Rész

 1    1|  másvilágból. ~A néma csillagok reánk hajolnak,~és álmodó, fáradt
 2    1|          hallgatag~hódít, igéz, reánk tekintvén...~Ó Pest, mi
 3    2|    nehézkesen és furcsa fénnyel~reánk mered. ~Redő-gyűrűs, fekete
 4    2| hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.~Reánk süt a lámpácska mosolya.~
 5    8|       vajjon haza ér-e,~gondolt reánk, kik még meg sem születtünk,~
 6    9|    bölcs és hideg lesz.~Figyelj reánk, akik ma vérben állunk,~
 7    9|        kútba, s onnan nézne föl reánk.~Majd sírt, a fénytől és
 8   13|         túl,~és sápatag szemmel reánk merengnek,~feszes, fehérlő
 9   13|  riognak az alvó világ felett. ~Reánk kacag a vérvörös tavasz,~
10   13|         Halotthozó éjek~(Jönnek reánk még szörnyű éjszakák.) ~...
11   13|       csak tejszínűen derengnek reánk,~mint elhagyott házak vakablaka,~
12   14|         ily változás hatalmas~s reánk - fölöttébb kellemetlen. ~
13   14|      hűs, rózsaszín jóst,~amely reánk mindég kedvet fuvall.~Száguldozának
14   14|       lángol,~és a szobor bámul reánk még,~meredt, üres szemével