Rész

 1    1| Foszlástokon a mindenség mulat,~s reá recsegve zörren ősi sarka,~
 2    2|      bársonyokba, és az ágy előtt~reá tekint szemök, síró szemök,~
 3    4|          szálkás torokkal~nyögtem reá egy csöndes áment.~Vöröslő
 4    7|           bitang magánya,~de nézz reá és gazdagodj,~az éj s a
 5    7|           gondom.~Fölkeltem, hogy reá tekintsek,~úgy néztem, mint
 6    8|       kemény,~s uruk sóhajtva néz reá,~a kézre, amely puha volt,~
 7    8|    visszaadtam. ~Csak gyújtsa más reá a tűzvészt,~én sírva borulok
 8    9|       tudományt~és a kezet, amely reá vigyázott,~himnuszt jajgatni,
 9   10|     egyedül bandukoltam az utcán,~reá gondolva, kit távoli, pesti~
10   12|        nyomta mellem,~fölébredtem reá és elvetettem.~Ó, nemsokára
11   12|           de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,~minden lakás
12   13|      meleg nap~parázsa hervasztón reá lehel. ~Óh, hogyha látnál!...
13   13|     együgyű fura rím,~figyeljenek reá szeliden,~ó hölgyeim és
14   14|         rózsákként hullj az éjben~reá, te szálló, tiszta hó! ~