Rész
1 1| rezdül arcán a meredt ideg,~ha háborogva mozdul a talaj,~
2 1| én a szolgád,~ints, és ha kell, én meghalok!~Én, én
3 1| írók éjente lázban írnak,~s ha rózsaarccal ébred a szelíd
4 1| Cibáljátok köpenyje szögletén,~ha nincs erőtök, majd segítek
5 1| semmivé hamvasztja a telet. ~S ha lángszerelme sápadt őszbe
6 1| el szegény. ~Szörnyűbb, ha a menyország boltja tűn
7 1| mindhiába a szivembe vert kés,~ha meghalok, százszor megújhodom. ~
8 1| végtelen űr miriád atómja,~s ha meghal, a világ is véle
9 1| Kérdések~Ha távozom a titkos másvilágba,~
10 1| aztán is csak itt maradnak,~ha érezem, hogy szívem egyre
11 1| Vészfék~Hajrá, ha bírsz! Hadd nyögjön lenn
12 1| széjjelmorzsolna is. ~Menj! Ám ha rád letipró csüggedés lép,~
13 1| tün el igaz világunk,~ ha reggelenként ébredünk,~s
14 1| igaz valónkba látunk,~ ha álmokat néz húnyt szemünk? ~
15 1| valónk csak akkor éled,~ ha silány rög porba száll? ~
16 1| szeret. Megérzi lelkem,~ ha lopva jő az alkonyat,~s
17 1| hogy a fejed fáj,~és félsz, ha jő a rémes éjjel. ~S ahogy
18 1| menyasszonyom csak,~ ha majd én is halott leszek. ~
19 1| a fekete asszony~ s ha szenvedek bús éjjelen~néz,
20 1| célja egy-egy pályaház.~Ha célhoz ér, szivében újra~
21 1| paraszt~Csak akkor látod őt, ha szürke éjjel~száguld tovább
22 1| vegyült a vígadók közé,~ha tábori tűz gyulladott ki
23 1| csoportok jönnek a majorból,~ha ez a sok vágy hozzá érne
24 1| csordult szivem bálványa, Pest;~ha rámfuvall százszínü lelked,~
25 1| Vágyódom én mindég utánad:~ha lábunk friss havat tapos,~
26 1| lantom egyformán magasztal,~ha langy, fuvalmas, halk tavasszal~
27 1| tornyos, kavargó, büszke Pest!~Ha elpihensz, s fáradva halkal~
28 1| német szó ma ritka,~csak ha nagy a gazda titka,~akkor
29 1| tavaszéjen~újra általélem,~ha az ezüst holdgömb~bújdosik
30 1| Vágyódás~Ha majd a sok hazugság véget
31 1| megszeretsz szilaj szerelmemér',~ha nem lesz szíved már, hogy
32 1| kar, perzselő, fehér...~Ha majd a sok hazugság véget
33 1| Kérdés~Ha kifutok kábultan a szobábul,~
34 1| hatalma zabolátlan, örök.~Ha nem hajolsz, ledönt, mint
35 1| meg erre baját;~legjobb, ha az éjbe, magába tünődik.~
36 1| maradjatok itt és beszéljetek,~ha meghalok! ~Tibennetek él
37 1| ragyogjátok be meghült homlokom,~ha meghalok!~ ~
38 1| szikratengert ontotok a földre. ~Ha majd siromba csöndbe porladok...~
39 1| törpülő árnyékvilág felett. ~S ha jönne végre a halálos óra,~
40 2| Borzongva érzem biztos újjait,~ha kis, sovány bordáimon kopog.~
41 2| szelíd virág.~Rá gondolok, ha szörnyű éjszakákon~párnáimon
42 2| az esti láz,~s a hőmérőn, ha ugrik a higany,~csontos
43 2| tudja, hogy hiába minden,~ha dalol és ha a távolba lát,~
44 2| hiába minden,~ha dalol és ha a távolba lát,~mert néma
45 2| a körmötök,~ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,~az üveges-szekrénynek
46 2| mindenütt kegyetlenül elér.~Ha száll a nap,~az ablakom
47 2| inni kérek,~s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom.~Minden
48 2| apám nevetgélt egykoron. ~Ha künn az alkony álmokat hív,~
49 2| ez óra veri el az éjfélt,~ha majd egy éjjel meghalok,~
50 2| majd egy éjjel meghalok,~ha egyszer én is meghalok.~ ~
51 2| tudós, erős, akár az Isten.~Ha nála aluszom és a homályon~
52 2| halálban omlik el a titka. ~Ha elmarad, virrasztva sírok
53 2| kék fátyolokban arcom,~s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.~
54 2| kezek.~Ilyen leszek, igen, ha nagy leszek.~És álmodom -
55 2| az esték,~és tollammal, ha nem lát senki-senki,~
56 2| fürge szívverését számolom.~Ha álmodik csontokról és ebédről,~
57 2| zsalukból,~s én meghalok, ha egyszer odanézek.~ ~
