Rész

 1    2|        ő, a világszép~már festi magát. ~Az utcák: ~Rajtunk a szél,
 2    4|         és rámtekint és nézdeli magát,~és fésüli hosszú, hosszú
 3    9|  integet. ~Elmegy, ki látja itt magát,~a táj is elenyész. ~Övé
 4    9|         harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja,~keresem a
 5   10|        fejeink közt, teleszívja magát~a méz örömével, szárnyait
 6   10|    falra mosolygott,~mert látta magát, amint egy este~fényes konyhánkban
 7   10|        Kékkel-sárgával burkolja magát,~félarca maszk, a másik
 8   11|        Kékkel-sárgával burkolja magát,~félarca maszk, a másik
 9   12|          s mert a sebet utálja,~magát megbüntetendő felszürcsöli
10   12|          a lehetetlent érzem én magát,~szeszélyt, kalandot, sok-sok
11   13| enyémben,~mint ki tükörben nézi magát! ~1926 ~ ~
12   13|    hajdan, hogy miatta~főbelövi magát egy katonatiszt~pezsgős
13   14|        bűn a csókja",~Tőle mind magát megójja,~     Oly nagyon
14   14|        melyben a költő igazolja magát ~Érdemem bár abban áll is,~