Rész

 1    1|        én mindenem,~te szültél egykoron!~S viharszavad bús intelem:~
 2    1|     szólt hűtlen Firenze: ~"Ez egykoron lenn a pokolba járt";~Lenn
 3    1|         Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,~és verjetek hatalmas riadót~
 4    2|       mellett~az apám játszott egykoron,~apám nevetgélt egykoron. ~
 5    2|       egykoron,~apám nevetgélt egykoron. ~Ha künn az alkony álmokat
 6    2|       ültek,~úgy állanak, mint egykoron.~ ~
 7    2|         Ó, hogyha láttad volna egykoron,~mint mostan én az arcodon.~
 8    7|     bútorom,~csatangolni, mint egykoron. ~Lakástalan és egyedül~
 9    9|     Nem nagyszerű hullás, mint egykoron,~csak por és por és por,
10   12|       És mint az anyjának fájt egykoron,~hogy szétnyíló öléből földre
11   13|      fenn eltünő nevem sem,~ha egykoron a sírba roskadok -??~Feleljetek,
12   14| Szakíts őszi rózsát,~     Mint egykoron,~Csókold meg a virágot...~     
13   14|        volt fényes oltár,~mely egykoron szent lánggal volt tele:~
14   14|     várást én nagyon jól!~Hogy egykoron száműzetett levék,~így vártam
15   14|        tanár is~földícsér majd egykoron. ~E dal csípős, mint az