Rész

 1    1|        lámpafénybe bámul arcom... ~3 ~A zöld mezők selymére félve
 2    1|       hajlékony, forró ujjaiddal. ~3 ~A zöldselyem diványon ültél,~
 3    1|           érett,~nagy tearózsa... ~3 ~És vége lett a drága napnak...~
 4    1|         majd én is halott leszek. ~3 ~Nyomomban a fekete asszony,~     
 5    1|      fagyban a lángokról álmodom. ~3 ~Téged kereslek, rózsakeblü
 6    1|       aztán kevély lett és hideg. ~3 ~Ó mennyi ábránd háborítja~     
 7    1|   csillagok, szépséges csillagok. ~3 ~Aranysugáros örvénytekbe
 8    8|    égigsötétlő, szörnyű kard van. ~3 ~És néha úgy beszélek már
 9    9|  rebbenését várom,~37,2... vagy 37,3...?~s a pesti utcán is remegve
10   12|           hatalmas ellenvélemény. ~3 ~Kellesz te még, vijjogni,
11   12|        szebb sziget felé vitetni. ~3. Mézes kenyér ~Külvárosi
12   14| senyvedezve~     Lassan meghalok. ~3 ~Nem hiszek már, Ella lelkem,~
13   14|     merengénk:~     "A vég siet." ~3. Most nyíl' az őszi rózsa,~     
14   14|          ne sírj, szeret, szeret! ~3 ~Minden nap egy-egy édes
15   14|           el, nagyon nem érdekes. ~3 ~Előkelő és hallgatag vagy,~
16   14|            Csöndes, családi mécs. ~3 ~Mikor látom fakó eged?~