58 2| szegény~egyűgyű énekét. ~Ha elmehetnék innen messze
59 2| Ha néha-néha meghal valaki,~
60 2| néha-néha meghal valaki,~Ha néha-néha meghal valaki,~
61 2| szemen,~s később a hanton, ha az este jön,~magányos sírás
62 2| ezer titok vár.~Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,~
63 2| délutánoktól mindig futottam. ~Ha jött az árny, s ha nőtt
64 2| futottam. ~Ha jött az árny, s ha nőtt szivem felett,~megbújtam
65 2| tegnapi szobát már láthatom,~ha fuldokolva - az álom vizébül -~
66 2| szenvedés hajol szíve fölé,~s ha rózsa nyílik ki, nem az
67 2| olyan a sóhaja,~hogy néha, ha az én szobámba téved,~rémült
68 2| vagyok más, egy beteg poéta.~Ha egyet nézek, elfakul a fény~
69 2| nap, mint a hold karéja.~Ha kettőt nézek, hullik a levél,~
70 2| föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat nézek, az erdőn keresztül~
71 2| magamba:~De szép lesz ősszel, ha beteg leszek.~Jő valaki,
72 2| nő oldalán.~Tipegek, és ha félek hazamenni,~a kertjeinkben
73 2| sebet,~és csendben eltol, ha csókot adok,~és tiltva teszi
74 2| fény, a láng, a lég, a jég,~ha ráborul a tűz-gyötörte főre,~
75 2| Villanylámpácskák gyúltak a fejében,~ha nevetett,~rózsás világos
76 2| és nagy vagy és hatalmas,~ha néha álomlátón hátra-hajlasz.~
77 3| Szemét és csillagok között~Ha emberek közé megyünk, fényes
78 3| megtelik. ~És reszketünk, ha elfújjuk a gyertyát,~
79 4| álomtalan partokra hívogat.~Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,~
80 4| szent. És mi marad belőle?~Ha elmegy innen, testvérek,
81 4| Mi is megyünk - velük - ha jő a holnap,~és a szivek
82 4| sikíttok, nem nyöszörgetek,~ha férges nyár, fagyos tél
83 4| felétek átkozódva, zordan,~ha fönn a nap parázsa kialudt,~
84 4| sokszor látlak ágyadon,~ha átkarol a fájdalom,~s mégis
85 4| nevetnek hangos hahotával,~ha vérezek. ~És ők alusznak,
86 4| vérezek. ~És ők alusznak, ha az éjbe bolygok~kínok alatt. ~
87 4| Koporsó és bölcső közt~Anyám, ha egyszer végre visszatérek~
88 4| maradok mindörökre nálad.~Ha ráborulok régi küszöbünkre,~
89 4| halkan szitál a tört fény,~ha jő az alkonyat,~s alélt
90 4| bebörtönözve mélyen?~Csak én tudom, ha tűzsugáros~vörös szemekkel
91 4| merre jártam, merre mentem?~Ha elmondhatnám azt tinektek.~
92 4| zörgök ablakodnál,~és futok, ha a kezed kinyújtod,~zsámolyul
93 4| megcsúfolt arc hieroglife,~ha nem találja a végső megoldást?~
94 4| fejem, ez ólmos nehezék,~ha cepelem émelygő testemet,~
95 4| becstelen, mondd,~mit a szivem, ha a verése kín?~S csak öntözöm
96 4| sajgó sebeim.~Mit ér karom, ha többet nem ölel,~csak dolgozom
97 4| csupa vér s éji harmat.~Ha megcsókolna most maró szám,~
98 4| a gyászban ragyogót. ~Ha most lemennék. Most. Talán.~
99 4| szarkalábakat.~S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,~ijedve
100 4| szelíden, csendesen.~S ha éjjel bántanak a rablók,~
101 5| kire nevetve-sírva néznek,~ha bekerül a faluba. ~S csak
102 5| hogyha este lett,~s a hegedű ha már rikoltott,~urak dobáltak
103 7| hulla. ~Az éj csúnya lánya,~ha jönne, utána~sírnék. ~Egy
104 7| neki - árnyék -:~anyám. ~Ha jönne barátom,~júdásian
105 7| pléhlevél, pléhnefelejcs,~ha kell rá gyöngy, egy könnyet
106 7| integetnek, hívnak és üzennek,~ha bánatoktól bong a beteg
107 7| rám oly számadásra-hívón,~ha éjfél után ballagok a hídon,~
108 7| kincsem~s a földre fekszem, ha kell, bizonyisten~most.~ ~
109 7| vigyázzál,~meg ne hűlj. ~És ha könnyű és ha lomb hull,~
110 7| ne hűlj. ~És ha könnyű és ha lomb hull,~régi bútól, fájdalomtul~
111 7| cipó. ~Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,~meginni egy
112 7| voltál~egykor az ő kezén, s ha forgatnak a szerbek,~tagadd
