Rész

 1    1|          közt, örökre élnek.~Nagyon soká merengtem így az égen,~hol
 2    1|            bámulunk reád... ~Nézlek soká, édes királyom,~sápadt,
 3    1|          gyorsan elrohannak,~de még soká hangzik visszhangja annak.~
 4    1| Odisszeüsznek adta a kezét. ~Némán, soká egymás szemébe néztek,~arcuk
 5    1|             halvány hóvirág!~Nézlek soká, búsan csodálva~     s kínzó
 6    7|            szeretnék élni, végtelen soká. ~Száz évig, míg a testem
 7    7|           más vágyam nincs, tartson soká a föld. ~Jó emberek, ezt
 8    8|             az éjben,~de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem~
 9    9|        szavad,~hogy itt maradjak jó soká tevéled,~és a halállal szólnom
10   10|        hozzá az ifjúi parádé.~Úgyse soká tart már számomra e földi~
11   10|             övé. ~Álltam a küszöbön soká, sokáig,~és néztem, hogy
12   12|     személyesen - s ilyenkor~nagyon soká fáradtan néz az ablak~fényébe,
13   13|              hát éljenek mind, mind soká! ~1906 ~ ~
14   14|         üldözi örökkön?~Elmélkedett soká, küszködve várt még,~s azt
15   14|              de a kezedbe tarthatod soká,~ha jó, örülj előre s légy