Rész
1 1| nevetve s elfuladva küszködünk mi,~a látszat-életnek halottjai,~
2 1| durva tömb él,~s minden mi eltün ez árnyék-világból,~
3 1| tárcsarnokába jő.~Csupán mi, a percnek bohócai,~a változás
4 1| amelyre bátran azt mondjuk mi: nincs,~a végtelenség fínom
5 1| kezed kaszál a légen át,~s mi szívszorongva, mosolyogva,~
6 1| Én~Mi ez a rejtély?...~
7 1| vonagló gondolat forr. ~Mi ez, mi ez?~ Egy
8 1| vonagló gondolat forr. ~Mi ez, mi ez?~ Egy gondolat
9 1| mindörökre elfelejtsük. ~Mi ez a rejtély?...~
10 1| világosságot ád és fényt kiván. ~Mi ez rejtély?...~
11 1| homályos űr ölén dereng. ~Mi ez a rejtély s - ez a sejtelem? ~
12 1| s a láthatatlan az, mi van.~ ~
13 1| lámpalángok mind kihúnynak. ~A mi tüzünk is hamvadoz már,~
14 1| voltam sohse boldog~ s mi hozzád fűz, csak gyűlölet. ~
15 1| le a sok bús titok,~ mi mákonyával már elbóditott;~
16 1| szivedben. ~Nézünk egymásra még mi,~ de ajkaink dadognak...~
17 1| tovább! De hallga csak, mi ez?~Ájult sóhaj, fuldokló
18 1| Beszélgetünk tréfásan és merengve~mi, útra készülő, bús vándorok.~
19 1| halad előttem,~és nem tudom, mi bántja nagy szivét.~ ~
20 1| reánk tekintvén...~Ó Pest, mi sok szép asszonyod -~s szivet
21 1| halkkal,~a kötényén - ó, mi furcsa! -~lóg a pince, kamra
22 1| bús regének,~ egy sír, mi abból megmarad.~ ~
23 1| mezőkre nézve,~szóltam: "Mi rossz tenélküled." ~Nappal
24 1| ágyam,~könnyezve susogja: mi messze lehet! ~Még ott a
25 1| deret,~az elmulás havát, mi elhív...~Engedjetek, engedjetek! ~
26 1| bukás, sötét kudarc az,~mi nektek édes győzelem.~Hiába
27 1| elébetek,~mindég imádtam azt, mi fény, mi csillag. ~Bús éjszakáimon,
28 1| mindég imádtam azt, mi fény, mi csillag. ~Bús éjszakáimon,
29 2| Ó, a halál.~Ó, a halál. ~Mi ismerjük csak, pici gyerekek.~
30 2| éjbe kint~Ő ránk tekint.~Mi gyermekek, mi küszködünk
31 2| ránk tekint.~Mi gyermekek, mi küszködünk vele,~s játékpuskánkat
32 2| omol le s újra felkel.~És mi szívdobogva nézzük,~félve
33 2| Mi ez, mi ez?~Mi ez, mi ez?~
34 2| Mi ez, mi ez?~Mi ez, mi ez?~Szűz Mária.~
35 2| Mi ez, mi ez?~Mi ez, mi ez?~Szűz Mária.~Mi
36 2| Mi ez, mi ez?~Mi ez, mi ez?~Szűz Mária.~Mi ez, mi
37 2| Mi ez, mi ez?~Szűz Mária.~Mi ez, mi ez?~Isten fia.~Védd
38 2| mi ez?~Szűz Mária.~Mi ez, mi ez?~Isten fia.~Védd meg
39 2| Milyen zavaros a szobám.~Mi lesz velem?~ ~
40 2| titokzatos ború.~Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk,~s ő fölkel
41 2| Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,~s virgonc szemem
42 2| emeljük a fejünk magasra,~mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.~ ~
43 2| fejünk magasra,~mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.~ ~
44 2| Mi van még itt?~Mi van még
45 2| Mi van még itt?~Mi van még itt? ~
46 2| bűnök s a kisleányok,~s mi nézünk félve, szívdobogva
47 2| menj,~hadd nézzék benned, mi az irodalmi.~Menj és panaszkodj,
48 2| tiszta csenddel. ~A házak: ~Mi is elbújunk a homályos égbe,~
49 2| éjszaka hegedül. ~Az ablakok: ~Mi is siratjuk őt,~siratjuk,
50 2| a nyárt, a nyári álmait.~Mi is siratjuk őt,~gyászoljuk