113 7| ki tudja, megfordulna-e,~ha kimondanám a nevét? ~Közönyös,
114 8| részegje a ködnek, a könnynek,~ha néha magam köszönök még,~
115 8| langy téa beteg idegeimnek,~ha járok a bús Budapesten,~
116 8| csupa jaj és csupa seb. ~Ha sírsz, fiam, halvány sirással~
117 8| ütöd urad,~én asszonyom, ha tompa délben~a hőmérőd lázat
118 8| még egyszer megszakad tán,~ha hosszan bolygasz a cirilbetüs
119 8| lélek,~férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,~eltagadom. ~
120 8| kezem és a szivedre szívem,~ha nem merem. ~Igen, eléd megyek
121 8| vagyok, de látszom,~s reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre
122 8| szívtelenebb és nincs szomorúbb. ~Ha cseng, ha zeng, térdére
123 8| nincs szomorúbb. ~Ha cseng, ha zeng, térdére hull a szépség,~
124 8| megett. ~Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,~megismerem,
125 8| láz elillan. ~Nem sírok, ha az esték holdasok,~és néha,
126 8| lassan átfolyok,~mint este, ha bezárkozunk~és leeresztjük
127 8| egyformák ők: az anyák.~S ha lenne egy találkozás,~leülnének
128 8| miről remegve hallanak,~ha ujságot olvas uruk.~Csak
129 8| szivünkkel és mi lesz szavunkkal,~ha jő az éj? ~Ti messze költők,
130 8| kalapom alja~a könnytől. ~Jaj, ha szám egyet kiáltna,~kitűzném
131 9| Ha volna egy kevés remény,~
132 9| volna egy kevés remény,~Ha volna egy kevés remény,~
133 9| ladik hasítja rengve. ~Ha látom is, nem látom én,~
134 9| piros-fehér-zöld lobogó,~és ha feketét láttok: ~"Ki halhatott
135 9| Tihany, felelsz-e énnekem,~ha azt mondom még egyszer:
136 9| könnyezni nem volt soha késő,~ha ment az erdőn, ment az úton~
137 9| fanyar arcon fájdalom. ~Ha a sír szavát hallanád,~nem
138 9| szájamon a bánat fölnevet. ~Ha volna nálam most méreg,
139 9| aztán jött, a semmi, semmi.~Ha pitypang kelyhét fújtuk,
140 9| az én utam, ~Ő tépi föl, ha fáj a vad~élet, véresre
141 9| gázolják, szótlanul a sárba. ~Ha járok mostan véres lobogók
142 9| Részeg-virágok és darázs-szó.~Ha haldoklom, ezt suttogom.~
143 9| az életemmel járkálsz, ha velem vagy,~de ha távol
144 9| járkálsz, ha velem vagy,~de ha távol vagy, olyan szomorú
145 9| A kalauz.~ Ha este fáradt~s már nincsenek
146 9| pezsgett, de lehűlten,~s ha futni kellett volna a futókkal,~
147 9| árva remete.~Ki értené, ha fölkiáltanék,~vagy porba
148 9| Jaj istenem, mi lesz,~ha mostan újra kezdődik a tegnap,~
149 9| orvosságot tart reszkető keze. ~Ha nő a láza, csak beszél,
150 9| Ó ifjuság, ha hozzátok megyek~Ó ifjuság,
151 9| hozzátok megyek~Ó ifjuság, ha hozzátok megyek,~sötét közönybe
152 9| figyeld talán az irodalmat,~s ha erre jár nehány sunyi utas,~
153 10| én apám~Tanár az én apám. Ha jár a vidéki~városban, gyermekek
154 10| Én nem tudom. De este, ha fázom~és céltalannak látszik
155 10| ablakra,~mint egy kutya,~s ha fölmennék, talán~örökre
156 10| rettenetesen cikázó tétovaságommal,~ha nem volnátok ti,~megértők,
157 10| jók,~valóság hű sáfárjai. ~Ha varrtok, vagy vajat mértek,~
158 10| végállomásig.~Mondjátok, emberek,~ha láttok itt, amíg dülöngök,~
159 10| és szelíd munkásasszony. ~Ha kérdezem, hogy van, azt
160 10| hogy van, azt mondja: jól.~Ha kérdezem, mi baja, azt mondja:
161 10| baja, azt mondja: semmi.~Ha kérdezem, mit akar, azt
162 10| árvaság. ~Sötét az ablaka, ha arra megyek,~nem ég a lámpa,
163 10| miért lett mozdonyvezető,~ha karácsony éjszakáján a völgyben
164 10| jobbra se balra.~De olykor, ha este kongott a harang,~vagy
165 10| ütőereink gyors kopogása, s ha látjuk,~olvasva szemünkkel,
166 10| téptem. De a végső percben,~ha leszek s nem-leszek, ugye,
167 10| Ha játszanak a gyermekek...~
