Rész

 1    1|            s keblére dőlve~átfogjuk egymást csendben, én meg ő,~mint
 2    2| kisleány-korában,~s mikor apuskával egymást szerették.~Ezt próbálgatta,
 3    2|            sírok között,~s a víziók egymást riogva űzték. ~Fénylő ébenfa-zongoránk
 4    2|           Sipítozó, fejetlen áriák.~Egymást ölő, kietlen hangvilág.~
 5    2|             ködben a hajók.~Keresve egymást sírva jártak,~mint a kisértetek,
 6    2|            kéz a másikat,~gyógyítja egymást két szegény kis élet.~Gyógyítja
 7    4|           Sírnak, kacagnak átölelve egymást,~          a suttogásuk
 8    9|         vízbe buknak~és a tengerben egymást fojtogatják,~kéken sötétlik
 9   10|          mosolyogtunk, megcsókoltuk egymást.~Nem igen tudtunk beszélni,~
10   12|           tenyerükbe véve~úgy nézik egymást,~mint akik nem látták már
11   12|         látszik, ők ketten megértik egymást.~Az Emberiség végtelen szerény,~
12   13|                            Ismerjük egymást~Ezer évig aludtál~szerelmek
13   13|        szemünk. ~Nézünk... Ismerjük egymást. ~1908 ~ ~
14   13|         mint a másik,~s csak nézzük egymást én s az éj,~éjféltől hajnalhasadásig. ~
15   14|            árny vagyok,~s szeretjük egymást, száműzött szegények. ~Száll