Rész

 1    1|   szellők~a téli bútól bágyadt arcomat,~az ébredő tavasz örömdalában~
 2    1|  hogyha egymagam~a fűbe rejtem arcomat,~s mélázok gondtalan. ~S
 3    1|   tűkörében~     sápadva látja arcomat. ~A régi századok hatalma~     
 4    2|       alkonyat,~bámultam benne arcomat,~s mint víziárny lengett
 5    2|      egyet. Óriás kalapban.~És arcomat zokogva eltakartam.~A keze,
 6    9|         csak így emelhetem rád arcomat. ~Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,~
 7   10| homlokomat s a koplalástól~kis arcomat,~halavány emléke ég életemnek~
 8   10|      kezem árnyát~s megrendülő arcomat, oly jó szeretettel~gyönyörködve
 9   12|      ma tudtam, elfelejtem,~az arcomat kezembe rejtem,~s elnyúlok
10   13|      csiklandva fricskázzák az arcomat.~Honnan repülnek? A hajam
11   13|     tükrén~felismerem magányos arcomat,~s hallom szivem minő bús
12   13|        S ki látja meggyalázott arcomat? ~Jaj énnekem, mert mérgez
13   14|   fátyolodba~Rejtem könnyázott arcomat~S füledbe súgom, hogy mi
14   14|        felszállok, elfedem bús arcomat.~A honi szó csak tétovázva
15   14|     sötét ruhádba szédülök,~és arcomat láz festi meg. ~1905 ~ ~