168 10| játszanak a gyermekek...~Ha játszanak a gyermekek, órákig
169 10| szájában por és némaság.~Ha emlegetik régi szobánkat~
170 10| Én nem hiszek semmiben.~Ha meghalok, a semmi leszek,~
171 10| hirdet valamit~rajongva.~Ha már megszokták és rá se
172 10| megszokták és rá se figyelnek,~ha alszanak is,~éjjel és nappal,~
173 10| gondjaiddal,~foggal-körömmel. ~Ha vidáman ballagnék egymagamban,~
174 10| szörnyű szökőkút.~Népkertbe ha méláz, tejjel az emleje~
175 10| kandi unalomból.~Aztán, ha kedvem van, roppant gyülekezet~
176 10| terebéllyel~mesékről álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim
177 10| jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,~egy nyári szellő
178 10| ésszel.~Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.~Csókolni
179 10| Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.~ ~
180 10| szorgalom a kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy
181 10| tudok dalolni, ámde nézek.~Ha színeket rakétáz a tenyészet,~
182 11| téptem. De a végső percben,~ha leszek s nem-leszek, ugye,
183 11| Ha játszanak a gyermekek...~
184 11| játszanak a gyermekek...~Ha játszanak a gyermekek, órákig
185 11| szájában por és némaság.~Ha emlegetik régi szobánkat~
186 11| Én nem hiszek semmiben.~Ha meghalok, a semmi leszek,~
187 11| hirdet valamit~rajongva.~Ha már megszokták és rá se
188 11| megszokták és rá se figyelnek,~ha alszanak is,~éjjel és nappal,~
189 11| gondjaiddal,~foggal-körömmel. ~Ha vidáman ballagnék egymagamban,~
190 11| szörnyű szökőkút.~Népkertbe ha méláz, tejjel az emleje~
191 11| kandi unalomból.~Aztán, ha kedvem van, roppant gyülekezet~
192 11| terebéllyel~mesékről álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim
193 11| jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,~egy nyári szellő
194 11| ésszel.~Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.~Csókolni
195 11| Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.~ ~
196 11| szorgalom a kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy
197 11| tudok dalolni, ámde nézek.~Ha színeket rakétáz a tenyészet,~
198 12| közönnyel, s néha kezet ád,~de ha ezekkel a testvéreiddel~
199 12| másképp inni a betegnek,~ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,~
200 12| kit félrevetnek,~ki sírna, ha nem hallaná fülünk,~s élnének-e
201 12| zene -, ~aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,~hol
202 12| villamosabb életet nekik,~s ha majd megéled a sok néma
203 12| tündér-~fényét a sötétbe, ha rémeket űzve~hozzám suhogott
204 12| lovagod már~öklét mutogatta, ha bántani mertek,~úgy zördülök
205 12| áldás~e bilincs. ~Lelkem ha kérte, amit a sors~nem adott, ~
206 12| nagyhomloku, könyves,~vén Európa. ~Ha mostoha is vagy, viaskodom
207 12| önmagammal~mérem.~Szavam ha hull, tömör aranyból~érem.~
208 12| boxol, hogy friss maradjon.~Ha dolgozik, több ízben is
209 12| nagyon. Ő a bús úriasszony.~Ha - néha - föl van öltöztetve,
210 12| hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,~hosszú sörényed,
211 12| Emberiség szent barátja ő.~Ha hallja, hogy egy konferencián~
212 12| Ha negyvenéves...~Ha negyvenéves
213 12| Ha negyvenéves...~Ha negyvenéves elmúltál, egy
214 12| rongyba jár és vigyorog, ha szánják,~mert mindenét,
215 12| bennem már a lélek~s éjjel, ha járok künn a temetőkben,~
216 12| Mit hoz neked a búvár,~ha fölbukik a habból?~Kezében
217 12| néked abból. ~Semmit se lát, ha táncol~fényes vizek varázsa,~
218 12| ködbe olvadt álom és való,~ha hullt a hó az égből, porcukor
219 12| Éjjel az alvó mellett~Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,~
220 12| Halottak~Volt emberek.~Ha nincsenek is, vannak még.