51 2| őrült kalandoz. ~A pálmák: ~Mi még hiszünk, imádkozunk
52 2| imádkozunk a naphoz. ~A virágok: ~Mi mitse várunk s mondjuk csendbe:
53 2| Iszonyú, iszonyú.~Az éjszaka mi mély,~csupa láng és ború,~
54 2| szegény bolondok,~mivel mi is ölelkezünk. ~A férfi
55 2| én tudom, ki vagy te és mi vagy te,~a te dalod rezgő
56 3| a változás.~Valami van:~mi oly csodás.~Én veszthetek,~
57 3| vetésükben lassan kikél a mag.~Mi a jövőt fogunkkal ráncigáljuk,~
58 3| köldökzsinórját tépjük esztelen,~mi Mágusok vagyunk, Előidézők,~
59 3| ragyogva - -~ Mi kéj.~Mi őrjítő, mi szédítő - -~
60 3| ragyogva - -~ Mi kéj.~Mi őrjítő, mi szédítő - -~
61 3| Mi kéj.~Mi őrjítő, mi szédítő - -~ Mi
62 3| mi szédítő - -~ Mi mély.~ ~
63 3| ballábbal indulunk a harcba mi,~súgunk magunkba, biccentünk
64 3| fejünkkel,~ vajákosok mi, kártya papjai.~Hétszer
65 3| papjai.~Hétszer szent a mi ceremóniánk,~ mert
66 4| beszéltek.~Az ember szent. És mi marad belőle?~Ha elmegy
67 4| tűnt.~Tik-tak, szerettünk mi is valaha?~Hol van holt
68 4| kacagása ma?~És hol vagyunk mi? Ó jaj, jaj nekünk. ~Mi
69 4| mi? Ó jaj, jaj nekünk. ~Mi is megyünk - velük - ha
70 4| Hódolat a halálnak~Mi fáradottak, búcsuzók, szegények,~
71 4| ingekben megyünk elébed.~Mi nem várjuk, míg ránk csap
72 4| áltat maszlagos remény,~mi is akarjuk, mert te akarod. ~
73 4| vér.~Azt gondolom mégis: mi lenne, hogyha~a folyosóra
74 4| menekülnek óriás batyukkal - -~Mi lesz velük?~ ~
75 4| lány jár szerteszét.~Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~de ő
76 4| sincs. Ma minden emlék.~Mi földre sujtott, lengve fölszáll.~
77 4| Mélyek a kutak~Mi lett belőle, istenem, mi
78 4| Mi lett belőle, istenem, mi lett?~Én nem tudom. Hiába
79 7| szálló~lélekkel kérdem, mi maradt belőle?~Egy kis küszöb
80 7| rám lehell és az enyém, mi drága,~enyém lesz Kína,
81 7| emlékeken. ~Egy se tudja,~hogy mi bántja,~mit akar? ~Kóc a
82 7| lombban~fönn az ég. ~Istenem, mi végre élek?~Dúdorászok,
83 7| ki az a testvér és neki mi fáj?~ ~
84 7| Akarsz-e játszani mindent, mi élet,~havas telet és hosszu-hosszu
85 7| reggel van, hadd éljünk mi is estig. ~Csak estig éljünk,
86 7| húsz-harminc évünket, a mi bűnünket,~hogy szálljon
87 8| te a búnak,~beszéld el, mi az élet szörnyű titka~és
88 8| az élet szörnyű titka~és mi a kripta. ~Hitetlen én,
89 8| kérdezlek itten,~hová megyünk mi, élet koszorúsa,~mélyszavu
90 8| beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt,~s fölfedném szótalan
91 8| most minden óra? ~Ó, jaj, mi ez? Ó, hogy lehet,~hogy
92 8| Dantét ábrázolja ~Egykor mi is majd így fogunk megállni,~
93 8| pipacs. Mind elhervadt, mi termett.~Vetésem a hold
94 8| mesélt felőled~olyant, amit mi álmodni se tudnánk,~mély
95 8| hová,~nem tudják soha, mi a hír,~nem tudják, éj van-e,
96 8| szegény,~mert elveszett, mi az enyém volt.~S a könny,
97 8| nyelvén sikoltunk a világhoz,~mi lesz szivünkkel és mi lesz
98 8| világhoz,~mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,~ha jő az
99 8| emelkedtek az Isten szívihez,~mi földön ülünk már s szavak
