Rész
1 1| rideg szoba -~S oly jó e lámpafényes árnyba! ~Az
2 1| mosollyal~nézhet ma már e változás-világra,~hol fogcsikorgva,
3 1| kizárva az élet honából.~E honba térnek, kik elmennek
4 1| kicsinyke karc se látható. ~E gondolat futott által velőmön~
5 1| hinta indul,~ nézzétek e szines pokolt.~Keblem sajog
6 1| nekem nincs semmim e tekén! ~Engem ragad vadul
7 1| röhejben elfelejtem,~ hogy e világon létezem,~a durva
8 1| Parancsot oszt királyotok most,~e szenvedő, szegény alak... ~
9 1| fuvalma szállt oda,~s belésírt e homályos zűrzavarba,~titokzatos
10 1| remeg:~megértem, mit tesz e beszéd,~ráhajtva keblemet. ~(
11 1| röpke éltünk,~hogy végre e kudarc megsemmisítse.~Egy
12 1| én nem értem, mit jelent e hang. ~S tükörbe nézek.
13 1| rejtély s - ez a sejtelem? ~Ím e világos, termő pillanatban -~
14 1| termő pillanatban -~a perc e végtelen kicsinyke részén;~
15 1| barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből - mondd, szellem-rokon? ~
16 1| vagy tán az álom a való,~s e napsugáros, kékes űrben~
17 1| álmokat néz húnyt szemünk? ~E vad tülekvés-e az élet,~
18 1| az ó sírokon,~s az ember, e bolygó lakója~ az éjjel,
19 1| mit hordoz hátán itt e föld. ~Estente meghalunk
20 1| tünik-e majd igézve~ e híd, e hab, e tűz-virág,~
21 1| majd igézve~ e híd, e hab, e tűz-virág,~s az éj,
22 1| igézve~ e híd, e hab, e tűz-virág,~s az éj, amelyre
23 1| Hideg kezükkel simogatnak~e holt-fehér, nagy asszonyok,~
24 1| száll tehozzád~síró szavával e szelíd dal...~Verd lelkem
25 1| egy átok. ~S sír felé húz e nehéz kő,~mindent örök borúba
26 1| szelíden,~így tán nem fáj úgy e borzalmas út. ~Egy harmadosztályú
27 1| vagyunk. Ez a pokol-torok.~E szürke tájon minden oly
28 1| tó, fénylik a tükör. ~S e tárgyak közt az esti hangulatban~
29 1| egész halom. ~Te nézed e szines kavargást,~ szemed
30 1| vonat" szólnak s zaj kél e szóra...~Csak váljatok,
31 1| szerteszét,~versen merengve tán e vén akáchoz~hajtotta halvány
32 1| valaki csendbe zongoráz. ~S e kábulatban, elfuló örömben~
33 1| éjszakán~álom-terhes éjszakán~e sok vén szekér? ~A nyomukba
34 1| Hiába küzd nyugat.~ E vérvirágos föld ma is a
35 1| itt minden új s máris erő;~e partokon nézhette sergét~
36 1| megváltozott ma az!~Mert bár e hős nép szónokol még,~ma
37 1| menjünk hamar, megfojt e hely!~A népes korzó áll
38 1| időzzem,~nem ismerem meg e helyet~s árnyat találok
39 1| tiszta frígyben egyesül.~Hisz e sziklás, büszke vén föld~
40 1| az álmotadót~s én hallom e csend, e mulás elejét. ~
41 1| álmotadót~s én hallom e csend, e mulás elejét. ~Némán haladok...
