Rész

 1    1|   nyavalyogva koldult. ~Előtted állt a pálya szabad tere:~hitért
 2    1|    űzetvén a sorstól~rongyokban állt meg a hideg kövön,~ahol
 3    2|       hánykolódtam,~az üvegajtó állt elém,~a zajtalan, a hangtalan,~
 4    2|       kilincse fém.~Az üvegajtó állt elém,~üvegje köd és alkonyat,~
 5    2|       Arcképe a hideg szalonban állt.~Hányszor futottam hozzá
 6    2|       emlékezem.~A félhomályban állt egy üvegajtó,~oly furcsa
 7    2| kitártam, s hirtelen megállott,~állt az Idő.~ ~
 8    4|     csodája! -~valóra válva~ott állt a kálvintéri rendőr~a csendben,
 9    6|         fehérben, aranyban,~úgy állt, mint lakodalmi torta.~
10    7|       föl az égre néztek,~s úgy állt a szív, mint liliomos oltár.~
11    8|      aranytrombitáit.~Ki tegnap állt, az fekszik most a földön,~     
12    9|         rég-porladozó nagyanyám állt.~Épp ahogy ösmertem. Figurás,
13   10|         este~fényes konyhánkban állt a gáz-sütőnél,~karonülő
14   13|        mint a szél,~leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant~
15   14|     zokog fuló szavam! ~Előttem állt a vészes élet,~s én harcait
16   14|         S távol egy ócska viskó állt maga,~forró remények duzzaszták