221 12| Ébredés~Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted~
222 12| lángoló volt,~hogy utolértél. ~Ha fújt a szél, még át se cikázhatott~
223 12| gőgicsél. ~Nő és dagad,~ha csenevész,~s apad, tünik,~
224 12| Könyörgés az ittmaradókhoz~Ha meghalok majd, mélyre ássatok~
225 12| őrjöngve dúltan,~hajrázni, ha fejemre hágnak.~Az életet
226 12| részegség~Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.~Múlt éjszaka -
227 12| magyarázzam?~Te ismered a házam,~s ha emlékezni tudsz a~hálószobámra,
228 12| álmodozva,~de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,~minden
229 12| mint majd százév után,~ha összeomlik, gyom virít alóla,~
230 12| eltűnni és feküdni holtan. ~Ha félsz, a másvilágba írj
231 12| felelnek,~bírjuk mi is, ha ők kibírják. ~Pajtás, dalolj
232 13| azt hiszi, a nap hagyá el,~ha rája gyengébben ragyog. ~
233 13| vond még vissza sugarad!~Ha lábadozva elsötétülsz,~szerelmes
234 13| zajt kavarván a piarcon...~Ha egykor bosszantott nagyon,~
235 13| csók tiétek,~nekem elég, ha őt imádva~árnyába lépek. ~
236 13| sosem voltál magadban,~ ha a sötét éj árnya jön,~vonaglasz-e
237 13| tiprod el, mindég növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják
238 13| szemfedéllel~borítunk be, ha jő a barna éjjel,~de nem
239 13| völgyön és hegyen,~hogy majd ha eljön az idő, legyen~a sebre
240 13| lombod hálózatát,~hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,~födjön
241 13| rozsdamarta csővén~mosakszanak, ha sápad a verőfény,~s fehér
242 13| árnyak,~s már nem félnek, ha jő az éjszaka. ~Belémerengnek
243 13| sietni,~de les a semmi,~ha állok - elkap a hurok,~ha
244 13| ha állok - elkap a hurok,~ha szállok - a sírhoz futok. ~
245 13| zongora, te síró zongora,~ha a szobákba' már mind alszanak,~
246 13| sápadt, vézna árnyamat,~ha a szobákba' már mind alszanak. ~
247 13| betűid, hogyha elfakultak,~ha a poros, kopott múlt gyászos
248 13| a lángoló, piros ködön,~ha lábunk a halálba táncol,~
249 13| rózsakertben,~kacagunk, ha szívünkbe szúrnak. ~Könnyes
250 13| marad fenn eltünő nevem sem,~ha egykoron a sírba roskadok -??~
251 13| Leverem a port saruimról~ ha néha oda elmegyek. ~Nem
252 13| sír néha az ég bús szeme,~ha nem tör ki az égiháború,~
253 13| koporsó.~Papír az ablak, s ha kitárod,~az éjszaka száz
254 13| éjszaka száz réme károg.~S ha ajtót nyitsz, egy meredélyen~
255 13| s sárgára festi a haját.~Ha rád tekint, megölt~e csillogó,
256 13| mély, akárcsak a halál.~Ha nevet és az éjbe tűn,~hozzá
257 13| idézte a bús téli éjszakát.~Ha meg elúnta e suta merengést,~
258 13| bámulom a csókok temetőjén,~ha éles a holdfény, mint a
259 13| újra forral, újra hűt. ~De ha remegve hajolok feléje,~
260 13| tűz-szivű, a fényt-vető? ~Ha fénye gyúlna, újra látnák,~
261 13| tigrisként tépné szerteszét, ~ha nem beszélne úgy, ahogy
262 13| fülünkbe mennydörög sokáig.~S ha hömpölyögnek habzó hahotáid,~
263 13| színházai,~csicsergő boltok. Ha járok az utcán,~dézsmállak
264 13| tusakszom, gyűlöljek, szeressek?~Ha pedig valaki kérdi, hogy
265 13| legnagyobb fiad. ~Cigaretta ~Ha rosszul kapcsol a központ,~
266 14| Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék...~