42 1| mennyi ábránd háborítja~ e szép, e csöndes életet.~
43 1| ábránd háborítja~ e szép, e csöndes életet.~Tündérruhákba
44 1| Vaj, mit keres ez átkozott e bolygón,~hogy jött ide?"~ ~
45 1| Jer gőzparipám, menekülj e világtól,~a nap nyila oly
46 1| részeg,~s én tépelődöm~ e szép világon...~Talányos
47 1| itt az emberész felett?~E gondolat majdnem megőrjít...~
48 1| álomvilágom istene.~Adj csókot e szomjú ajakra,~s az égbe
49 1| Beszéljetek, hogy jártam e tekén,~s milyen dacos haraggal
50 2| legénykék. Picik és nagyok,~s e hatvan ember furcsa zavarában~
51 2| a sárga. Sok-sok levelet~e tintával írnék egy kisleánynak,~
52 2| föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.~Alszanak
53 2| a láncot én,~de úgy fáj e sok lánc,~szeretem a táncot
54 2| lassan, vigyázva~viseltem én e túlvilági lázba,~csókokra
55 2| rogy menten, aki hallja.~E dalban az ő ifjusága halt
56 2| csilingel,~mert valaki játszott e tiszta szívvel,~széttörte,
57 2| képkeretben. ~Itt ültek ők, e vidéki szalonba,~apám játszott
58 2| meg intett véle szembe,~s e nyájas körre néztek elmerengve. ~
59 2| tükrözi.~Oly messze vagy te s e galambi játék,~fehér fonál
60 2| Ki hal meg itten és miért e háló?~A tű az öl, az öl. ~
61 2| ragyog ránk ez a cifra bál,~e piros-sárga, őszi karnevál. ~
62 2| s mostan viszik-viszik e kis dalok,~és belezüllnek,
63 4| mezítlen mellek és bokák,~s e lány-pokolba~már fuldokolva~
64 4| locsolja égett ínyét álmatag:~E forró, beteg nyári délelőtt~
65 4| búsan ringatózik~bánatom, e nagy fakó tarisznya.~Súrolok
66 4| magam vagyok,~mily egyedül e roppant földgolyón.~Úgy
67 4| Micsoda gúnyfolt üres arcomon~e ragadozó, gazdátlan pirosság.~
68 4| lassan kicsurog. ~Mit ér e kéz, mely álmatlan kotor,~
69 4| kéz, mely álmatlan kotor,~e törzs, amely magába rogy
70 4| magába rogy le folyvást,~e megcsúfolt arc hieroglife,~
71 4| elreked alélt dalom,~ e csúnya reggelen. ~Meghalni
72 7| holdról~Ma félek a holdtól,~e sárga koboldtól,~félek. ~
73 7| asztalt. ~Itt csönd van. E diófa bólong,~s halkan regél~
74 7| felvonás.~Oly messze még e zaj~s előre reszketek,~mint
75 7| a gyerek.~Oly távol még e zaj~oly messze, kívülem,~
76 7| s mondd, ki lehet, aki e verset írta,~ki az a testvér
77 7| mondjátok: igen. ~Hurrázzatok e nyári hajnalon,~ne hagyjatok
78 7| harcdal,~sors és bús háború. ~E sekély korban bús-tragikus
79 8| égtem.~Itthon vagyok itt e világban,~s már nem vagyok
80 8| Még hozzád vágyik egyre e beteg szív,~és úgy követlek,
81 8| sohase-beszélő,~várlak ma is, halott, e hosszu és e késő,~bús éjszakán. ~
82 8| is, halott, e hosszu és e késő,~bús éjszakán. ~Mert
83 8| megmutatnám én a szívem is, e szörnyet,~mely nappal céltalan,
84 8| én a fiad. ~Oly egy veled e meggyötört~szív és e mellkosár,~
85 8| veled e meggyötört~szív és e mellkosár,~mint egy veled
86 8| nékem adja,~ áldottak e bús, fáradt emberek,~kik
87 8| Áldott, ezerszer áldott~ e decemberi deres virradat,~
88 8| ablaka könny, csupa könny,~s e ház, e ház a fájdalom. ~
89 8| könny, csupa könny,~s e ház, e ház a fájdalom. ~E ház,
90 8| ház, e ház a fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~nem
91 8| ház a fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~nem is megyek
92 8| fantasztikus alakja,~amint reámered e bús világra,~ s lelkét,
93 8| Székfoglaló a Petőfi Társaságban ~E dobogón roppant neved köszöntöm~
94 8| neked, ki biztos erő vagy,~e tétova és új-ideges ének,~
95 8| idézem,~a nagyapám árnyát e törpe, kalmár,~sötét időben,
96 8| költő, én, ki a neveddel~e pillanat tüzében összeforrok,~
