Rész

 1    1|  olthatatlan örvény,~     arcuk fakó, de nem könnyharmatos,~s
 2    1|  közönnyel vet nehányat~hamvas, fakó rózsáiból. ~S én csak megyek
 3    1|        hideg és hallgatag ma,~s fakó, sötét, mint a kialvó~kráter
 4    1|  enyhitünk,~ónszín az arcunk és fakó a szájunk,~a vasutas lecsípteti
 5    1|       nem kacérkodhatsz vele,~s fakó, hideg-tekinteted most,~     
 6    1|        hűvös árnyra már. ~Az ég fakó, az éjjel is rövid,~alig
 7    1|     lámpa gyéren ontja sugárait~fakó batyunkra; megremeg a szivünk,~
 8    2|   kőműves mily csatakos,~milyen fakó a pöttön lakatos,~az ács
 9    2|         s átölelt jól. ~Féltem. Fakó volt arcom, halavány.~A
10    4| borzalom van,~és arcotok is oly fakó, beteg,~ti síri párnán alvó
11    4|      ringatózik~bánatom, e nagy fakó tarisznya.~Súrolok és térdelek
12    5|    rejtély, bűvészet, lángirás,~fakó iszákja is arany volt,~s
13    7|     ürbe. ~Meggyszínü selyme is fakó,~szívembe fáj bitang magánya,~
14    8|         gyertya olyan halovány.~Fakó fal. Álmos ágyak. Örökös
15   14|             Nézlek tégedet.~Oly fakó sugárod...~Látom, szinte
16   14|   családi mécs. ~3 ~Mikor látom fakó eged?~A holdat a füzes megett?~