267 14| húszéves lennék...~Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék,~
268 14| csendesen! ~A kakukkórát, ha lelkem~Elhagyott, állítsd
269 14| Imádtunk, szerettünk,~Ha kihűl, a rögös~ Föld
270 14| senki sem támad! ~6 ~Majd ha egyszer reggel~ Fénytelen
271 14| öröklét álma.~Mint a kalász ha szép sárgára válik,~levágja
272 14| hatalma zabolátlan, örök.~Ha nem hajolsz, kidönt, mint
273 14| tombol ravatalod fölött.~Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel~
274 14| Aztán lecsügged a kezem.~Ha jő a szellemnépes éjjel~
275 14| szenvedők szerelme boldog,~ha kéz a lázas kézhez ér,~s
276 14| felejthetetlen nász után,~szép vagy, ha arcod édes rózsakellem~füröszti,
277 14| szent csudán,~szép vagy, ha a hold csendesen mereng
278 14| Akkor vagy a legszebb, ha nő a felleg,~ágyúz a villám
279 14| meghal talán.~Fülig pirul, ha berreg künn a csengő,~de
280 14| dobozt, van-e levél? ~S ha volt, kezembe vettem a papírost,~
281 14| kezedbe tarthatod soká,~ha jó, örülj előre s légy nyugodt,~
282 14| örülj előre s légy nyugodt,~ha nagy csapás, mit ér, ha
283 14| ha nagy csapás, mit ér, ha megtudod? ~1905 ~ ~
284 14| Éjjel~Ha barna szárnyával beföd az
285 14| kedvünk mogorva.~Felrezzenünk, ha rátekintünk~a néma, nagy
286 14| hogyha drága,~de jobb, ha olcsó, ily nehéz világba!~
287 14| az~ötven vasas~pachache,~ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,~
288 14| bánatom, átkom hozzád emel. ~Ha tűnt a naptányér pirosra
289 14| gondoltam téli éjjel~ Ha sirtam, mit csinál a tenger?~
290 14| Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom? ~De nincs sehol.
291 14| cipőcskétek bús vágyra koppan,~ha izzadt kéj mézibe forrotok,~
292 14| mondom a halálos Áment.~Ha ingadozva hátradől e fej,~
293 14| Érzés~Ha van, akit jobban szeretsz
294 14| királynőket szerettem,~ha utcalány is volt vagy szobalány.~ ~
295 14| Képzelmem - sajnos - anális,~és ha más teret tanál is,~ezt
296 14| szkepszis~felétek:~Bezzeg, ha vitte volna Thepszis~kordélya,
297 14| Önnek mindig hiányzott,~Ha Ditrichstein nem ciányzott. ~
298 14| tarka~(Műveltebbeknek) ~"...Ha rózsám eljönne~az ekét tartani." ~
299 14| tartani." ~Folytatás: ~"Ha nem is oly művész~Rózsám,
300 14| ér, mit ér két félteke,~ha lóg az ember féltöke. ~Sarkigazság ~
301 14| rím! ~Analitikus intelme ~Ha nincs mód, hogy búdon átláss: -~
302 14| kérdés, hogy győzik-e? ~* ~Ha ápolna,~ugy hullna rám a
303 14| egy női gyülésen ~Delnők,~ha őt emelnők,~lehetne elnök. ~* ~
304 14| Tengerszem: -~beugranék,~ha volna merszem. ~* ~Ez adomát~
305 14| mihaszna, csélcsap. ~2 ~Kornél, ha benned hebehurgya láng ég~
306 14| be hozzám egyszer majd, ha langy a~nyár, életem tündéri,
307 14| nézzük roppant fényedet,~ha most szived hozzánk kopár
308 14| mindig téged kereslek,~ha járom a poros-boros Szabadkát.~
309 14| Gyémántokkal rakott szelence.~Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,~
310 14| pengék és kupák zenéje,~ha látom az emlékeimbe Varsót. ~
311 14| mely életemre~odafest!~Ha meghalok, mondjátok siromnál:~
312 14| földön. Mária~sír és kacag, ha meglát. Mária~sikoltva jő
|