Rész

 1    1|       a lovak. ~Riad az ember, reszket és előjön,~és szívdobogva
 2    1|      ropogva,~titkos szavaktól reszket a homály,~a lámpa füstje
 3    1|        városon a múlás szárnya reszket,~némák, mogorvák mind az
 4    2|        fejét,~és fél az éj. És reszket a setét.~ ~
 5    2|       látom őket. Szájuk fázva reszket.~Hideg testük, akár a szín-ezüst.~
 6    4|        és a szivemből ajakamra reszket~az életem eltűnő dallama.~
 7    8|   előre görbed,~kínos vonaglás reszket álmukon...~De itt a reggel,
 8   12|       gyerek sikoltott,~örökre reszket és örökre vár. ~Hazája ház,
 9   12|        szemük és benn a lelkük~reszket.~ ~
10   12|       fújtató,~amellyel együtt reszket életem~isten kezébe, s földre
11   13|         S ekkor tejarca fénybe reszket,~szemébe fény gyűl,~s még
12   13|         s pillér és vasgerenda reszket.~Te rengeteg.~Fő és szem
13   14|      nyugvó nap mosolygó fénye reszket...~Valaki jön, mély gyászban,
14   14| rémeket éget...~Égi gyönyörtől reszket az ajkam...~Itt van a hajnal!