100 8| és fölzokogva kérdjük,~mi lesz, mi lesz? ~A versünk
101 8| fölzokogva kérdjük,~mi lesz, mi lesz? ~A versünk is már
102 8| trónusán~az agg király, mi kávéztunk Budán,~s a végtelen
103 9| haragvó purgatórium. ~Aztán mi végül zsarnokol,~a vénség
104 9| én száz mérföldre estem. ~Mi segítsen az életen,~varázsszer
105 9| itt az a régi gyermek. ~Mi volt valaha tiszta rend,~
106 9| aranyhalat, kutyát, csibét,~mi gyönge és szegényke. ~Szóltok: "
107 9| hat éve." ~Az esemény... Mi esemény?~Az, hogy kisült
108 9| elbeszélni nem tudtam, mi nékem -~ oly ájuló-mély
109 9| a fül.~A fák. ~De mondd, mi ez?~Ez a kimondhatatlan,~
110 9| szakadatlan, csöndes csöngetés? ~Mi ez az ünnep itt, ez a parázna~
111 9| Megállni, menni, mondd, mi célja van?~Nézz jobbra,
112 9| alighogy néha fölsohajtott,~s mi majszoltuk fiatal-lágy ajakkal~
113 9| látom a múlt falára festve,~mi nem láttuk még akkor ezt
114 9| ágyukba párna?~Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép? ~Én láttam
115 9| pihen a padkán,~s megnézni, mi maradt belőlem és körültem.~
116 9| egy új kor lelke éledt,~mi rongyos éhesek, lovagjai
117 9| s azzal bukott, szépen, mi szép volt,~az áldott.~ ~
118 9| kultúr, fekélyes, úri~népség, mi vagy te, s az a rongy, ki
119 9| Vásott köpeny a válladon, s mi néztünk,~halántékod megeste
120 9| aranyfogát,~égő-pirost,~mi égszinű,~hó papirost,~mi
121 9| mi égszinű,~hó papirost,~mi kékszinű,~a színt alant,~
122 9| kékszinű,~a színt alant,~mi megfakul,~a vont aranyt,~
123 9| megfakul,~a vont aranyt,~mi megvakul,~lidérceket~és
124 9| alig égsz,~s elhiteted,~mi nem-való,~az életet,~bűvös
125 9| kiáltsd ujjongva, élet.~Mi elveszünk mind. Én is cihelődöm~
126 9| félek a haláltól, mert tudom mi~Nem félek a haláltól, mert
127 9| félek a haláltól, mert tudom mi.~Olyan, akár a többi földi
128 9| mosolyogni némán~arra, mi elment. ~Arra, ami már sohasem
129 9| a fájdalom~enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok~rácsát
130 9| beteg. ~ Jaj istenem, mi lesz,~ha mostan újra kezdődik
131 9| úgy hogy a párnám sír. Mi sugallat üzött ide hozzám~
132 9| téged, a példaadót, siratom mi örökletes átkunk,~bús kezedet,
133 9| örökletes átkunk,~bús kezedet, mi hamú, szemedet, mi sötét
134 9| kezedet, mi hamú, szemedet, mi sötét a sötétben,~arcodat
135 9| ruhádat,~foszladozó gombod, mi a síri porokba gurult már.~
136 9| közepette siratlak.~Jaj, mi az ember. - - - - -~ ~
137 10| arany.~De megvesztem azért, mi elveszendő,~imádtam én a
138 10| imádtam én a legtöbbet, mi széthull~s romlandóbb, mint
139 10| nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.~Mikor vele megyek,
140 10| semmiség, üresség,~minden, mi körülvett, az idegen világ
141 10| kisfiammal.~Találkozunk mi olykor-olykor,~meg-megállunk,
142 10| acélzongorát. ~Így múlik el a mi életünk.~Szakadatlanul munkában,
143 10| évig szolgált nálunk és mi szerettük. ~Azóta férjhez
144 10| mondja: jól.~Ha kérdezem, mi baja, azt mondja: semmi.~
145 10| lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~Látom az órát.~
