Rész

 1    7|     lány, kiről nem énekeltem,~kinek a szívem rég adósa volt,~
 2    7|      most újra fájnak!~Ó lány, kinek sokkal vagyok adósa,~hadd
 3    8|   erről, mindennek tudója,~nő, kinek egy a szemfedő s a pólya,~
 4    8|        jégvirágot,~     nekem, kinek már semmi sem maradt.~Áldott
 5    9|    fehér fia,~ős embergyűlölő, kinek a léptünk~álmatlan, éber
 6   10|      ismeretlen senki,~valaki, kinek a saruja csupa por.~Azután
 7   10|     fürkészve azt a gyermeket,~kinek fejében még rendezetlenül
 8   12|        Borzaszt a forradalmár,~kinek a falba koppan szelleme,~
 9   12|        kacagd ki azt a buzgót,~kinek a mély kell. ~Mit hoz neked
10   14|  teámat,~          Ám nem lesz kinek,~     Mert ki azt köhögve~
11   14|      olyat, ki csak hivalgott,~kinek világa meddő volt s kopár,~
12   14| társaságból száműzött eretnek,~kinek nem érdekes ott semmi hang:~
13   14|        ez a dal,~egy férfitől, kinek az álma feslett~s útszélre
14   14|  Gyalogolok, kis szív-turista,~kinek az élet fáj vakon,~és hogyha