97 8| homlokom. ~Mit sírjak én?~E vad kornak mit sírjak én?~
98 8| jaj az enyém,~ki állok itt e bús özönben,~sírók között,~
99 9| jönnek újra, rémszerűn, e fák. ~A fák.~Száz és ezer,
100 9| mely ágról-ágra pattan? ~E suttogás, melynek nincs
101 9| a három.~Az első az, aki e verset írja,~a második,
102 9| vissza,~s most megpihen e régi, téli éjben~szegény
103 9| Itt élnek ők, a kedveskék, e járdán,~letaposott cipősarokkal,
104 9| patakja~s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.~ ~
105 9| maradt belőlem és körültem.~E nyári koraestén, hogy még
106 9| mossák.~Merengek tétován e fáradt-fényü fürdőn,~szemét
107 9| mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász~szinész, aki hazuggal
108 9| versem ütemén~míg elkészül e költemény. ~A kerten,~ahol
109 9| csöndesen jöttél hozzám, e földre,~sok fogcsikorgatáson,
110 9| vagy.~Most is megmozdul e polgári otthon,~olyan bitang
111 9| megriadva kémlelődöm, mért e zajgás, mért e fájás,~hogy
112 9| kémlelődöm, mért e zajgás, mért e fájás,~hogy a szám se tud
113 9| rúnát,~ó ismeretlen közbaka e kóbor villamosban,~és olvasom
114 9| olvasom a szenvedést, melyet e háborún át,~titkos karcokkal
115 9| gúlánk,~bár meg se látják e kor Fáraói. ~Én is szolgálok,
116 9| ledér,~jó harcokat.~De mért e csönd?~Ah iszonyú.~Még légy
117 9| szétfolyón~ring a kaosz,~és e golyón~hús lázadoz,~mely
118 9| Úgy írom néked, kisfiam, e verset~Úgy írom néked, kisfiam,
119 9| Úgy írom néked, kisfiam, e verset,~míg életemnek asszú
120 9| egykor rátekintesz majd e képre,~s ámulva szólsz,
121 9| mögött, a telefonnál. ~Mikor e látnok verset befejeztem,~
122 9| fejedre károg,~s oly rút e dal. ~Nevetni nem hagy,
123 9| tanyázott két hű, ifju orvos,~e kávémérés füstfogott szögén,~
124 10| igéim,~mind-mind csomagold e batyuba,~abba, amit hoztam,
125 10| Úgyse soká tart már számomra e földi~vándorlás, tíz évig
126 10| vetkőzni most erőt, érezni e kevés~időre magamat s a
127 10| fellegekig magasul.~Légy méltó e testvér~áhitatos várakozására,~
128 10| átkozottan,~vissza se nézve.~Ó e magány a régihez hasonló,~
129 10| szemeiddel. Figyeld inkább e pillét,~mely most erre röpül,
130 10| zölden,~ily vad zokogással e homályos tavasz?~Mért hallom
131 10| megoldás.~Csak egy.~Élni e rettenetes életet,~egészségesen.~
132 10| asztalossegédhez,~mellettünk, e sötét pincelakásban él,~
133 10| kilométer~sebességgel lihegett e dicső városok~felé a füstben,
134 10| sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~bekötött
135 10| akar ez az emberi förgeteg, e sok szív, e sok agyvelő
136 10| emberi förgeteg, e sok szív, e sok agyvelő az ordas sziklától
137 10| megmutogatni~mind együtt, e sok egyet, e domború szirtek~
138 10| mind együtt, e sok egyet, e domború szirtek~és mély
139 10| sirályszárnyán, a tömeg e bús viharában,~kezében tizenöt
140 10| mint annak előtte, hogy~e földre születtem. Szörnyű.~
141 10| szarkája,~sehogyse illik hozzád e paróka~meg a komolyság.~
142 10| smaragd.~Tedd gyűrűjébe e zöld, lanyha békét,~s hogy
143 11| sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~bekötött
144 11| akar ez az emberi förgeteg, e sok szív, e sok agyvelő
145 11| emberi förgeteg, e sok szív, e sok agyvelő az ordas sziklától
146 11| megmutogatni~mind együtt, e sok egyet, e domború szirtek~
147 11| mind együtt, e sok egyet, e domború szirtek~és mély
148 11| sirályszárnyán, a tömeg e bús viharában,~kezében tizenöt
149 11| mint annak előtte, hogy~e földre születtem. Szörnyű.~
150 11| szarkája,~sehogyse illik hozzád e paróka~meg a komolyság.~
151 11| smaragd.~Tedd gyűrűjébe e zöld, lanyha békét,~s hogy