146 10| félsz szakadatlan, gyáva, mi érhet?~Mért szorítod hideglelős
147 10| elhagynak a remények,~csak mi maradunk itten, a tenger
148 10| senki sem felel,~csupán mi zúgunk, régi hársak itt. ~
149 10| csicsörke, banka, vadtyúk,~mi hallgatunk a zűrzavarba,
150 10| Drágakövek beszéde~Smaragd ~- Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?~
151 10| te szép, vad kedvesedhez?~Mi hűti forró lázát? A smaragd.~
152 11| lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~Látom az órát.~
153 11| félsz szakadatlan, gyáva, mi érhet?~Mért szorítod hideglelős
154 11| elhagynak a remények,~csak mi maradunk itten, a tenger
155 11| senki sem felel,~csupán mi zúgunk, régi hársak itt. ~
156 11| csicsörke, banka, vadtyúk,~mi hallgatunk a zűrzavarba,
157 11| Drágakövek beszéde~Smaragd ~- Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?~
158 11| te szép, vad kedvesedhez?~Mi hűti forró lázát? A smaragd.~
159 12| lenni és hiába,~hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan, ~
160 12| inni a betegnek,~ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,~támadna
161 12| ők is, kiket szeretnek,~mi lenne a világ minélkülünk? ~
162 12| lenne a világ minélkülünk? ~Mi lenne máskép a világ s ki
163 12| benne,~ki lenne hűség és mi lenne ír, ~s ki lenne az,
164 12| hova mehetnél? mit akarnál?~mi érdekelne még, mi kellene? ~
165 12| akarnál?~mi érdekelne még, mi kellene? ~Sok pénz talán?
166 12| a vadkani-aljas~életre, mi megtép disznó-agyarával~
167 12| rongyba, harcos~feletek. ~Mi volt ez? A szívembe harsog~
168 12| perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd~itthon perelünk,
169 12| lélek a várunk, légvár a mi várunk,~ezt rakjuk az égig,
170 12| nézek, te vagy. ~Te vagy, mi van, te vagy az emlék,~
171 12| kínomat. ~Lásd, én tudom, mi e bujócska,~ tudom mi
172 12| mi e bujócska,~ tudom mi itt e lakoma,~ó folyton-új
173 12| fájdalmas remekmű,~ bennem mi végre épited? ~Titokzatos,
174 12| nem tudta az emberiség, mi a célja. ~Az én koromban:~
175 12| dörzsölve rezzenek fel.~mi ez az álom?~ ~
176 12| szánják,~mert mindenét, mi volt, a kincs, arany,~elásta,
177 12| se és igazt se,~ne mondd, mi fáj tenéked,~ne kérj vigaszt
178 12| nappal-éjjel,~s mindent, mi villan és van,~érj el.~Tárgyalj
179 12| mily komor a vígság.~Tudjuk mi rég, mily könnyű~mit mondanak
180 12| hídon, úgy esdünk hitet mi.~Európa költői, kik ma élünk,~
181 12| repült a régi kedvem?~Minden, mi szép volt, szétesett.~Jaj,
182 12| abroszon a hó. ~21. Kiáltás ~Mi ez a vágy, mely vérem megrohanja?~
183 12| Valami rejt,~valami zár.~Mi ez a csönd?~Mi ez a vár? ~
184 12| valami zár.~Mi ez a csönd?~Mi ez a vár? ~34. Ötven felé ~
185 12| kesztyűnk,~belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,~mert fáj
186 12| múltba nézek és előre, várom,~mi hátra van. ~Örömtelenség,
187 12| lámpája kezében,~megvetve, mi barbár~mindazt, mi hazugság. ~
188 12| megvetve, mi barbár~mindazt, mi hazugság. ~Semmi, ami barbár~
189 12| pribéktől,~olyan szakértőn, mint mi a fogorvost~húzás előtt.
