Rész

 1    1| szégyen-keresztfán~s nem hajolál meg a gyáva kínnak. ~Két ezredéve zúg
 2    1|              rongyossá virágos arcát~a gyáva gazság, s sírjon az igazság.~
 3    1|               okot,~nem hisz miben se, gyáva, önző,~nyugodni gyenge,
 4    1|            elhagyott;~mart a török s a gyáva cenk zavart, ~s te a jövendő
 5    4|                te akarod. ~Szivünk oly gyáva s mégis büszke hős,~karunk
 6    4|             vad tűztenger ég benn,~s a gyáva pillelángban~egy lázadó
 7    8|                 csörgesse a rongy és a gyáva~a hírt, ezt a harminc ezüstpénzt. ~
 8   10|                Mért félsz szakadatlan, gyáva, mi érhet?~Mért szorítod
 9   11|                Mért félsz szakadatlan, gyáva, mi érhet?~Mért szorítod
10   12|                elég, ne szépítgesd, te gyáva,~nem szégyen ez, vallj -
11   12|                  7 ~Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,~kis gyáva
12   12|               gyáva az, ki boldog,~kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,~
13   12|                szellemei, költők,~hogy gyáva vadállat bújik el a vackán~
14   13|        szívemhez~Verj, verj szivem, te gyáva lázadó~saját véredbe fuldokolva,
15   14|                a barát! ~Oh, ti törpe, gyáva lelkek,~     Féltek tőlem,