Rész

 1    1|           szívszorongva, mosolyogva,~könnyezve bámulunk reád... ~Nézlek
 2    1|              képem, lángra keltem,~s könnyezve hallgattál te ottan. ~S
 3    1|             vacok,~az agg a vályogot könnyezve gyártja~s arany-hegyek regéin
 4    1|          mindenütt,~az égre hitlenül könnyezve néznek,~s roskadva dőlnek
 5    1|           szivében a halk szerelem~s könnyezve a szűz csillagokra nézett. ~
 6    1|          fényködbe fent~a karcsu gím könnyezve megjelent,~halálra válva,
 7    1|             redőtelen és üres ágyam,~könnyezve susogja: mi messze lehet! ~
 8    2|          láttad volna egyszer,~amint könnyezve, mereven,~imádkozó, áldott
 9    8|              s bámulom a fákat,~     könnyezve, dúltan jő a szerelem.~S
10   13| meggyógyított több bús költőt. ~S én könnyezve válaszoltam:~"Ó, kisasszony,
11   13|           távolba halkan szól a dal,~könnyezve látom, szép az élet,~és
12   13|            szemfedőjük. ~És bámulunk könnyezve, lángragyúlva...~Olyan gyötrelmesédes,
13   14|              szagos, kék szőnyegét~S könnyezve véded a kiégett~Fáradt,
14   14|          nyúlj a borshoz. ~* ~Olykor könnyezve zokkant,~de sok kant~megszégyenít