190 12| signorina?~Így dobáltam el, mi pénz volt~a zsebemben, az
191 12| ezüstöt,~így dobáltam el, mi szó volt~a szájamban, a
192 12| áldomása,~nincs semmi már, mi lángra gyújtson.~Nézd, itt
193 12| A mi házunk~Az ablakunk egy más
194 12| a szívünk - nem tudjuk, mi volt. ~A nevetésnek rég
195 12| tudja, hogy milyen ház a mi házunk,~ki tartja számon,
196 12| sötét,~nem-járt uton. ~Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~szólítani~
197 12| lejtős felén~így mulatunk~mi, ő meg én. ~Állok vele,~
198 12| kérdezem. ~Nem kérdezem,~mi végre kell,~csak figyelem,~
199 12| felnőtteknek~Tudod-e, ez mi?~Jó torna eszednek:~asztalt
200 12| sok-sok sohajtás.~Sejted-e már mi,~pedzed-e, pajtás? ~Nincs
201 12| szándokom és ne az érdemet,~mi vérzik és fáj most mellem
202 12| irgalom az én biróm. ~Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,~
203 12| esetét az orvos. ~Mindazt, mi fáj és van, megértem.~Nekem
204 12| és kiváló,~csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.~De
205 12| egyszer csak őrája gondolt,~mi meg mesélni kezdtünk róla: "
206 12| mázsás, szörnyü mennybolt,~s mi ezt meséljük róla sírva: "
207 12| Budapesten. ~Én nem tudom, mi történt vélem akkor,~de
208 12| mélyen-áramló delejben. ~Annál mi van, a semmi ősebb,~még
209 12| felelnek, úgy felelnek,~bírjuk mi is, ha ők kibírják. ~Pajtás,
210 12| dalolj hát, mondd utánam:~Mi volt a mi bajunk korábban,~
211 12| mondd utánam:~Mi volt a mi bajunk korábban,~hogy nem
212 12| jártunk a föld porában?~Mi fájt szivednek és szivemnek~
213 13| aszfaltbetyárod,~de főleg egy, mi felvidít,~és ez az egy tar,
214 13| dáridó most,~kedvedbe hát mi sem zavar?~El sem temetted
215 13| döntse szét a régi ormokat.~Mi e jeges, napos honban tanyázunk,~
216 13| leányzó -~ tudod-e, mi a jaj? ~Te, akit oly dőrén
217 13| tettető, mázos-szavú,~érzed, mi sok szív vérzik érted -~
218 13| vérzik érted -~ tudod-e, mi a bú? ~Te, ki sosem voltál
219 13| hószín ágyon -~ tudod-e, mi a könny? ~1906 ~ ~
220 13| éjfélszemű leányok,~de eljövünk mi, s elcsitul az átok.~Egy
221 13| néma nyárfák.~A csillagok mi messze lengenek,~mi messze
222 13| csillagok mi messze lengenek,~mi messze zúgnak a fény-tengerek! ~
223 13| hárfák.~Én vérpiros rózsám, mi messze vagy,~izzó lehelleted
224 13| fogva vágtatunk előre,~ mi, rettegő komor bohócai.~
225 13| színes isten rongyajándokát. ~Mi vérezünk csak haldokolva
226 13| sírva, balgán~lomha szentek, mi henyélünk. ~Óh, tigris,
227 13| mikor érted meg te egyszer~a mi lajhár-bölcsességünk? ~1907 ~ ~
228 13| harsogom: Ne féljetek! ~Tüzem, mi úgy égett oltárokon,~testvéri
229 13| tüzes szivekkel búcsuzunk mi tőlük,~ezer fehér csókunk
230 13| tünik fel a sápadt falon. ~Mi meg részeg kurjantozással~
231 13| Hogy imádjam, szegény hivő,~mi fájó s halhatatlan.~Hogy
232 13| tőrrel a szivünkben~szoktunk mi házról-házra járni,~ördöngős
233 13| kincsen.~És a miénk csak az, mi nincsen. ~Mégis ti kértek,
234 13| sebben,~mert itt keresitek, mi szétfolyt,~az életet, a
