Rész

 1    1|           S éreztem akkor, hogy a durva tömb él,~s minden mi eltün
 2    1|         hogy e világon létezem,~a durva ember-rengetegben~     nem
 3    1|           Kivillan öblös, csontos durva álla,~s rontó hatalma diadalmaképp~
 4    1|      táncol meztelen a kéjlány,~a durva nóta szól sikongva, mélán,~
 5    1|    napsugáros, kékes űrben~     a durva hajsza a csaló? ~Akkor tün
 6    1|           Mind látomány lenn, ami durva,~     s a láthatatlan az,
 7    1|        gyulladott ki estve,~nagy, durva vértjét könnyel öntözé. ~
 8   10|           volna inkább szívtelen,~durva követ, goromba vasércet,~
 9   13|         tárgyakat,~amint sebeznek durva széleikkel,~de érezem a
10   13|      nyelt szőnyege,~és a zörgés, durva csörgés nékem édesded zene,~
11   14|         vajon,~hogy ő-e, aki ül a durva földön,~vagy az az árny,
12   14|     lelkemet mind majd kiégeti.~A durva harcokban jajongva hordom,~
13   14| álom-alkonyat.~Ijedten kotródik a durva élet,~s csend, végtelenség,