Rész

 1    1|      egy továbbhajítható darab fa,~s mégis nekem örök, sötét
 2    1|        tükörből bókol a rakott fa,~a jó barát boros korsóihoz
 3    2|      vékony korongot,~mely egy fa tetején borongott,~és sárga
 4    5|    somfa,~csupa szegény magyar fa lombja~takarta el az életünk. ~
 5    7|       őszi utcán fúj a szél.~A fa az éjszakába fél. ~Csak
 6    7|    esőben állani,~mint a kopár fa ágai. ~Csak fázni egész
 7    7| éjszaka~és ázni, mint egy árva fa.~ ~
 8    9|     mozgok itt,~mint szélben a fa lombja. ~Kövér, bozontos
 9   12|        villámai. ~37. Daltalan fa ~Rég elröpült már kisfiam
10   12|        Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn,~madártalan. ~38.
11   12|  hallgatok,~s ők svédül. ~Öreg fa a Hyde parkban ~Aggastyán
12   13|        van itt lomb és van itt fa, kőfa százfelé hasítva,~
13   13|        Madártalan és lombtalan fa,~most látom én is az egykori
14   14|   természetet,~s azt súgta fű, fa, föld, virág:~ne sírj, ne
15   14|     sírba tér.~Míg, mint kopár fa áll szivünk, és~befújja