Rész

 1    2|      kisöcsémet.~Aztán pihegve sírtam egymagamban,~a fákra néztem,
 2    4|    dajka, ki megvertél, hogyha sírtam,~és mostohám, hisztérikus
 3    4| dalolva ballagott.~És sírt. És sírtam én is, én is,~és sírtak
 4    4|        lassan derült felettem,~sírtam, temettem és feledtem,~és
 5    4|       gallyon a dér,~s hörögve sírtam összeomlott,~halványuló
 6    4|       vagyok a fájdalomtul,~ma sírtam éjjeli tivornyán.~Csókéhes
 7    8|   egyszerű. Oly egyszerű. ~Nem sírtam, nem nevettem itt,~de ezt
 8    8|      ázott,~s egy vak szobában sírtam, mint a gyermek.~Nap sem
 9    8|  Diadalmas tüzével vert a nap.~Sírtam, daloltam lombos kert alatt,~
10    9|      De ami elmúlt, azt tudom.~Sírtam, nevettem az uton.~Én, ember,
11    9|        haza a redakcióból,~úgy sírtam ott a Ferenc József-hídon.~
12   12|      megtébolyul, ki~belenéz. ~Sírtam miatta én is, én is,~beh
13   14|    többiek utamba vágtak,~s én sírtam ott, mint a gyerek. ~Kolduskirályként