Rész

 1    1|         éber~s néha este tétován~zeng föl a kis zongorán~áradozva,
 2    2|     nevet és újra fiatal,~s csak zeng az édes, illatos szonáta. ~
 3    2| szobákban is ezer titok vár.~Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,~
 4    2|       eszkimók,~és síp fütyöl és zeng a rossz zene,~varázsitalt
 5    4|          szavukra ébredünk.~Hogy zeng ilyenkor a vad éjszaka,~
 6    4|       árnya mély,~s rengő öbölbe zeng és sír a szél. ~Csak azt
 7    8|     elnémult, csodás szót,~s úgy zeng, ahogy a múltba, rég. ~Kis
 8    8|         szomorúbb. ~Ha cseng, ha zeng, térdére hull a szépség,~
 9    9|           egyet akarva. ~Jaj, ki zeng rólad? Szemem ím körülnéz,~
10    9|        szólsz, de szivem tefeléd zeng,~s hősi szavakra gyulok,
11   12|         az ágyban,~hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.~Beszél
12   13|  mellemből boldogan - nyerítve -~zeng diadalmas, részeg himnuszom. ~
13   13|       szállanak előre,~s ordítva zeng a földi tánc, a dal. ~De
14   14|   templom mécse,~buzgó áhitatban zeng a szent imádság:~ámde halk
15   14|      némi vad,~tömör kény!~S úgy zeng szava, mint az az ágyú,~