Rész

 1    1|        lelkem,~     ha lopva jő az alkonyat,~s a tág, nagy ég kék tűkörében~     
 2    2|           állt elém,~üvegje köd és alkonyat,~bámultam benne arcomat,~
 3    2|           vérszínűt, mint a mérges alkonyat,~és akkor írnék, mindig-mindig
 4    4|       szitál a tört fény,~ha jő az alkonyat,~s alélt kanócok, álmos
 5    5|          parton,~amint leszállt az alkonyat.~Rozsdásan égett a hegyoldal~
 6   13|            mint hogyha jő a hamvas alkonyat~s elszürkíti a fényes parkokat. ~
 7   13|           szellők szavára száll az alkonyat.~Szellők zenélnek, túlvilági
 8   13|                                 Az alkonyat~Az alkonyat leszáll a rétre,
 9   13|                     Az alkonyat~Az alkonyat leszáll a rétre, tóra,~édes
10   14| Elérhetetlen, röpke szellem~     Ó alkonyat! ~Lassan teríted szerteszét~
11   14|            tűnő, jószivű nő~     Ó alkonyat! ~Lábujjhegyen jössz s vérezőn~
12   14|            szikra árnyaidra~     Ó alkonyat! ~Halkan kopogsz az ablakon~
13   14|             hogy mi bú nyom~     Ó alkonyat! ~Átfogsz karoddal csendesen~
14   14|       ölelget enyhe csended~     Ó alkonyat! ~1905 ~ ~