincs gyanánt
309 14| aztán megyünk egykedvüleg. ~Most, hogy kilobbadott a lángunk,~
310 14| sugárzás, tiszta báj volt,~most képeden csomóba rajzik~a
311 14| fáradt növények,~egy percre most megáll az élet,~s magába
312 14| zokogtam sok bús éjjelen. ~S most újólag reád tekintek,~költészetem,
313 14| tiszta pompa!~Költőszivem most is vadul szeret.~Mint kisgyerek
314 14| vágtat a bősz fergeteg...~Most is szeretlek úgy, mint hajdanán,~
315 14| merengve firtatám, ki ír most,~s küzködtem a reménnyel,
316 14| mezők földjét taposd,~s most selymes túlvilági hanggal~
317 14| el aztán,~de ülj ölembe most te gyenge, hű. ~Egy percre
318 14| Győztél te rajtam, életem,~s most már tied vagyok, tied,~imám
319 14| sirtam, mit csinál a tenger?~Most itt vagyok. Tél van. Köd
320 14| küzködöm a fergeteggel. ~Most itt vagyok. És sírva nézem,~
321 14| üveg él s bármily elhagyott most,~Mint egy fiatal anya áldott. ~
322 14| szív, e bús csoportban ~én most halottas verseket beszélek,~
323 14| Most trombitákkal zengj a szerelemnek...~
324 14| trombitákkal zengj a szerelemnek...~Most trombitákkal zengj a szerelemnek,~
325 14| cselédet.~De ezt kiáltja most a szkepszis~felétek:~Bezzeg,
326 14| Karinthyhoz ~Ne búsulj most, inkább rigyess,~Frigyes.~(
327 14| nézzük roppant fényedet,~ha most szived hozzánk kopár is,~
328 14| ravatalon ~"Édes" - még most is illik rája: "Édes",~hogy
329 14| mert mostan is Bor ő és most is Bőség,~az Élet Kútja,
|