152 12| Nirvána-ködben ír? ~5 ~Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,~
153 12| Csókoltam is, mert álom, áldás~e bilincs. ~Lelkem ha kérte,
154 12| Mind édes-enyémek a népek e földön,~kitágul a szívem,
155 12| kínomat. ~Lásd, én tudom, mi e bujócska,~ tudom mi
156 12| bujócska,~ tudom mi itt e lakoma,~ó folyton-új és
157 12| cinkosa. ~De mondd, miért e gyatra-elvű~ földön
158 12| nevelni ily hitet,~miért e fájdalmas remekmű,~
159 12| hogy talán megárt,~mert e nehéz időkben néki sem~szabad
160 12| néki ez a "szörnyű Ázsia",~e "drága ország", melyet tönkretesznek~
161 12| reggel~Élni először itt e világon~s élni utolszor.~
162 12| réveteg szemekkel,~amíg e tarka zsibvásárt csodálom,~
163 12| vörös hervadás.~De mért e vidám pompa? Mért~öltözködöl
164 12| Szépséged égi rendjel.~E csókkal, puha-langgyal,~
165 12| és érd be a kalanddal,~e bús-egyetleneggyel,~és légy
166 12| úgy én dühös rajongó, aki e korba senyved,~s homályban,
167 12| messzetekintés,~elhagyatott e sanyarú földön,~az, aki
168 12| ezüst volt és piros volt:~e három együtt: sárga és ezüst~
169 12| Fájóbb~ami valóság, mint e vaksi hályog. ~Ottan~fut
170 12| örök ünnep.~Úgy járnak itt e gyatra földön,~melyen csupán
171 12| kopás van,~úgy járnak itt e vén világon,~mint egy frissen-festett
172 12| Családi~és idegen nekem e régi kép.~Arany-ősz konttyal
173 12| szívü, régi koldus,~nemzője e garázda népnek,~és reszketek,
174 12| Jaj, mily gödörbe buktat e február,~mily mély homályba?
175 12| el is bocsát, jelenj meg e találkán,~ragyogj föl a
176 12| Okuljatok mindannyian e példán.~Ilyen az ember.
177 12| hozzá hasonló. ~Nézzétek e főt, ez összeomló,~kedves
178 12| kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,~mely a kimondhatatlan
179 12| forgandó tündér szerencse,~hogy e csodát újólag megteremtse. ~
180 13| öntött,~s megjegyezte, hogy e szesz már~meggyógyított
181 13| üldöz a hajón s vasúton". ~E találó fordulattal~számlám
182 13| úgy mint régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~
183 13| fojtogat az éji gond. ~Miért e széles dáridó most,~kedvedbe
184 13| tort ülsz, ó magyar. ~Miért e furcsa, bősz vidámság,~e
185 13| e furcsa, bősz vidámság,~e rézdobok, e rőt szinek?~
186 13| bősz vidámság,~e rézdobok, e rőt szinek?~Azt vélitek,
187 13| világlanak?~S ti táncra perdültök e fényben,~dalolva dühhel
188 13| szét a régi ormokat.~Mi e jeges, napos honban tanyázunk,~
189 13| Legyen tiétek a valóság~itt e világon,~enyémek a bús,
190 13| s a vétkezőt is áldanám;~e nő: anyám. ~2 ~Nem egy szememre
191 13| az elmúlás neszét. ~Borús e zaj, rejtelmes és csodás,~
192 13| hajnali csók. ~Oly édes e jégcsók. Álomba didergő~
193 13| soha többet~nem apad el e bősz futam.~Hiába késem,~
194 13| esztelen. ~Legyen miénk e véres, édes óra,~izzék a
195 13| szellőpalotám.~Én hallgatom e dalt. Szememben éjfél.~Virrasztva
196 13| Avató~Vendégeink, e furcsa házba,~mily szókat
197 13| ábrándtól csigázva,~és e függönyre rámeredtek?~Itt
198 13| haját.~Ha rád tekint, megölt~e csillogó, szines agát,~e
199 13| e csillogó, szines agát,~e villogó, bűvös agát.~A szeme
200 13| A városban~Itt e nagy kőrengetegben élek
201 13| Úgy fáj az élete,~és most e percben, most, hogy észrevettem,~
202 13| máskor ez a márványterület,~e szobros és színes üveg-fedett,~
203 13| nap odavilágolt,~eltünt e helyről, és nyoma veszett.~
204 13| nyoma veszett.~Mit tett e közben? Isten tudja csak.~
205 13| éjszakát.~Ha meg elúnta e suta merengést,~a kis benyílónál
206 13| életének?~Ki nézett egyszer e fátylas szemekbe?~Én belenéztem