235 13| Legyünk többek, legyünk mi mások...~Kezdjétek el, komédiások. ~
236 13| megbűvölt vad lelke él. ~Ó, mi zajgó és sugáros a zsibajgó,
237 13| Köröttem árnyak s angyalok. ~Mi lesz velem? Csak néha érzem~
238 13| sujet, rossz Zola-téma -~s mi engem illet, most is jobb
239 13| ablakokba,~melyek nem tükrözik, mi van belül,~az ablakok mögött,
240 13| gyertyán kesereg. ~A haja ősz, mi este feketéllett,~szegény
241 13| Maria Rilke ~Nézzétek őt, mi mámoros, mi boldog,~hogy
242 13| Nézzétek őt, mi mámoros, mi boldog,~hogy felmutatja
243 13| keserű, fájó, furcsa szók.~Mi lett belőlem boldog isten,~
244 13| életem, te fájó és kopár,~mi lett veled, miért úgy verekedtem? ~
245 13| sívó homokon.~S a romokon~mi építettünk. ~Kőből, velőből~
246 13| félelmes, ne rémíts, mert mi félünk,~igazságos, igazságot
247 13| játékban igaz, az gonosz,~és mi kegyedből élünk.~Ezerfejű,
248 13| gondolom magamba hallgatag:~Mi lenne, hogyha élne kisöcsém
249 13| mint egy családtag, tudta mi történt.~Kávét hozott, képeslapokat,~
250 13| csillagoknál gőgösebb, sugárzó~mi lett veled? Ezüsttel szórva
251 13| virág az utcai villany,~mi téli szokással még kigyullad,~
252 13| halhatatlan~arcra, azonkép~öntjük mi céhesek-~mívesek szavunknak~
253 13| ember,~igazi költő. ~Vér, a mi vérünk,~szerelmetes népünk~
254 13| meghal valakid, rágyujtsz.~Mi is lennél már nélküle,~te
255 14| úgy éget~ S nem t'om mi végett~A sorshoz esdek.~"
256 14| Nincsen többé köztünk,~ S mi gondtalan járunk,~Kitörölve
257 14| napos falon.~Gondolkodott: mi a való vajon,~hogy ő-e,
258 14| látom e verseket,~szólok: "Mi balga dolgok."~S jóízűen
259 14| arcomat~S füledbe súgom, hogy mi bú nyom~ Ó alkonyat! ~
260 14| végtelennek mulandó férgei!~Mi felséges az Úr a zúgó viharban,~
261 14| vadállat űz,~és kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?~Sajnálta
262 14| trónolsz ragyogva, komolyan.~Mi itt törődünk lenn mogorván,~
263 14| magánosan, győzhetlenül.~A mi sorsunk csak röpke álom,~
264 14| dúló, sötét haraggal,~s mi hervadunk, miként a fű,~
265 14| átkozott tudatlanság s tudás! ~Mi ez az érthetlen talány körültem,~
266 14| markolászó szörnyek versenye,~mi ez a pompa, melynek úgy
267 14| csókoltam a mennyég aranyporát,~mi útjaimba testemhez tapadt.~
268 14| Karácsonyi dal~Egy barátomnak ~A mi kedélyünk rég kihamvadt,~
269 14| száll imám~elmondva néki,~mi vagy nekem te -~te égi! ~
270 14| szerelem,~tépj rongyra mindent, mi lélek, szemérem,~törd össze
271 14| össze álmaim és életem.~Mi félelmesebb nálad és mi
272 14| Mi félelmesebb nálad és mi mélyebb?~Tebenned egy lesz
273 14| nevét dobtam beléje,~ Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom? ~
274 14| dobtam beléje,~ Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom? ~De
275 14| áldott. ~Még nem tudod, mi nő ki majd belőle,~De szent
276 14| éles villanyáram. ~Amit mi alkotunk, az élet - árad,~
277 14| bibircsók. ~Találós kérdés ~Mi van a deszkába?~Eszkába. ~
|