207 13| szemekbe?~Én belenéztem e bús ablakokba,~melyek nem
208 13| tenger szívem panasza. ~E kulccsal zártam be aranyos
209 13| zártam be aranyos üdvöm,~ e kulcs, e kulcs a babona.~
210 13| aranyos üdvöm,~ e kulcs, e kulcs a babona.~Most kriptakulcsa
211 13| régi mese folytatása ez.~E félelem, ez arc s ez árva
212 13| kalapról szól ez az ének~s e pár együgyű fura rím,~figyeljenek
213 13| add az ezer szived -~s e ház legyen tied. ~1922 ~ ~
214 13| Ezt láttam. És kezembe~e sok-sok semmi most mégis
215 13| húzva közönyöm,~az életet~s e leckét is megköszönöm. ~
216 13| Cross ~Hogy önti ki a dél e sok embert~alagutakból,
217 14| áldást az egekből~ e nap emlékére,~ragyogó ruhában
218 14| Sírvirágok~Költeményfüzér ~E költeményfüzér megírására
219 14| Egy éve itt valánk,~ E sír felett~Beszélgeténk
220 14| ruhát még?~ S játszik e még mókust búgva a kis Lacika? ~
221 14| hogyha aggkoromban~látom e verseket,~szólok: "Mi balga
222 14| Hát aludj s ne rejtsd e szív,~Hogy majd fellobog~
223 14| nélkül elhal, elenyész,~E röpke élet más se nékünk,~
224 14| imára emberek!~Halljátok e hangot parányi porszemek,~
225 14| Haragszik az Isten... szörnyű e haragban.~Megrengeti vadul
226 14| Kolduskirályként így bolyongtam~e napsugáros földtekén,~e
227 14| e napsugáros földtekén,~e kapzsi össze-vissza bolyban~
228 14| ontasz égető vörös tüzet,~és e szilárd golyót megrengeted.~
229 14| levélhordóra vár. ~Ó, ismerem e várást én nagyon jól!~Hogy
230 14| érthetlen talány körültem,~e markolászó szörnyek versenye,~
231 14| pompa, melynek úgy örültem,~e harsogó, komoly világzene?~
232 14| világzene?~Honnan kerültem e talányvilágra,~mit mond
233 14| talányvilágra,~mit mond fölöttem e sok csillagábra,~mely lánguszállyal
234 14| bohó,~mondd, hogy vetődtél e világba,~te barnaarcú álmodó? ~
235 14| lomb s a láng. ~Te jársz e fátyolos, sötét világba,~
236 14| árva,~látom, teérted zúg e vad tusa.~Megsebzett lelkem,
237 14| tusa.~Megsebzett lelkem, e vérző galambot~neked adom,
238 14| sokszor megsirattam~ E nyári álmomat azóta. ~Fejem
239 14| Josénak ~Tisztelve nyúlj e picike üveghez,~Mert benne
240 14| ki majd belőle,~De szent e tinta, mint a lelkem.~Alázatos
241 14| az eszem. ~Nincs nyugtom e kopott világon,~egy más
242 14| ily egykedvüleg,~szívem, e vészharang, zúg kongva-bongva~-
243 14| lélek~és minden kapcsa szív, e bús csoportban ~én most
244 14| akár a legszegényebb. ~E dalt a földbe! A fekete
245 14| Áment.~Ha ingadozva hátradől e fej,~s az elomló test végső
246 14| sárga tengeri.~Lelkembe e két szín lobog:~a sárga
247 14| teszünk a falra,~s félünk e szűz hópusztaságtól.~Remegve
248 14| A természet e szép hónapba mindég...~A
249 14| hónapba mindég...~A természet e szép hónapba mindég~olyan,
250 14| lágyan símogatná... úgy fáj e szív.~ ~
251 14| földícsér majd egykoron. ~E dal csípős, mint az ánis,~
252 14| Megölte lassanként a szepszis~e dézsás, rocskás, bögrés,
253 14| Képviselőházi jelenet ~Ordít~e kultúr~dúlt úr,~s fogat
254 14| Emlékezet,~jaj, megszakítom e fájó-bolondos~nyelvészetet. ~
255 14| bírám! ~Holnap összedől e bús világ ~Atlasz:~hanyatlasz! ~* ~
256 14| Miért nézed te folyvást~e ronda golyvást? ~* ~Ki nem
257 14| de sok kant~megszégyenít e rokkant. ~Sírirat ~Míg éltem
258 14| lélektana ~Nőket~emancipál~e Manci Pál~miatt. ~* ~Te
259 14| Darius. ~* ~Multkor történt e rémeset,~sose láttam ily
260 14| Velence? ~10 ~Én jártam e zajgó porondon,~s kormos
261 14| lámpalázasan, remegve~tanul bele e roppant új szerepbe,~s játszik,
262 14| Mária~lásd, vége sincs e versnek, Mária~mert mindig
|